Öt pár bajusza van és csíkos: ez az állat lett az év hala 2024-ben
Különös állat: elődeink ásóval, kapával forgatták ki a földből, és a hagyományok szerint az időjárás előrejelzésben is nagy segítség volt.
Három jelölt szerepelt a kiírásban: a réticsík (Misgurnus fossillis), a garda (Pelecus cultratus) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus).
Győzött a réticsík!
A Magyar Haltani Társaság szervezésében immár 15. alkalommal került sor az Év hala megválasztására. A 2023. december 31-én déli 12 óráig beérkezett 3875 szavazat 21 százalékával a laposkeszeg harmadik lett, a garda 30%-kal a második, a győztes pedig a voksok közel felét, 49%-át kapta.
Anno ásóval, kapával forgatták ki a földből a halat
A réticsík erősen megnyúlt, vaskos testű halunk. Alapszíne okkersárga, a háta sötétbarna. Fejét barnásfekete foltok, az oldalát ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik. Szemei kicsik, alsó állású szája sem nagy, ám körülötte öt pár bajuszszál található. Lekerekített úszói ugyancsak kicsik, de igen gyors és erőteljes kígyózó mozgásra képes. Jellemzője, hogy oxigénszegény viszonyok közt is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből. A saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik, és a lágy iszap felszíne cserepesre szárad. Csíkra éhes elődeink ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből a halat.
Amíg nagy lápjaink és mocsaraink „éltek”, népélelmezési cikknek számított a réticsík. A növényekben gazdag, iszapos medrű vizekben ma is sokfelé megtalálható, de az állományai kicsinyek és veszélyeztetettek, ezért védettek. A faj természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer forint.
Réticsík: régi idők kedvelt hala
Régen igen nagy számban élt az Alföldi mocsarakban.Jelentős hatással volt az abban az időben a sárréten élő emberekre. Egy külön szakma is kialakult ezen élőlények gyűjtésére és hasznosítására, kereskedelmére. Sőt az időjárás előrejelzés egyik fontos eleme volt a hagyomány ismerőinek.
A réticsík a sárrét egyik jellegzetes hala volt. Mivel élőhelye csak és kizárólag a sekély mocsarak, pangó vizek, a folyamszabályozás előtt tömegével találta meg életfeltételeit a Körösök kiöntéseiben, mocsaraiban. A sárréti ember életében jelentős szerepet játszott. Külön, a halászokétól elkülönült szakma volt a befogása. A csíkászok, mert így nevezték őket , különböző speciális szerszámokkal fogták be és értékesítették nagy mennyiségben ezt a halfélét. Tehették, mert bár mázsaszám hordták az ország minden részébe eladni, a sárréten élő csíkhalak mennyisége a kiváló életfeltételek miatt nem csökkent.
Iszapízű, mégis szerették
Egyes leírások szerint Vésztő és Szeghalom városában a nagyobb áradások után, ottmaradt pocsolyákból kézzel is össze lehetett gyűjteni a réti csíkokat. Bár ízük nem valami finom, állítólag a lápi élőhely miatt erős iszapíze van, mégis kedvelt étkezési halféle volt abban az időben, mert speciális, az evolúció során kialakult képessége miatt, hetekig életben lehetett tartani minimális vízzel, ami lehetővé tette a távoli vidékre szállítását.
A korabeli szakácskönyvek, kihagyhatatlan elemét képezte a káposztás csík nevű étel. Az alföldi csíkhalaknak, a nagyságuk miatt (ugyanis jóval nagyobbra nőttek mint pl a németalföldi példányok) európai híre volt. Herman Ottó így ír róla:
„S mikor a csikászok hordói megjelentek a halaspiaczon, hírök, szájról-szájra járva, bekalandozta a várost, kiszólította a szegény feleségét valami füstös bögrével, a gazdag szakácsnéját öblös, mázos fazékkal; mert a csík akkoron közétel számban ment: úrnak, zsellérnek kedves eledele volt. A piaczon hosszú sorban állott a nagy kád, a melybe a hordóból, lajtból a csikot bedöntötték s e kádakban, kevés vízben megnyüzsgött a síkos, barna halak töméntelen sokasága...” (Herman 1887)
Így jelzi a vihar közeledtét a réti csík
A népi hagyományok szerint a csíkhalak nyári viharok előtt tömegével jelentek meg a mocsarak, pangó vizek tetején. Ezzel jelezve előre a nádi világban élő embereknek a viharok közéletét. Ennek magyarázata pedig nem is olyan misztikus.
A mai helyzete nem túl örömteli ennek a speciális halfajnak
A folyamszabályozások után élőhelye eltűnésével az egyedszámuk jelentősen lecsökkent. Helyspecifikus faj. Nem tud alkalmazkodni sajnos a megváltozott körülményekhez . Jelenleg a Körös árterében található kubikokba , kisebb mocsaras,lápos, nádasos tavakba szorult vissza. Védetté nyilvánították. Az alföldi csatornákban található még nagyobb populációja . Azonban ezek gyakori kotrásával sokszor nagyon sok kikotrásra kerül, ami pusztulásukat okozza. Önkéntesek, természetvédők szokták menteni ilyenkor ami még menthető.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
A polipok is szoktak rosszat álmodni! Sőt, még a színük is elváltozik közben
