Mesterséges táplálás: ezek a legfontosabb tudnivalók az otthonápoláskor
Mit kell tudnunk a mesterséges, tápszeres, szondás táplálásról?
Előfordulhat, hogy otthon gondozott hozzátartozónk nem képes önállóan enni, ezért mesterségesen kell őt táplálni. Számos oka lehet annak, hogy valaki miért nem képes önállóan táplálkozni, magához venni a szükséges tápanyag- és folyadékmennyiséget. Lehet, hogy a mozgáskoordinációval, a kézügyességgel van problémája, nyelési nehézségei vannak, vagy teljesen magatehetetlen, nyelni sem tud. Ilyenkor külső segítségre szorul, vagyis nekünk, gondozónak kell táplálnia őt.
Hogyan kell az ápoltat etetni?
Szinte a hagyományos és a mesterséges táplálás határvonalán helyezkedik el, amikor a gondozott rágni és nyelni képes, de nem tudja a szájához vinni a falatot. Ilyenkor kiskanállal, adagonként adjuk neki az ételt, melyet előtte apróra vágtunk vagy pürésítettünk. Ebben az esetben is igyekezzünk megőrizni a gondozott méltóságát, például védjük a ruházatát, legyünk vele türelmesek. Étkezés előtt ültessük fel a gondozottat, stabilan támasszuk meg párnákkal.
Szintén a határon mozgónak tekinthetjük azt, amikor a gondozott túlságosan keveset eszik, nem fogyaszt elég energiát vagy tápanyagot. Ebben az esetben fennáll az alultápláltság, a tápanyaghiány rizikója. Az elkészített ételeket ilyenkor tápszerekkel, por állagú étrend-kiegészítőkkel dúsíthatjuk, vagy speciális turmixokat kaphat a gondozott. Ezek alkalmazásáról a kezelőorvos dönt, ő írja fel ezeket, és az alkalmazásukra is megtanítja a gondozót.
Enterális táplálás, szondás táplálás
Enterális táplálásra akkor lehet szükség, ha a gondozott nem tud elegendő táplálékot magához venni, vagy nem tudja azt megrágni, lenyelni. Az első esetben speciális, teljes értékű vagy az egészségi állapothoz igazított összetételű tápszert kaphat a gondozott, természetesen orvosi utasításra, javaslatra.
Ha teljesen magatehetetlen, rágásra, nyelésre sem képes a gondozott, de az emésztőrendszere működik, szondán keresztül táplálható. A szonda szilikonból, poliuretán műanyagból készült, vékony, rugalmas cső, melyet közvetlenül a gyomorba vagy a bélrendszerbe vezetnek. Erre több módszer is van. A szondát bevezethetik az érintett egyik orrlyukán át, a nyelőcsövön keresztül a gyomorba (nazogasztrikus szonda), vagy a hasfalon készített apró bemetszésen, sztómán keresztül a gyomorba vagy a bélrendszer bizonyos traktusaiba (PEG).
Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az előbbit általában rövidebb ideig (néhány hétig, hónapig) tartó táplálásnál alkalmazzák, viszonylag könnyen behelyezhető és eltávolítható. Az utóbbi behelyezése, esetleges eltávolítása műtéti úton történik, és általában akkor alkalmazzák, ha hosszabb ideig szükséges ezzel a módszerrel táplálni.
A szondán keresztüli táplálásnál orvos által felírt, a gondozott számára megfelelő összetételű tápszert vagy folyadékot kap az érintett. A táplálás történhet bólusban, vagyis fecskendővel, egyszerre 100-300 mililiteres adagban, 3-4 óránként; folyamatosan, vagyis előre beállított csepegtetési rend szerint (ezt általában óránkénti adagban határozzák meg); illetve intermittálva, vagyis 1 órányi táplálás után egy órányi szünet következik.
A szondás táplálást, a tápszer adagolását, a szonda ellenőrzését, tisztán tartását meg kell tanulni, és néhány fontos szabályt mindenképpen be kell tartani. A gondozott felsőtestét táplálás idején, illetve azt követően fél óráig meg kell emelni. A szonda megfelelő helyzetét rendszeresen ellenőrizni kell. A szondával táplált gondozottnál fokozott a székrekedés és a hasmenés rizikója is, ezen problémák esetén a tápszer összetételét, a táplálás gyorsaságát is felül kell vizsgálni.
A szondával táplált gondozottaknál kiemelten oda kell figyelni a higiéniára, főként azokra a területekre, ahol a szondát rögzítik. Ezeket naponta többször is ajánlott megtisztítani, esetleg fertőtleníteni. Szondás táplálás esetén sem szabad elfeledkezni a száj- és fogápolásról sem!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Kiderült: ezek az agyi rendellenességek a rossz alvással állnak összefüggésben
