Hogyan kezeljük a stroke-on átesett hozzátartozónkat?

A stroke következményeként elveszített kognitív képességeket legalább részben vissza lehet szerezni, ám ehhez kitartásra, elszántságra és türelemre van szükség - a beteg és a hozzátartozók részéről egyaránt.

Tanácsok stroke-on átesetteknek

• Ne legyünk túl szigorúak magunkhoz, legyünk türelmesek. A stroke után bekövetkező kognitív változásokat nehéz feldolgozni, és természetesen, hogy szeretnénk minél gyorsabban visszatérni a megszokott kerékvágásba, ám meg kell értenünk, hogy az agynak is időre van szüksége a gyógyuláshoz. Azt se feledjük, hogy előfordulhat, soha többé nem leszünk olyan az élet, mint korábban, hagyjunk magunknak több időt az alkalmazkodáshoz!
• Ne feledjük: a kognitív képességekben bekövetkező zavarok nincsenek összefüggésben az intelligenciával.
• Legyünk aktívak! A fizikai aktivitás, a rendszeres testmozgás (akár gyógytornász segítségével) nemcsak a mozgást vagy egyensúlyt érintő zavarokon javíthat, de a kognitív képességeknek, sőt az érzelmi egészségnek is nagyon jót tesz.
• Pihenjünk eleget! Egy stroke, illetve az azt követő lábadozási időszak rendkívül megterhelő, fáradtan pedig még rosszabbak lehetnek a kognitív képességeink, nehezebben koncentrálunk vagy hívunk elő a memóriánkból információkat. Iktassunk be nap közben is szüneteket, hagyjunk elegendő időt magunknak az alvásra, regenerációra.
• Ne féljünk segítséget kérni! Keressünk valakit (akár szakembert), akivel nyíltan beszélhetünk a kétségeinkről, félelmeinkről, a saját magunkról alkotott kép változásairól, vagy arról, mennyire nehéz alkalmazkodni az új helyzethez. Akár egy segítő csoporthoz is csatlakozhatunk, ahol hasonló helyzetben lévőkkel oszthatjuk meg a tapasztalatainkat!
• Legyünk tisztában a saját határainkkal, ne vállaljuk túl magunkat, és ne várjuk el magunktól, hogy ugyanarra leszünk képesek, mint az agyvérzés előtt.
• Használjunk segédeszközöket! Hiába voltunk korábban büszkék a memóriánkra, könnyen lehet, hogy egy stroke után sokkal feledékenyebbé válunk. Ne érezzük rosszul magunkat, ha minden felírunk vagy emlékeztetőket állítunk be a telefonunkon, esetleg mindent lefényképezünk, hogy később is emlékezzünk rá! Címkézzük fel a fiókokat, szekrényeket, írjuk fel a gyakran használatos eszközökre, mit kell velük csinálni.
• Mondjuk el másoknak, hogy bizonyos dolgokkal nehézségeink vannak! Ez elsőre furcsa lehet, sőt kellemetlenül is érezhetjük magunkat tőle, de hosszú távon megkönnyítjük vele az életünket. Nyugodtan kérjük meg a másikat, hogy beszéljen lassabban vagy segítsen felírni, amire emlékeznünk kell! Ez a nyitottság azért is hasznos, mert a másik sem gondolja majd azt, hogy „direkt” felejtünk el valamit vagy puszta rosszindulatból nem végzünk el egy fontos feladatot.
• Egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk! Lehet, hogy egy jó ideig gondot okoz megosztani a figyelmünket két különböző tevékenység között. A környezetünkben található zavaró tényezőket (pl. hangos televíziót) is igyekezzünk kiiktatni.
• Alakítsunk ki egy tartható napirendet! A rutin biztonságot ad, csökkenti a váratlan, felkavaró és stresszel teli események rizikóját! Könnyebb begyakorolni például az öltözködést vagy tisztálkodást, ha mindig ugyanabban a sorrendben végezzük a feladatokat.
• Koncentráljunk arra, hogy a környezetünk kellően rendezett legyen! A túl sok tárgy, a felhalmozódó limlomok megnehezítik a koncentrálást, a feladatok elvégzését. A rendezett környezet abban is a segítségünkre lehet, hogy átlássuk, egy-egy feladat elvégzéséhez milyen lépések szükségesek.

Tanácsok hozzátartozóknak

• Legyünk türelmesek! Természetes, hogy frusztráló és idegesítő, hogy mindent többször el kell ismételnünk vagy alapvető tennivalókat is újra és újra meg kell mutatnunk a hozzátartozónknak, de ez nem a személyünk elleni támadás. A stroke-on átesett számára ugyanolyan frusztráló, hogy nem képes bizonyos dolgokat megtenni, idegesítheti, hogy lassabb.

Személyiségváltozás stroke után: hogyan kezeljük?

• Ha a stroke-on átesett nehezebben koncentrál, nem tud figyelni vagy könnyen elfelejt dolgokat, könnyítsük meg a dolgát azzal, hogy egyszerű, rövid utasításokat adunk, és a lehető legkisebb lépésekre bontjuk le a feladatokat. Ne várjuk el, hogy hosszasan koncentráljon!
• Segítsünk neki a feladatok, tevékenységek begyakorlásában! Erre az egyik legjobb módszer, ha egy kicsit a keze alá dolgozunk, és például előkészítjük a szükséges eszközöket. Például készítsük elő a ruháit, de hagyjuk, hogy egyedül öltözzön!
• Erősítsük meg az érintett önbizalmát gyakori dicséretekkel, elismeréssel! Ne alázzuk meg lassúsága, ügyetlensége miatt, ne példálózzunk azzal, milyen volt korábban!
• Ne csináljunk meg mindent a hozzátartozónk helyett! Lehet, hogy azért szeretnénk helyette megtenni valamit, mert az úgy egyszerűen gyorsabb, lehet, hogy csak a jó szándék és a segíteni akarás vezérel minket, de gyakran azzal tesszük a legjobbat, ha hagyjuk, hogy egyedül, önállóan csináljon meg valamit. Ez egyrészt sikerélmény a számára, ami jót tesz az önbecsülésének, másrészt, a gyakorlással a rehabilitációt is gyorsíthatja. Csak akkor avatkozzunk be, ha feltétlenül szükséges.