Mi a szervátültetés (transzplantáció)?

A szervátültetés (transzplantáció) olyan orvosi kezelés, amely során egy beteg beteg vagy működésképtelen szervét egy egészséges szervvel helyettesítik, amelyet általában egy másik személy, azaz a donor adományoz.

Mi az a szervátültetés?

A szervátültetés (transzplantáció) egy olyan orvosi beavatkozás, amely során egy beteg vagy nem működő szervet egy egészséges donor szervével helyettesítenek. A donor lehet élő vagy elhunyt személy. A leggyakoribb transzplantált szervek közé tartozik a vese, a máj, a szív, a tüdő és a hasnyálmirigy. A szervátültetés célja a beteg életminőségének javítása és életének meghosszabbítása.

A transzplantáció célja, hogy helyreállítsa a beteg életfunkcióit, megmentse az életét, vagy jelentősen javítsa az életminőségét.

A leggyakoribb szervek, amelyeket átültetnek

• Vese
• Máj
• Szív
• Tüdő
• Hasnyálmirigy
• Vékonybél

Egyes esetekben szövetek, például csontvelő vagy bőr is transzplantálhatók. A szervátültetés életmentő lehet olyan betegek számára, akiknél egy vagy több szervük visszafordíthatatlan károsodást szenvedett, és más kezelési módszerek nem hoznak eredményt.

Hogyan működik a szervátültetés?

A szervátültetés folyamata több lépésből áll:

A beteg kiválasztása a transzplantációra

A transzplantációra váró betegek listára kerülnek, amelyen a szervre való jogosultságot és sürgősséget a betegség súlyossága, a várható életkilátások és egyéb tényezők határozzák meg. A beteg részletes kivizsgáláson megy keresztül, amely során megvizsgálják, hogy a szervezet képes-e befogadni a donor szervet.

Donor kiválasztása

A donor lehet élő személy (például egy vese- vagy májdarabot adományozó rokon vagy ismerős) vagy egy agyhalott személy, aki halála után adományozza a szervét. A donor szervnek kompatibilisnek kell lennie a recipiens (fogadó) immunrendszerével a kilökődés elkerülése érdekében. A legfontosabb szempontok a vércsoport, szöveti kompatibilitás (HLA-tipizálás) és a fertőzések hiánya.

A műtét

A szervátültetési műtétet egy speciális sebészi csapat végzi. Az átültetendő szervet a donorból eltávolítják, majd a recipiens testébe helyezik. A műtét időtartama az átültetett szervtől függően változik, és nagy precizitást igényel.

Utókezelés és kilökődés megelőzése

A szervátültetés után a beteg immunrendszerének működését gyógyszerekkel (immunszuppresszív terápia) elnyomják, hogy megelőzzék az új szerv kilökődését. Az immunszuppresszív gyógyszerek elengedhetetlenek a hosszú távú szervmegőrzéshez, de ezek növelhetik a fertőzések és más betegségek kockázatát, mivel az immunrendszert elnyomják.

Milyen betegségek esetén lehet szükség szervátültetésre?

A szervátültetést olyan betegségek esetén alkalmazzák, amelyek visszafordíthatatlanul károsítják az adott szerv működését, és más kezelési módszerek nem vezetnek eredményre.

Veseelégtelenség

A krónikus veseelégtelenség vagy végstádiumú vesebetegség (ESRD) esetén a vesék nem képesek elegendő mennyiségű méreganyagot és felesleges folyadékot eltávolítani a szervezetből. Ha a dialízis nem elegendő a beteg állapotának fenntartására, veseátültetés válhat szükségessé. A vesetranszplantáció az egyik leggyakoribb szervátültetés, mivel az emberek képesek egy vesével is élni, így élő donorból is származhat szerv.

• Tünetek: légszomj, duzzanat (ödéma), magas vérnyomás, fáradtság, csökkent vizeletmennyiség.

Májcirrózis és májelégtelenség

A májcirrózis és a krónikus májelégtelenség különböző okokból alakulhat ki, beleértve a krónikus alkoholizmust, a vírusos hepatitiszt (például hepatitis B és C) és az autoimmun betegségeket. A májtranszplantáció az egyetlen lehetőség, amikor a máj annyira károsodott, hogy nem képes ellátni az alapvető funkcióit, például a méregtelenítést és a véralvadás szabályozását.

• Tünetek: sárgaság, vérzési hajlam, hasvízkór, fáradtság, étvágytalanság.

Szívelégtelenség

A szívtranszplantáció olyan betegek számára szükséges, akiknél a szívelégtelenség végstádiumban van, és a gyógyszeres kezelés vagy a mechanikus szívtámogató eszközök (pl. pacemaker) nem hoznak javulást. A szívelégtelenség gyakori okai a szívkoszorúér-betegség, a kardiomiopátia (a szívizom betegsége) és a veleszületett szívbetegségek.

• Tünetek: légszomj, kimerültség, lábduzzanat, mellkasi fájdalom.

Tüdőbetegségek

A súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), a cisztás fibrózis és az idiopátiás tüdőfibrózis olyan állapotok, amelyekben a tüdő szövete károsodik, és nem képes elegendő oxigént biztosítani a szervezet számára. A tüdőtranszplantáció ilyen esetekben életmentő lehet, különösen akkor, ha a tüdőműködés súlyosan romlik.

• Tünetek: légszomj, tartós köhögés, gyakori tüdőfertőzések, alacsony oxigénszint.

Hasnyálmirigy-betegségek (diabétesz)

A hasnyálmirigy-transzplantáció szükséges lehet olyan cukorbetegek számára, akiknél a hasnyálmirigy nem képes inzulint termelni (általában 1-es típusú cukorbetegség). Ez a transzplantáció helyreállíthatja a normális inzulintermelést és szabályozhatja a vércukorszintet. A hasnyálmirigy-transzplantációt gyakran vesetranszplantációval együtt végzik el, mivel a hosszú távú cukorbetegség veseelégtelenséget is okozhat.

• Tünetek: inzulinfüggőség, vércukorszint-ingadozás, szövődmények, mint például vesekárosodás.

Bélbetegségek

A vékonybél-transzplantáció szükséges lehet olyan esetekben, amikor a beteg bélrendszere súlyosan károsodott, például rövidbél-szindróma miatt, ahol a beteg nem képes elegendő tápanyagot felszívni. Ezt az állapotot általában korábbi sebészeti beavatkozások vagy genetikai rendellenességek okozzák.

• Tünetek: súlyos alultápláltság, hasmenés, fogyás, tápanyaghiány.

A szervátültetés előnyei

• Életmentő beavatkozás: a szervátültetés sok esetben az egyetlen lehetőség az élet megmentésére, amikor más kezelési lehetőségek nem hoznak eredményt.
• Jelentős életminőség-javulás: azok a betegek, akik sikeres szervátültetésen esnek át, gyakran jelentős javulást tapasztalnak életminőségükben, csökken a betegségük tüneteinek súlyossága, és aktívabb életet élhetnek.
• Hosszabb élettartam: a transzplantációval az életkilátások jelentősen javulhatnak, különösen vesetranszplantáció esetén, ahol a betegek normális életet élhetnek a sikeres műtét után.

A szervátültetés kockázatai

• Kilökődés veszélye: az immunrendszer felismeri az új szervet idegenként, és megtámadhatja azt, ami a szerv kilökődéséhez vezethet. Az immunszuppresszív gyógyszerek elengedhetetlenek a kilökődés megelőzéséhez, de ezek növelik a fertőzések és daganatok kockázatát.
• Műtéti kockázatok: mint minden nagyobb műtét esetében, a szervátültetés is járhat szövődményekkel, például fertőzéssel, vérzéssel vagy szív-érrendszeri problémákkal.
• Fertőzésveszély: a szervátültetés után az immunszuppresszív terápia miatt a beteg fogékonyabbá válik a fertőzésekre, mivel az immunrendszer legyengül.

Gyakori kérdések a szervátültetésről

A szervátültetés (transzplantáció) egy életmentő eljárás, amely számos betegség esetén alkalmazható, amikor a szerv működése visszafordíthatatlanul károsodott. A leggyakrabban transzplantált szervek közé tartozik a vese, máj, szív, tüdő és hasnyálmirigy. A transzplantáció célja az életfunkciók helyreállítása, az életminőség javítása és az élet meghosszabbítása. Bár a szervátültetés sikeres lehet, kockázatokkal is jár, beleértve a kilökődés és a fertőzések kockázatát, amelyek megelőzése érdekében hosszú távú orvosi felügyelet és immunszuppresszív kezelés szükséges.

Ki kaphat új szervet?

Azok a betegek, akiknek egy létfontosságú szervük visszafordíthatatlanul károsodott, és más kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre, bekerülhetnek a szervátültetési várólistára. A döntést egy orvosi bizottság hozza meg, amely figyelembe veszi a beteg állapotát, életkilátásait, és azt, hogy a transzplantáció mennyire lenne sikeres hosszú távon. Fontos szempont a beteg általános egészségi állapota és az, hogy képes-e a műtét utáni gyógyszeres kezelést betartani.

Milyen kockázatai vannak a szervátültetésnek?

Bár a szervátültetés életmentő lehet, komoly kockázatokkal jár. A legnagyobb veszélyt a kilökődés jelenti, amikor a beteg immunrendszere idegenként ismeri fel a beültetett szervet és támadást indít ellene. Ennek megelőzésére az érintetteknek élethosszig tartó immunszuppresszív (immunrendszert gyengítő) gyógyszereket kell szedniük. Egyéb kockázatok közé tartozik a fertőzésveszély, a műtéti szövődmények, a szerv nem megfelelő működése és az immunrendszer legyengülése miatt fellépő egyéb betegségek.

Mennyi kell várni egy új szervre?

A várakozási idő nagyban függ a beteg állapotától, a szükséges szervtől, a donorok számától és a beteg immunológiai profiljától. Egyes szervek esetében (például vese) az élő donoros átültetés gyorsabb megoldást jelenthet. Az elhunyt donorok esetében a várakozás akár több évig is eltarthat, különösen, ha a beteg vércsoportja vagy immunrendszere miatt nehezebb megfelelő donort találni.

Milyen életmódbeli változásokra van szükség a transzplantáció után?

A szervátültetésen átesett betegeknek szigorú életmódbeli szabályokat kell követniük. Rendszeresen szedniük kell az immunszuppresszív gyógyszereket, hogy megelőzzék a kilökődést, és kerülniük kell a fertőzések kockázatát növelő helyzeteket. Az egészséges étrend, a rendszeres mozgás és a dohányzás, valamint az alkoholfogyasztás mellőzése szintén kulcsfontosságú. Emellett rendszeres orvosi kontrollvizsgálatokra van szükség, hogy időben észleljék az esetleges komplikációkat.

Lehet-e valaki élő donor?

Igen, bizonyos szervek, például a vese és a máj egy része élő donoroktól is származhat. Az élő donor lehet közeli családtag, barát vagy más egészséges személy, aki önként vállalja a donációt. Az élő donáció előtt alapos orvosi vizsgálatok szükségesek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a donor szervezete megfelelően működik, és a műtét nem veszélyezteti az egészségét.

Hogyan lehet valaki szervdonor?

Szervdonorrá válni két módon lehet: élő donorként vagy elhunyt donorként. Élő donorként bizonyos szerveket (például egy vesét vagy a máj egy részét) lehet adományozni. Elhunyt donorként a szervadományozás csak akkor lehetséges, ha az illető agyhalottá válik, és az orvosi vizsgálatok megerősítik a szervi alkalmasságot. Magyarországon az ún. beleegyezés elvén alapuló rendszer működik, vagyis ha valaki életében nem nyilatkozott ellene, akkor halála után szervei felhasználhatók transzplantációra.

Milyen szervek és szövetek ültethetők át?

A leggyakrabban átültetett szervek a vese, a máj, a szív, a tüdő és a hasnyálmirigy. Emellett bizonyos szöveteket is lehet transzplantálni, például csontvelőt, szaruhártyát, bőrt, inakat és ereket. Az egyes transzplantációs eljárások célja a beteg életminőségének javítása és a túlélés meghosszabbítása.

Meddig működik egy beültetett szerv?

A transzplantált szervek élettartama változó, és függ a szerv típusától, a beteg immunválaszától és az orvosi kezeléstől. Egy veseátültetés általában 10–15 évig működhet, de egyes esetekben akár tovább is. A máj- és szívtranszplantációk szintén hosszú távú túlélést biztosíthatnak, ha a beteg megfelelően gondoskodik egészségéről. Idővel azonban egyes szervek működése romolhat, és szükség lehet egy újabb átültetésre.

Befolyásolja a szervátültetés a várható élettartamot?

Igen, a szervátültetés sok esetben jelentősen meghosszabbítja a beteg életét, különösen akkor, ha a transzplantált szerv jól működik, és a beteg követi az orvosi utasításokat. Például egy veseátültetésen átesett beteg élettartama lényegesen meghosszabbodhat a dialízishez képest. Ugyanakkor a túlélés függ a beteg általános egészségi állapotától, a kilökődés kockázatától és az esetleges szövődményektől.

Felhasznált források:

• Mayo Clinic - Organ Transplant
• Cleveland Clinic - Transplant Surgery
• National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases - Organ Transplants
• American Society of Transplantation - What is Organ Transplantation?