Az önzetlen segítségért cserébe a betegek szeretete a fizetség - ez motiválja a Vakcinainfós orvosokat

2023.04.26.

orvos egészségügy Magyarország az orvos válaszol Vakcinainfó – Az orvos válaszol

A Vakcinainfó - Az orvos válaszol csoport orvosainak önkéntes munkájáért több ezren hálásak.

A Vakcinainfó - Az orvos válaszol csoportban érkezett egy kérdés az orvosokhoz:

"Tisztelt Orvosok!

Már egy ideje foglalkoztat egy kérdéskör, amelyet valamennyiük irányába tennék fel.

Önöket mi motiválta/motiválja abban, hogy munka előtt, közben és után is megválaszolják a kérdéseinket? Az esküjük erre már nem terjedne ki. Azon kívül, hogy egészségügyi edukációra hatalmas szükségünk lenne, illetve az is egyértelmű, hogy nagyfokú bizonytalanság van az emberekben, Önök milyen következtetéseket vonnak le? Ha idejük engedi, megköszönöm a válaszukat!"

Dr. Köles László válasza:

"Kedves Csoporttag! Nagyon összetett kérdés… Nem is ígérem, hogy röviden válaszolok kedves érdeklődésére.

A motivációval kapcsolatban mi mást említhetnék az első helyen, mint a segítő szándék? Ez az a legfontosabb tényező, amely egy fiatalt arra ösztönöz, hogy az orvosképzést válassza, emiatt vállalja a rendkívül hosszú, kimerítő, nehéz képzési időszakot, amely végén legkorábban 24 évesen elkezdi a specializációt (rezidensképzés), hogy aztán pár évvel később még mindig pályakezdő szakorvosként vállalja azt, hogy éjszakái egy jelentős részét családjától távol, ügyeletben tölti. Mindezt úgy, hogy – ha éppen a hatalom nem próbálja mindenféle adminisztratív szabályokkal keseríteni az életét – örömmel vállalja a lemondásokat, mert

kárpótolja az a megbecsülés, szeretet, amelyet a betegektől kap.

Emiatt nem ég ki 40-50 éves korára, hacsak nem érik olyan egyéb impulzusok, nem kerül olyan körülmények közé, amelyek együtt azzal a teherrel, hogy napról napra emberi életekért küzd, emberi sorsokkal kapcsolatosan érik sokszor nehezen feldolgozható tapasztalatok, veszteségek, mégis nyomot hagynak a személyiségében, lelkében, motivációjában, általános hangulatában. Sajnos sokan nem bírják ezt a terhet – ezért is veszélyes és kontraproduktív, ha a mindenkori hatalom „játszmákra” kényszeríti az orvostársadalmat, amelynek tagjai a legkevésbé sem szeretnének érdekérvényesítéssel, ezzel kapcsolatos értelmetlen körökkel foglalkozni, hanem csak arra vágynak, hogy emberi körülmények között, méltósággal dolgozzanak a betegekért, fölös energiáikat szakmai továbbképzésre fordíthassák, a mindenkori hatalom ezt támogassa, valamint arra, hogy saját maguknak és családjuknak, gyermekeiknek is boldog, kiegyensúlyozott életet kínáljanak, amely részben kárpótol is a sok lemondásért.

Az orvosi eskü azt az értékrendet, látásmódot, szemléletet tükrözi, amely mindenkiben megvan, aki ezt a hivatást választja, és a nehéz mindennapok közben fontosak az olyan ünnepélyes fogadalmak, amelyek emlékeztetnek erre. Sokan, sok helyről jöttünk össze ebben a csoportban, különböző életkorúak vagyunk, különböző részein élünk az országnak, különböző impulzusok értek bennünket, különböző tapasztalatok formálták a személyiségünket, de azt hiszem, ami közös bennünk, az az, hogy a segítő szándéknak egy szeletéből még itt is szeretnénk adni.

Van akinél ez máshol jelenik meg, van akinek a munka mellett erre nincs már energiája, nálunk, a csoport orvosainál ez ide „csatornázódott be”. Az, hogy miért éppen ide, szerencsés véletleneknek is köszönhető, sok apróságon múlt. A csoport létrehozásában pedig természetesen szerepet játszottak az egészségügyi ellátás környezetünkben tapasztalható hiányosságai, nyilván hangsúlyosan a világjárvány, és az a tapasztalat, hogy sokan tanácstalanul vergődnek panaszaikkal az egészségügy útvesztőiben.

Ennek oka sokszor az is, hogy az alapvető ismeretek is hiányoznak arról, hogy az egészségük megóvása, betegségük leküzdése érdekében mit kell tenni – amely részben az egészségnevelés siralmas állapotából is következik. Emiatt kiemelt szándékunk – amikor az energiánk engedi – egészségnevelő írások közzététele, vagy akár egy-egy konkrét válaszban rövid egészségnevelő gondolat becsempészése. Miközben persze tudjuk, hogy mindez csepp a tengerben.

Amire Ön utal, az emberekben tapasztalható bizonytalanság, az egészséggel kapcsolatos ismeretek siralmas volta több tényezőre vezethető vissza. Az internet világában az információbőség, az, hogy laikus számára (van úgy, hogy egy-egy orvos számára is) embert próbáló feladat megkülönböztetni a releváns információt az álhírtől. A clickbaitek korában élünk, a post-truth világban, ahol hangzatos félrevezető címek, bombasztikusan tálalt, sokszor célzottan manipulatív, megtévesztő tartalmak érnek bennünket minden irányból, amelyek egyetlen célja a kattintásszám növelése, térnyerés ebben a kifacsart világban, ilyen-olyan haszon reményében.

Miközben az ember gyanútlanul böngészi a világ híreit és álhíreit, az egészségével kapcsolatban is félrevezető információk tömegével találja szembe magát. Ezek közül sok gyors, lemondás mentes gyógyulást, varázsszereket kínál a valójában nehéz, küzdelmes folyamat helyett, amely egy betegségből történő gyógyuláshoz vezet. Sokszor akár akkor is könnyű megoldást kínál, amikor már a remény is alig él. Ezért sokan azt hiszik, hogy az orvos, aki a valós helyzettel szembesít, nem jó szakember, hiszen a weben nyilvánvalóan fellelhető a könnyű megoldást kínáló út (amely sehová nem vezet, mindössze egy bombasztikus írás volt). Ráadásul ez az áltudományos, könnyű álmot ígérő világ egy olyan felületet talál magának a társadalomban, ahol az embereknek semmilyen képe, reális fogalma nincs arról, hogy mit kell(ene) tenni egészségük megóvása érdekében, arról sem, hogy a megelőzés mindig egyszerűbb, mint a kialakult kóros állapot gyógyítása.

Ráadásul a világunk túlzottan materiális, azt hisszük, hogy minden egy összeszerelő üzem, és hogy jól szerelünk-e dolgokat össze, sikeres-e a munkánk, az elsősorban anyagi kérdés, és ezen kívül nincsenek korlátai. Az egészséggel/betegséggel kapcsolatban pedig a helyzet ennél sokkal összetettebb… Ha valami végérvényesen elromlott, akkor van egy határ, ahol az anyagi források, megoldások már nem segítenek. De a mai világkép, világlátás nem ezt sugallja. Éppen ezért borzalmas hiányossága (bűne) a mai oktatási rendszerünknek az egészségnevelés szinte teljes mellőzése.

Van a csoport orvosainak egy olyan élménye, amelyről a laikusok keveset tudnak. Vannak belső csatornáink, ahol egyeztetünk a bonyolultabb ügyekről, megbeszéljük a válaszokat egyes kérdésekre. De ez a belső online beszélgetés-folyam szinte mindent felszínre hoz a másikról, az emberről, úgy ismerjük már egymást, olyan bajtársi szövetség alakult ki közöttünk, amely egészen rendkívüli.

Van, amikor valakinek kevesebb energiája van kérdésekre válaszolni, van, amikor több, az ebből származó „teher” így kiegyenlítődik, igazából anélkül, hogy ennek írott szabályai lennének. Adunk viszont egymásnak ebben a kapcsolatrendszerben egy olyan szakmai és lelki támaszt is, megbeszéljük a bennünket éppen foglalkoztató – nem csak szakmai - apróbb, nagyobb ügyeket, problémákat, és ez a szövetség egyben fel is tölt bennünket. Éppen ezért – bár sokszor sok energiát igényel munka közben vagy nap végén a sorban álló kérdések áttekintése, megválaszolása – mégis úgy érezzük, hogy ezzel inkább feltöltődünk, mint hogy még jobban lemerülnénk. Itt nincsenek értelmetlen, gúzsba kötő adminisztratív szabályok, nincsenek értelmetlen elvárások. Nincs szó még pénzről sem, amely az élet nélkülözhetetlen, fontos, de sok dolgot mérgező velejárója.

Egy dologról van szó, az önzetlen segítségről, amelyért a fizetség a csoport tagjainak szeretete, az a tudat, hogy segíteni tudtunk, és az az erős szövetség, amely az itt válaszoló orvosok közösségében megjelenik.