Karikó Katalin kapta meg az élettani-orvosi Nobelt: így emlékszik vissza tanítványára a mestere
A 80-as években, kutatástámogatás, "alapanygok" híján nekiláttak marha agyból foszfolipideket izolálni nyáron nagy melegben, a szerves oldószerek bűzében. "Azt hiszem közös tulajdonságunk volt, hogy lehetetlent nem ismertünk."
Hatalmas öröm, hogy Karikó Katalin és Drew Weissman kapta meg a 2023-as fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat a mRNS-alapú orvoslás alapjainak megteremtéséért, amely a koronavírus elleni új típusú védőoltások gyors kifejlesztését és gyakorlati alkalmazását is lehetővé tette. Gratulálunk! - írta meg közösségi oldalán a 21 Nő az Egészségért Alapítvány.
Katalin Karikó sosem felejti el megköszönni az elért eredményeit mentorainak, akik között elsőkét említi Kondorosi Évát, akivel együtt indították azt a kutatást, melynek az eredményét most a Svéd Királyi Akadémia díjazta.
Kondorosi professzor, aki maga is számos nemzetközi elismerés díjazottja, így emlékszik a kezdeti időkre, Katira :
"Fiatal kutatóként a Szegedi biológiai Központban dolgoztam a Biokémiai Intézetben Duda Ernő csoportjában és Ernővel azt próbáltuk megoldani, hogyan lehet nukleinsavat emberi sejtekbe juttatni, mivel azt gondoltuk, hogy ez később számos felhasználási lehetőséget kínál a gyógyászatban. Ekkor jelentek meg az első közlemények a liposzómákról, foszfolipidekből előállított vezikulákról, amelyek belsejébe különböző molekulák csomagolhatók. Mi DNS-t akartunk liposzómába csomagolni és azt elérni, hogy liposzómák belsejébe töltött DNS a membránfúzió révén a sejtekbe kerüljön.
A 80-as években nagyon lecsökkent a kutatás támogatása és nem tudtunk foszfolipideket vásárolni, ezért ezeket is, mint sok minden mást ebben időben, nekünk kellett előállítani. Ekkor csatlakozott hozzánk Karikó Kati, aki ekkor PhD hallgató volt az SZBK Biofizikai Intézetben. Nekiálltunk marha agyból foszfolipideket izolálni nyáron nagy melegben, szerves oldószerek bűzében. Azt hiszem mindhármunk közös tulajdonsága volt, hogy lehetetlent nem ismertünk, és megcsináltuk. Felejthetetlen, vidám légkörben dolgoztunk és nemcsak a liposzóma gyártás sikerült, de a DNS-t is sikeresen bejuttattuk az emlős sejtekbe. Ebből született egy közös tudományos közleményünk.
Aztán családi okokból én egy másik kutatási területbe csatlakoztam, míg Kati kitartott emellett és folytatta az USA-ban is, elsősorban mRNS-ekre fókuszálva. Kiderült azonban, hogy a mRNS-ek bevitele nagyon erős gyulladásos válaszreakciót vált ki, ami miatt ennek gyógyászatban való felhasználása nem fejlődött ki. Kati azonban nem adta fel. Weissman immunológussal együttműködve elsőként mutatta ki, hogy az mRNS-ben lévő uridin felelős az immunreakció a kiváltásáért. Ezt követően 2005-ben jelentős áttörést értek el, amikor sikeresen megakadályozták ezt a választ, és javították a transzlációs hatékonyságot azáltal, hogy természetesen előforduló módosított nukleozidokat, köztük pszeudouridint is beépítettek az mRNS-be. Tovább optimalizálták a hatékonyságot azáltal, hogy feltaláltak egy tisztítási eljárást a transzlációs kapacitás növelésére, és felfedezték, hogy az mRNS-nek lipid nanorészecskékben (LNP-k) történő szállítására van szüksége ahhoz, hogy valóban hatékony legyen. Ezek gyakorlatilag liposzómák.
Bár munkájuk eredetileg egy HIV-vakcina kifejlesztésére irányult, végül a technológia lett az alapja a két FDA által jóváhagyott COVID-19 mRNS-oltásnak. Karikó és Weissman kritikus felfedezései és kitartó mRNS-kutatásai 2020-ban a legjelentősebb orvosi áttöréshez vezettek a globális vakcinaverseny és a COVID-19 világjárvány elleni küzdelem kezelésében."
Olvasta már?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Szerény, halk szavú, de ha megszólal, a teljes tudományos világ odafigyel rá – Kondorosi Éva interjú
