Időskor, nagy has, problémák...
Kérdés: Üdvözlöm Kedves Dr. Úr.
Azt szeretném kérdezni, mitől van az, hogy szinte minden idősebb embernek nagy a hasa, megfigyeltem, hogy még azoknak is, akik nincsenek elhízva. Csupán emésztőszervi probléma lehet a háttérben? Nem akarok butának tűnni, de felmerült bennem, hogyan tudom ezt megelőzni. Én nagyon hajlamos vagyok a puffadásra, igyekszem olyat enni, amivel elkerülhetem, de még így is időnként olyan vagyok mint egy lufi, de ez nekem fájó érzés, s általában csak úgy megy le a hasam, ha szelek távoznak (sajnos nagyon kellemetlen), de miután megkönnyebbültem, le megy a hasam.
Vajon akik 50 év körüliek, s mondjuk csak 50 kg-osak, és nagy hasuk van, (s úgy látom, hogy ez elég tipikus, kivéve talán az, aki nagyon sokat edz, de kinek van erre ennyi ideje?), azok is ilyen problémával küzdenek, vagy ez csupán időskori tünet? De ha igen, mi az oka?
Köszönöm a választ előre is, lehet, hogy a kérdésem idiótának tűnik, de ez a kérdés komolyan foglalkoztat.
Válasz:
Természetesen minden kérdés, amelyet Önök feltesznek nekünk, azért is komoly, mert valamilyen problémát tükröz, amely foglalkoztatja az Olvasót. Ezért is próbálunk meg minden akár kisebb - akár nagyobb gondra körültekintőeb válaszolni.
Hogy szinte minden idősebb embernek nagy a hasa, az persze egy általánosítás, hiszen gondolhatnánk az indiai jógikra, az éhezőekre, a veleszületetten sovány emberekre, típusokra de az kétségtelen, hogy az életkor előrehaladtával - általában - fokozódik a túlsúly.
Ennek, mint minden problémának persze igen számos oka lehet, a szövetek lassabb anyagcseréjétől kezdődően a hormonális betegségeken át a változókorig, a testmozgás beszűkülése, ülő életmód, munkahelyi körülmények, dohányzás és alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás.... végtelen hosszan sorolható mindez.
Lehet egészen egyszerűen emésztőszervi zavar, amely fokozott gázképzéssel és emésztési nehézségekkel jár, és elképzelhető, hogy egy életmódváltással - már amennyire ez megoldható - és némi étrendi módosítással, ha nem is megszüntethető, de mérsékelhető.
A testmozgást pedig - akár a legegyszerűbb szinten - nem szabad elhanyagolni. A "tespedés" (hacsak valaki nem mozgásszervi beteg, esetleg mozgásában korlátozott) nagyon rosszat tesz, csak az ember úgy érzi, hogy nincs energiája megmozdulni. Ez ördögi kör: ellustul, nem mozdul, ettől még jobban hízhat, tehát egy önmagát rontó körbe kerülhet.
Ezt megszakítani nem könnyű feladat, akár pl. a dohányzásról való leszokás sem.
Odáig kell eljutni először is, hogy legyen igény, hogy igenis mozogni szeretnék (újra).
Általában mindenkinek van/volt kedvelt mozgásformája, torna, tánc, foci, kutyasétáltatás, futás, úszás, biciklizés, szobai torna, amihez akár partner sem kell, és egyedül is végezhetőek. Talán jobb a szabad levegőn, és a légzés, keringés is javulhat ezáltal.
Elegendő már egy napi 30 perces mozgás, séta stb. ahhoz, hogy javuljon a kedély, egy kicsit a keringés.
A lényeg az elkezdésen van - utána pedig a rendszerességen!
(Ezért jó egy kutya a háznál, akkor is le kell vinni, ha zuhog az eső, a hó :-)
Jó egészséget kívánunk!
üdvözlettel:
