Parkinson-kór gyógytorna kezelése (1. rész)
A Parkinson-kór lassan előrehaladó neurológiai, pontosabban neuro-degeneratív betegség. Az ún. agytörzsi ganglionok (substantia nigra nevű agyi mag) károsodása miatt alakul ki, leggyakrabban 50-60 éves kor körül kezdődik. A betegséget az agyi dopaminszint-termelődés csökkenésével hozzák összefüggésbe. A dopamin nevű hormon az agyi-idegrendszeri ingervezetésben játszik szerepet. A Parkinson betegség kiváltó oka még nem ismeretes, genetikai és környezeti hatásokat egyaránt feltételeznek.
Legszembetűnőbb tünetei: a kötött-merev izomzat (rigor), a csoszogó járás, kézremegés (tremor), egyensúlyvesztés, arc mimikai izmainak működése csökken, az arcbőr kifényesedik, általában a mozgások beszűkülése (dyskinesia). A tünetek a felsoroltakon kívül más formában is jelentkezhetnek, egyénre jellemző különbségek megjelenhetnek, a tünet mértéke változhat.
A rigor (az izmok tónusfokozódása) már korán kimutatható a nyakizmokban, kezekben, lábakban, ezek fájdalommal és mozgásbeszűküléssel is járhatnak. A pszichés érintettség egyénileg változó, lehet hogy lelassul a gondolkodás és a kommunikáció, de adott esetben a beteg teljesen elszigetelődik a környezetétől. A mozgás és a motiváció csökkenése tovább ronthatja a kognitív folyamatokat, befolyásolhatja az állapot javulását és fenntartását is.
Fontos a szerepe a családnak, a terapeutának, a támogató közegnek, hogy a nyitottság és mozgékonyság fenntartható legyen. Jó hatású lehet a zene, séta, kirándulás, családi –, és társasági rendezvények, események, amelyek feltöltik és szociálisan is érzékenyen tartják a pácienst.
A gyógyszeres terápia gyakori és hatásos a neurológiai panaszok enyhítésére. A Parkinson kór viszont azon betegségek közé tartozik, ahol a mozgásterápia is elengedhetetlen. Tévedés azt gondolni, hogy a betegség tüneteit nem lehet csökkenteni, sőt saját tapasztalataim szerint a gyógytorna az egyik legfontosabb kezelési mód.
A mielőbbi felismerés mellett a mielőbbi gyógytorna megkezdése is szükséges, elhanyagolt esetben a beteg állapota rohamosan, látványosan és visszafordíthatatlanul romlik. Fontos hogy a gyógytorna gyakorlatokat megújítsuk, frissítsük, és dobjuk fel eszközökkel (gumilabda, gumiszalag, fizioball ) , zenével, helyzetváltoztatásokkal, mert a megszokott egyoldalú terhelést igénylő mozgás nem vezet eredményre.
Elsősorban az izmok karbantartása, az egyensúly javítása, az ízületi mozgástartomány megőrzése és a járógyakorlatok teszik ki a gyógytorna alapját.
A beteg állapotától függően a gyógytorna, séta, mozgás mindennapi programként kell jelen legyen!
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a diagnózis kijelentése után a kezdeti ijedtség és kétségek természetesek, de hosszú időre nem engedhetünk neki utat, mert a mielőbbi kezelés elkezdéséhez elhatározás, nyitottság és pozitivitás szükséges! Szerencsére ma már az interneten sok információt, tanácsot begyűjthetünk a betegség megismeréséhez, ez is támogatást nyújthat.
A képeken:
A gyakorlatokat végző 77 éves hölgy Parkinson kórja 7 éve diagnosztizált, betegségét 4 éve gyógytornával és gyógyszeresen kezeli. Állapota középsúlyos Parkinson kór, amely jól szinten tartott, a hölgy erőnléte és mozgása megfelelő, napjait önállóan tölti. Járása járóeszköz (bot, keret) nélkül is stabil, egyensúlya megfelelő. A tornát mindennapi sétával egészíti ki, kivéve esős, vagy csúszós időben.
A Parkinson-gyógytorna elemei
Az alábbiakban lássunk néhány gyakorlatot a mindennapi tornához és a mozgásokhoz:
Több pozícióban is fontos a test átmozgatása:
- háton fekvés
- oldalfekvés
- négykézláb helyzet
- állás, ülés
- a kéz tornáztatása is fontos, ez külön gyakorlatsorként végzendő
Eszközök használata a tornát változatosabbá, a terhelést emeltebbé teszi, súlylabda (helyette lehet kézi súly), gumilabda, gumiszalag használata ajánlott!
kontakt:
