Nincs hová hátrálni: már nincsenek tartalékok a kórházbezárásban

A betegek érdeksérelme nélkül nem lehet intézményt vagy kisebb ellátóhelyet megszüntetni a magyar közgazdász szerint.

Évtizedek óta a struktúraváltás az egészségpolitika varázsszava és sokan a közeljövőre is ezt tartják szükségesnek az ágazat konszolidálásához. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász szerint ez, ha nem is fejlesztette az ellátórendszert, de segítette, hogy az évről évre csökkentett finanszírozásból valamilyen szinten kijöjjenek a kórházak – mondta a Népszavának Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász.

Dózsa Csaba szerint az ellátórendszer szükséges zsugorítása az elmúlt 15-20 évben lezajlott. A korábbi 150 aktív ellátó kórházból mostanra 78-80 maradt. Ez az óriási szerkezetátalakítás a rendszert hatékonyabbá tette, és arra is elég volt, hogy az évről-évre csökkenő reálértékű finanszírozás mellett túléljen a közellátás. Ha ez a folyamat nem zajlik le, akkor most nem évi 60-70 milliárdos kórházi adósságrendezésre lenne szükség, hanem több száz milliárdosra.

Arról azonban, hogy a betegek mennyit nyertek vagy vesztettek az ellátások koncentrációjával, igen kevés elemzés áll rendelkezésre.

"Már csak a zsigereinket tudnánk feélni"

Mostanra a nagyobb városokban, így Pécsen, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és javarészt a fővárosban is lezajlott a fekvőbeteg szakellátás koncentrációja. A 2000-es évek elején ezekben a városokban négy-öt kisebb-nagyobb kórház is működött, most általában egy nagy összevont intézmény maradt, ugyan több telephelyen, de időközben ezek száma is jelentősen csökkent. A gyakorlatban óriási szerkezetátalakítás zajlott.

Dózsa Csaba – úgy mondta – ha mindezt egy fogyókúrához hasonlítaná,

akkor a könnyű hájtól már lényegében megszabadultunk, mostanra már csak a zsigereinket tudnánk felélni. Szinte minden további szolgáltatóhely csökkenés már direktben rontaná le a betegek hozzáférését.

Vágás helyett a fejlesztés a kiút

A jelen helyzetben Dózsa Csaba szerint struktúraváltás helyett inkább modernizációról kellene beszélni a szakellátások területén. A hozzáférésnek ma az egyik legnagyobb gátja az orvos-, és szakdolgozóhiány, valamint a protokollokra alapuló és ellenőrzött betegutak hiánya. Ma a leghatékonyabb szerkezetátalakító lépés a telemedicina fejlesztése, a digitalizált és távoli kommunikációra képes orvostechnikai és gyógyászati segédeszközök széles körű alkalmazása.

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben is!