Ha itthon marad, vajon felépülhetett volna a mamám? Vakcinainfó - Az orvos válaszol

Az orvos válasza a gyászolónak szívbe markoló.

Tisztelt orvosok! 30 hete, azaz 7 hónapja lett covidos a 87 éves Nagymamám.

Egy keddi este már hurutosan kezdett köhögni, szerdán már többet aludt, és csütörtökön reggelre gyenge lett és 38 fok lázat mértem nála. Felhívtam a körzeti orvost, aki kérte, hogy hívjak mentőt, ők eldöntik, szükséges-e kórházba vinni. Illetve lázcsillapító adását javasolta. A lázcsillapító ellenére egy óra múlva már 39 fokra nőtt a láza. Aludt míg megérkeztek a mentősök. A gyorsteszt erős covid fertőzöttséget mutatott. A szaturációja 80-85 volt, és az ujjvégeit én bordósnak láttam.

A mentősök nem akarták bevinni, azt mondták, hogy tapasztalatuk szerint az ilyen állapotú betegeket haza szokták küldeni a vizsgálat után. Valójában látszólag tényleg "csak" lázas volt.

De mégis felvették a covid osztályra. 3 hétig volt bent. 4 nap múlva azt panaszolta, hogy unatkozik a kórházban, bár be sem akart menni. Sajnos, mi a család a háziorvossal egyetemben ijedtünk meg az ő korában és állapotában (kissé magas vérnyomás, 9 körüli cukor, fizikai gyengeség és csökkemt tüdőkapacitás - már 2020-ban is 88 körüli volt a szaturációja covid mentesen), így kérleltük, hogy bevihessék a mentősök a kórházba. Nem könnyen, de belegyezett.

3 hétig volt bent, 4 nap után úgy tűnt, hogy fizikálisan jól van, csak unatkozott. Aztán elkezdett gyengülni. Nekem azóta is aggodalmam - tudom, hogy már idős volt, de nem így akart meghalni -, hogy vajon ha marad itthon, vajon felépülhetett volna?

Úgy vélem sokat számít, hogy milyen közegben van a beteg. Talán az itthoni környezet, család, kiszolgálás antibiotikumos, vagy Favipiravirral történő kezeléssel segíthetett volna? Nem értek hozzá, lehet, hogy butaságot kérdezek, a kórházban 6-an voltak a kórteremben, köhögtek a betegek. Nem lehet, hogy azért nem gyógyult, mert folyamatosan tele volt a levegő a vírussal? És egy gyenge szervezet könnyebben újra és újra fertőződik attól?

Gondom lelkileg sem volt jó hatással rá, hogy haltak is meg körülötte.

Bocsánat, ha nagyon tudatlanok a kérdéseim. Igazándiból szeretett élni a Mamim, és sajnos felelősséget érzek még mindig abban, hogy kórházba küldtük. Volt egy ismerősömnél példa rá, hogy szintén 90 közeli bácsit sikerült otthon kigyógyítani a covidból.

Gondolom a kórházban sem véletlenül tartották, de lehet, hogy azért is romlott az állapota, mivel 10 és 16 óra között zajlottak a vizsgálatok, nem tudott pihenni, plusz a lelki rész. Attól tartok, hogy folyamatosan felülfertőződött és végül fel is adta a körülmények kapcsán.

Megköszönöm a válaszukat a felülfertőzöttséggel kapcsolatban. Illetve ha van tapasztalatuk az időskori kórházi körülmények miatti feladással. Az utolsó előtti napon már nagyon gyenge volt, december 15-én reggel már felébreszthetetlen volt, délután el is ment.

Az orvos válaszol rovat további bejegyzéseit ide kattintva találja >>

Kedves kérdező! Nagyon nehéz az ilyen kérdésekre válaszolni. Bármennyire is sok-sok tudást igényel egy betegség gyógyítása, egy orvos hosszú éveken át készül erre, és az emberpróbáló egyetemi évek alatt lassan megszerzi azt a szaktudást, ami szükséges ehhez. Aztán ehhez jönnek a munkában töltött évek tapasztalatai, és ezzel is felvértezve minden lehetséges beavatkozás elvégezhető egy beteg gyógyulása érdekében.

A halál más dolog.

Arról nincs tapasztalatunk. Az kívül áll a szaktudásunkon. Nincs róla tudomány...

Egy orvos is megrendülve áll ilyenkor, de azoknak a legnehezebb elfogadni, akik a számukra legfontosabb emberek közül veszítenek el valakit. Egy szülőt, egy nagyszülőt. Nehezen nézünk ezzel szembe, vádoljuk magunkat, mit tettünk rosszul, mit tehettünk volna még?

A napokban írtam arról, hogy én már eltemettem szüleimet, nagyszüleimet is. Tudom, átérzem, mit jelent ez. Nem ismertem a Nagymamáját, mégis megérint amit ír. Biztosan nagyon szerette őt, érződik abból amit ír, sok közös dolgot élhettek meg együtt. Most neki menni kellett. Véget ért az útja, amit életnek nevezünk. Amiről tapasztalásunk van. 87 év után, amely alatt biztosan kiteljesedett az élete, és úgy tekinthetett vissza rá, hogy nyugodtan nézhetett az utána jövőkre. Sajnos eljön ez a pillanat. A gyermek eltemeti a szüleit, a nagyszüleit, és viszi a tőlük kapott örökséget tovább.

A konkrét kérdéseire válaszul:

• a favipiravir nem jelentős tényező a covidos betegek gyógyításában,
• az antibiotikumok egyáltalán nem számítanak egy vírusfertőzés esetén a kezelés eszközének,
• a kórház pedig az a hely volt, ahol minden lehetséges kezelést, esélyt megkapott a gyógyulásra.

Ott a vírustól nem fertőződhetett meg újra, hiszen éppen az adott vírus okozta fertőzése zajlott az ő testében. Sajnos sokszor történt ez így: megjelentek a légúti tünetek, láz, azután akár átmeneti javulás, és ezt követően jött a kritikus második hét, amikor berobbant a tüdőgyulladás, és az egyéb súlyos szövődmények azoknál, akik valami miatt így reagáltak a covid fertőzésre. Sajnos valószínűleg ez történt a nagymamájával, ott a kórházban volt valamennyi esélye, otthon ezzel a lefolyással nem lett volna.

Én több idős embert is ismertem, akik covid fertőzéssel nem akartak kórházba menni, és aztán odahaza haltak meg. Gondoljon bele, hogyan érezné most magát, ha nem került volna a Nagymamája kórházba, és otthon halt volna meg? Akkor nem tudna szabadulni attól a gondolattól, hogy emiatt halt meg. Ön mindent helyesen tett. A leírt tünetek indokolták a kórházi kezelést. Minden esélyt megadott a Nagymamájának.

Sajnos mindenkinél eljön a pillanat, amikor menni kell. Értetlenül állunk ilyenkor, nem vagyunk erre felkészülve. Akinek menni kellett, az kilépett a világunkból. Én abban hiszek, hogy egy boldogabb, teljesebb világba. De akármiben hiszünk, ha elmentek, nekünk itt és most nagyon hiányoznak ők. Nem tehetünk mást, és nincs is más helyes lépésünk: el kell engednünk őket.

Most az Ön dolga az, hogy fogadja el, hogy mindent helyesen tett, emlékezzen a Nagymamájával szeretetben eltöltött időre, és legyen méltó ahhoz, amit tőle kapott. Élje úgy az életét, hogy értelmet kapjanak ezek az együtt eltöltött közös percek. Bocsásson meg mindenkinek, aki bocsánatra vár, szeressen mindenkit, aki szeretetre vár, békében élje az életét. Önmagával is megbékélve. Így őrzi meg Nagymamája lényét önmagában.