Az édesítőszerek tényleg rákot okoznak? Vakcinainfó - az orvos válaszol
Tisztelt Orvosok! Nekem is lenne egy mítoszromboló kérdésem. Cukros vagyok, így étkezésemben a cukrot általában xilittel pótlom. Néha eritrittel, negyedannyi édesítővel.
Mostanában egyre több aggódó rokontól, baráttól megkapom, hogy azt olvasták a xilit rákot okoz. Szóval állandóan rá akarnak beszélni a cukorra, mert hogy az sokkal egészségesebb. (Például a vércukorszintemnek nagyon jót tesz..)
Próbáltam utánajárni a neten, de ugye, ha arra keresek rá, hogy xilit + rák, nyilván azok a cikkek fognak felugrani, hogy "úristen azonnal dobd el és tömd magad cukorral mert annál a világon egészségesebb nincsen" holott amúgy a rákos csoportokban úgy hallom épp az ellenkezője megy: "azonnal állj le a cukorral, mert azzal a rákot eteted"
Na, most akkor így hogy legyek okos? Mi szépet mondhatnék a xilit ellenző aggódó rokonoknak? Van esetleg bármi hiteles forrás erről?
(A másik: rég jártam ezen az oldalon, mikor lett ez covid oltás tanácsadó oldalból mindenes orvosi ügyelet? És miért ilyen jófejek, hogy ingyen rendelést tartanak mindenféle panaszra? Hálás vagyok a mazochista hozzáállásukért!!! Köszönöm! )
Jó hír a cukorbetegeknek! Az inzulinon kívül egy másik hormon is csökkenti vércukorszintet
Kedves kérdező! Ne az legyen a konklúzió, hogy visszatér a finomított cukrok fogyasztásához, vagy általában a cukrok mértéktelen fogyasztásához. A közlemény egy hatalmas tanulmány egyik eredményét közli. A NutriNet-Santé 2009-ben indult Franciaországban, százezres populáción, aztán belga és egyéb helyszínek is csatlakoztak, de a fő helyszín/populáció továbbra is a francia.
Sorra jelennek meg a vizsgálat megállapításai
Például 2020-ban közölték a cukor, leginkább a hozzáadott cukor és egyes daganatok gyakoriságának összefüggéseit, és ennél a tanulmánynál részben jóval rosszabb számokat mutattak.
De megerősítették pl. a vörös hús és a kolorektális tumorok közötti összefüggést is, külön érdekességként ebben a fokozódó rizikóban a szorongás jelentőségét (szorongó egyénekben jóval nagyobb volt a rizikó fokozódás).
Százas nagyságrendben található publikáció az eredményekről a szakirodalomban. Visszatérve a jelen tanulmányra - bizonyos limitációkkal, amelyet a szerzők is jeleznek -, valóban bemutat/igazol egy egészségügyi rizikót az édesítőszerek leggyakoribb képviselőire vonatkozóan. Az nem újdonság, hogy az édesítőszereknek egészségügyi kockázatai (is) vannak, számtalan tanulmány foglalkozott ezzel, különösen az elmúlt évtizedben.
Akit jobban érdekelnek a megállapítások, hiteles forrásból pl. az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság honlapján lehet tájékozódni, illetve érdemes a hatóság ajánlásait figyelni. Jelen eredmény nem azt jelenti, hogy ki kell dobni az édesítőszereket, de azt igen, hogy nem lehet őket a cukor helyettesítőjeként a megváltó problémamentes megoldásnak tekinteni. Korunkban rengeteg környezeti tényezőről, táplálékról derül ki, hogy egészségügyi kockázatot jelentenek, akár fokozzák bizonyos daganatos betegségek rizikóját is.
Az, hogy civilizációnk egyre magasabb fejlettségi szintet ér el, sokszor jár együtt olyan eljárásokkal, szokásokkal, amelyek egészségügyi rizikót is jelentenek - bizonyos szempontból ez az ára a fejlődésnek. Amikor felismerjük ezeket a kockázatokat, próbálunk változtatni rajta, illetve a történet most talán szintet lépett - próbáljuk megóvni magát a környezetet, az élőhelyünket, a Földet. De közben mégis nagy átlagban egyre tovább élünk, egyre jobb körülmények között, ha tetszik egyre nagyobb kényelemben (nyilván nem a mélyszegénységben élőkre vagy a háborús menekültekre gondolok).
Lassan meg kell keresnünk, hogy hol vannak a helyes egyensúlyok
Jelen kérdésben véleményem szerint a legfontosabb, hogy a finomított/hozzáadott cukrok fogyasztását szorítsuk vissza, és mértékletesek legyünk minden tekintetben. Itt is kövessük a haszon/rizikó viszony alakulását, mint pl. a gyógyszerek alkalmazásánál. Egyáltalán nem az a konklúzió, hogy az édesítőszereket dobjuk ki (és a tanulmány elsősorban a mesterséges édesítőkről szólt, a természetes cukoralkoholok, pl. a sztívia nagyon kis mértékben voltak reprezentáltak ebben a tanulmányban), de azt igen, hogy velük kapcsolatban is legyünk mértékletesek, ha pedig valami fontos tennivaló van, akkor a hatóságok úgyis lépnek. Jelenleg nem tart ott a helyzet. Ha pedig speciális okból speciális táplálkozási tanácsra van szükségünk, akkor kérjük az orvos mellett dietetikus segítségét/véleményét is.
A "mazochista hozzáállással" kapcsolatban pedig annyit, hogy sok, fotelből mindenhez is értő, vagy örök elégedetlen, mindenen hőbörgő embertársunk véleményével szemben az orvosi hivatást választók döntő többségét segítő szándék motiválja. A csoport orvos tagjai a munka után valahol még találnak plusz energiát, amit mozgósítani tudnak azért, hogy ilyen formában is segítsünk. Tanácsot tudunk adni bizonyos helyzetekben, ami nem helyettesíti a személyes orvosi vizsgálatot, de sokszor mégis sokat jelent az arra rászorulónak. Van aki ezzel is elégedetlen, van aki ebben is az árnyékhatalmak mesterkedéseit látja, rajtunk sajnos nem tudunk segíteni. Ezzel szemben viszont nagyon örülünk azoknak a kedves, hálás szavaknak, amelyet Öntől is kaptunk most.
