Szem nem marad szárazon, hogyan búcsúztatták kollégái a nyugdíjba vonuló debreceni mentőst

Tarcsi Gyula 36 év szolgált mentőápolóként.

"Nyugdíjba vonul Tarcsi Gyula mentőápoló bajtársunk, aki 36 éve aktív és szeretett tagja a bajtársi közösségnek. Most a teljes Debreceni Mentőállomás együtt búcsúztatta Gyuszit egy ünnepi váltás keretei közt, ahol Tarcsi bajtárs a hagyomány szerint elérzékenyülve átvette a pecsétgyűrűt, melybe az Országos Mentőszolgálat logóját, az életmentő nevét és állomáshelyét gravírozták." - olvasható az OMSZ közösségi oldalán közzétett posztban.

A bejegyzésből kiderül, hogy a nyugdíjba vonuló férfit ennél már csak a külön az ő tiszteletére készült vers hatotta meg jobban, amit bajtársa írt neki.

Íme a vers:

Valamikor régen, úgy 36 éve

egy hideg januári télbe

Egy fiatalember lépett

A mentőállomás előterébe.

Nehéz léptekkel ment előre

Fel a lépcső tetejére.

Félve tekintett a jövőjére.

Azt mondták ,felvételt nyert az állásra

Bújjon a fekete egyenruhába.

Hirtelen egy mentőautó volánjánál

találta magát

Szorított a fekete egyenruha,

Szorított a szürke kabát.

Az izgalom magával ragadta

És rájött már soha nem fog dolgozni egymaga

Egy sajátos családnak lett gyereke

Úgy kezdték szólítani: Bajtárs

Ez lett az új neve

Ismerős ez a fiatalember Gyula?

Bizony Te voltál az.

Az aki akarva akartál mentő lenni

Más baját Magadra venni

De a nagy szavak helyett beszéltek a tettek

Hisz sokaknak egy életet jelentettek

Mert tudtad, érezted

Hogy menteni kell az életeket

Menteni amíg lehet

És talán kicsit azon is túl.

Hosszú éveken át tetted ezt

a hivatástudat büszkeséggel töltötte ki a léted

Egyszer aztán.....egyszer....

Megálljt parancsolt az Élet.

Rád küldte a Gonoszt egy vérrög képében.

Meg akart gyalázni ,

Földhöz vágni egészen.

De nem hagytad.

NEM!!

Csak fél térde ereszkedtél ,sebesült harcos képében.

És a hónod alá nyúltak kezek

Finom, karcsú, női kezek.

A feleséged kezei

Hisz megfogadta anno

hogy többé a Tiédet

El soha nem engedi

A füledbe súgta

Kelj fel Gyula!

Hisz a pizsama nem a te ruhád

Van neked egyenruhád

És felálltál

És visszajöttél

Csupán kormányt brifkóra cseréltél.

megráztad magad

Folytattad ott ahol abbahagytad

És jött a legendás 610-es forda

Melynek járműveit

Valami titkos gonosz uralta

Valamik mindig hiányoztak letörtek, leváltak csöpögtek

Beszorultak, beragadtak, lötyögötek

Sok szép reggelt a műhelyben töltöttek.

Most-így mondják-

Kitöltötted idődet.

Kipakolod a szekrényed

Minden megfogott tárggyal

Viszel egy emléket.

Nem kell már hajnalban kelni, váltásra sietni

Reggelit, ebédet dobozolni

Délután háromkor megenni.

Nem kell már.

Most már azt az Életet kell élni

Ami eddig kimaradt

Azt nyugodtat

Azt a boldogat.

És most utoljára szóljon Neked a szirénaszó

Ez a lélekbe maró!

Őrizd meg emlékeidben mindnyájunk

Boldog Nyugdíjas Éveket Kívánunk!

Olvasta már?

• Ezért kockázatosabb a szívroham éjszaka és hétvégén a kutatók szerint
• Így mentette meg az aggódó feleség a férje életét Szegeden
• Letépte a szél a bádoglemezt a tetőről, ami rázuhant az eső elől menekülő fiatal nőre Budapesten
• Elment bevásárolni 80 éves szomszédjának a budapesti férfi, amire visszaért, arra örökre emlékezni fog
• Kollégáit vitte autóval munkába a zirci férfi, amikor rosszul lett a mentőállomás mellett
• Így viselkedtek a biztonsági őrök, amikor egy budapesti hipermarketben összeesett a néni

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!