Fej és agy nélkül tanulni? Ez az állat képes rá!
Létezik egy állat, amely képes fej és agy nélkül is tanulnil. A kutatók sem értik, hogy hogyan.
Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy egy állat fej és agy nélkül is képes tanulni? Ismerjék meg azt az ötkarú idegkötegből álló, kígyókarú tengeri csillagot, amely meglepően gyorsan tanul.
A klasszikus kondicionálás a tanulás egy olyan típusa, amelynek során az állat asszociációkat alakít ki különböző ingerek között. A jelenség felfedezője egy Ivan Pavlov nevű orosz-szovjet tudós volt, aki számos kísérletet végzett kutyákon. Közvetlenül a kutyák etetése előtt egy csengő megkongatásával Pavlov elérte, hogy a kutyák a csengő hangját a táplálék közelgő megérkezésével kezdjék asszociálni. Néhány ismétlés után a kutyák nyáladzani kezdtek, amint meghallották a csengőt, függetlenül attól, hogy később kaptak-e ételt vagy sem.
Ha azt hiszi, hogy az emberek az ilyesmi felett állnak, téved. Néhány etikailag megkérdőjelezhető kísérlet a 20. század elején megmutatta, hogy az emberek teljesen klasszikus módon kondicionálhatók. Valaki okostelefonjának rezgése vagy pingelése elég lehet ahhoz, hogy öntudatlanul is a saját telefonja után nyúljon, mert megtanulta, hogy ezt a hangot egy új üzenethez társítsa.
A kutyák és az emberek tehát kipipálva, de mi a helyzet más élőlényekkel?
A legújabb kutatás mögött álló csapat arra volt kíváncsi, hogy a tüskésbőrűek - a tengeri csillagokat, tengeri sünöket és tengeri uborkákat is magában foglaló csoport - képesek-e tanulni ezen a folyamaton keresztül. A tengeri csillagok esetében már létezett néhány tanulmány, de az állatcsalád többi tagja számára ezek még feltérképezetlen vizek voltak.
Tizenhat fekete tengeri csillagot (Ophiocoma echinata) helyeztek egyedi tartályokba, amelyekben kamerákkal rögzítették viselkedésüket 10 hónapon keresztül. Fél részük átesett egy tréningfázison, amelynek során a fényeket 30 percre letompították minden alkalommal, amikor kedvenc csemegéjüket, a garnélarákot etették velük. A másik fele ugyanannyi garnélarákot kapott, és ugyanennyi időre letompították a fényt, de a legfontosabb, hogy ez a két esemény nem egyszerre történt.
A tengeri csillagok a legjobb esetben sem szeretik a rivaldafényt. Ezek a fickók többnyire az akváriumukban lévő szűrők mögé bújva töltötték napjaikat, de hamarosan kezdett különbség mutatkozni az edzett és az edzetlen csoportok között. A kiképzett tengeri csillagok elkezdtek előbújni a rejtekhelyükről, amint a fényt letompították, várva néhány finom garnéla gyors érkezését.
Más szóval, megtanulták, hogy a sötétséget az élelemhez társítsák
A kutatók számára a legizgalmasabb az volt, hogy az állatok az újonnan tanult viselkedésüket 13 napos szünet után is megtartották, amikor a fényeket többször letompították anélkül, hogy táplálékot kaptak volna.
"Az, hogy tudjuk, hogy a kígyókarú tengeri csillagok képesek tanulni, azt jelenti, hogy nem csak robotszerű dögevők, mint a kis roombák, akik az óceán fenekét takarítják" - mondta Julia Notar vezető szerző közleményében. "Lehetséges, hogy képesek várni és elkerülni a ragadozókat vagy előre jelezni az élelmet, mert tanulnak a környezetükről."
De mivel nincs fejük vagy agyuk, felmerül a kérdés, hogyan képesek ilyen teljesítményre.
"Az emberek folyton azt kérdezik tőlem, hogy csinálják?" - mondta Notar. - "Még nem tudjuk. De remélem, hogy néhány éven belül több válaszunk lesz."
Azt már tudjuk, hogy központi feldolgozó központ nélkül a kígyókarú tengeri csillag idegrendszere egészen másképp működik, mint a miénk. Idegzsinórok futnak végig minden karjai mentén, melyek a szája közelében egy gyűrűben egyesülnek, de nincs egy fókuszpont, amelyik irányítaná a dolgokat.
"Az idegzsinórok mindegyike önállóan is működhet" - magyarázta Notar. "Olyan, mintha egy főnök helyett egy bizottság irányítana."
A tanulmány a Behavioral Ecology and Sociobiology című folyóiratban jelent meg.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Kutatók rájöttek, mitől képes regenerálódni az emberi szív
