Az antibiotikumok egyéb csoportjai

Aminoglikozidok

• Gentamicin
• Tobramycin
• Amikacin
• Paromomycin
• Framycetin
• Streptomycin
• Neomycin

Az aminoglikozidok gátolják a a bakteriális fehérjeképződést, ezáltal növekedésüket és szaporodásukat is. Igen hatásosak a Gram-negatív baktériumok ellen. Használatukat korlátozza az érzékenységi spektrum, tehát felírásukkor az orvosnak tudnia kell, hogy "célzottan" tudja alkalmazni. Legfontosabbak a fülészeti és a vesét érintő mellékhatásaik. Érdemes egy kúrát követően ezt ellenőriztetni, illetve a terápia idején vérszintet mérni, (a megfelelő hatás eléréshez) amennyiben ez lehetséges.

Glikopeptidek

Ide tartozik a vancomycin és teicoplanin. Ezek a gyógyszerek gátolják a baktérium sejtfal-szintézisét, és károsítják RNS-szintézisüket is. Mindkettő igen hatékony a rezisztens Gram-pozitív baktériumok ellen. Gram-negatív kórokozók ellen kevésbé hatásosak. Szerepük főként a más antibiotikumokra rezisztens súlyos fertőzések kezelésére korlátozódik, mint pl. a methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) és a penicillin-túlérzékenységet mutató betegek. Mindkét szer intravénásan és orálisan is adható. Vénásan lassú infúzió formájában kell adagolni. Szájon át adva rossz a felszívódásuk. Az orális vancomycin adható az antibiotikum okozta hasmenés kezelésére, de a sok rezisztencia miatt olyan esetekre tartják fenn, amelyek más kezelésre nem reagáltak.

Lincosamidok

E csoportba tartozik a clindamycin, amely gyakran használatos a terápiában. A szintén e csoportba tartozó lincomycinnel együtt hatásosak számos Gram-pozitív kórokozó ellen. Gátolják a bakteriális fehérjeszintézist, ezáltal a baktériumok növekedését és reprodukcióját. Általában másodvonalbeli terápiában ajánlottak, vagy ha bizonyos antibiotikum-allergia áll fenn, ill. bizonyos antibiotikumokat a beteg nem jól tolerál. Baktérium-rezisztencia esetén is jó választás lehet.

Macrolidok

E csoport tagjai: az erythromycin, roxithromycin, azithromycin és clarithromycin. Hatásuk az előző csoporttal egyező (bakteriális fehérjeszintézis gátlása.) Dózisuktól függően lehetnek bakteriosztatikus vagy bactericid (baktérium-ölő) sajátságúak. Általában a közösségben szerzett légúti fertőzésekben alkalmazzák (pl. közösségben szerzett tüdőgyulladás). Aktivitásuk a Gram-pozitív és -negatív baktériumokon túl kiterjed pl. a légúti fertőzéseket keltő Legionella, Mycoplasma és Chlamydia fajokra is. Az erythromycin, azithromycin és clarithromycin hatásosak még pl. a Bordetella pertussis ellen is (szamárköhögés kórokozója). A clarithromycin adható ezen felül gyomor- és nyombélfekélyben, ahol kimutatott a Helicobacter pylori-pozitivitás, más antibiotikum (pl. amoxicillin) és savcsökkentő (H2-gátló, proton-pumpa gátló) szerek mellett. Az erythromycin és clarithromycin alkalmazása befolyásolhatja a gyógyszerek lebomlására ható enzimrendszerek működését. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az orvosnak ismernie kell, a beteg milyen (egyéb) gyógyszereket szed, és abba kell hagyni, vagy dóziscsökkentés mellett adni azokat a szereket, amelyek kölcsönhatásokat okozhatnak. Erythromycin mellett gyakran fordulhat elő hányás, vagy hasmenés. Ezért inkább az újabb származékokat (pl. roxithromycin, clarithromycin) adják, amelyek jobban tolerálhatóak.

Nitroimidazolok

Ide tartozó vegyületek a metronidazol, tinidazol és a nitrotiazolok. Nitrocsoportot tartalmaznak, és olyan baktériumok ellen hatásosak, amelyek anaerobok, tehát fejlődésükhöz nincsen szükség oxigénre, valamint bizonyos paraziták ellen is alkalmazhatóak (Trichomonas vaginalis, Giardia lamblia, Entamoeba histolytica). Anaerob kórokozó gyakran fordul elő pl. hüvelyi fertőzésekben. A szerek aktív formájukat a baktériumsejt belsejében alakítják ki: szabadgyökök, és más toxikus anyagok képződnek, ezáltal a baktériumsejt elpusztul. E készítmények szedése mellett tilos az alkoholfogyasztás, ugyanis meggátolják az alkohol lebomlását a szervezetben, és ez kellemetlen mellékhatásokhoz vezethet.

Kinolonok

Hatásukat a bakteriális DNS-szintézis gátlása révén fejtik ki, mégpedig a DNS-giráz enzim gátlása révén (giráz-gátlók). Ide tartoznak: a ciprofloxacin, moxifloxacin, ofloxacin, és a norfloxacin. Hatásuk széles spektrumú, és főleg a Gram-negatív baktériumokra vonatkozik. Orális úton jól felszívódnak, és ebben a tekintetben egyedi, hogy jól hatnak a Pseudomonas aeruginosa ellen. (Ilyen fertőzés gyakran fordulhat elő immunkárosodott betegekben, kórházi fertőzések esetén.) Igen alkalmasak a húgyúti, és gyomor-bélrendszert érintő fertőzések kezelésére. Adásukat fenntartják a rezisztens fertőzések kezelésére, vagy olyan esetekre, ahol orális kezelés szükséges – ezzel a hatásspektrummal. A nem megfelelően végiggondolt kezelés itt is bakteriális rezisztencia kialakulásához vezethet.

Rifamycinek

Ide tartozik a rifampicin és rifabutin, amelyek igen erős hatásúak a Gram-pozitív baktériumokkal és mycobaktériumokkal szemben. Mycobactériumok okozzák a tbc-t, nyirokcsomó-fertőzéseket, és egyéb légúti fertőzéseket is kelthetnek. A rezisztencia gyorsan kialakul használatuk alkalmával, tehát ezeket a szereket más antibiotikumokkal kombinációban kell adni. Meggátolják a baktériumok RNS- és fehérjeszintézisét. Főként tbc-ben és más szerveket érintő mycobacterium-fertőzésekben kerülnek alkalmazásra, mint pl. bőrfertőzések, és más antibiotiukmmal kombinált módón. Súlyosabb fertőzésekben is szerepelhetnek kombináció részeként, mint a már említett MRSA-fertőzés, vagy pl. a bakteriális eredetű agyhártyagyulladás megelőzése. Miután sokféle enzimet aktiválnak a szervezetben, arra lehet számítani, hogy sok gyógyszerrel kerülnek kölcsönhatásba. Azokra gondolunk, amelyek ugyanazon enzimrendszereken keresztül kerülnek lebontásra. Ilyenek pl.: a véralvadásgátlók, az (oralis) fogamzásgátlók, a kortikoszteroidok és a diabetes kezelésében alkalmazott orális készítmények.

Szulfonamidok és trimethoprim

A szulfametoxazol az egyetlen, gyakran alkalmazott szer ebben a csoportban, és kombinációban a trimethoprimmel. Gátolja az ún. tetrahidrofolsav-szintézist, amely a baktériumok fehérjeszintéziséhez szükséges. A szulfonamidok széles spektrumú antibiotikumok. A kombinációban pont ez a komponens, ami nem kevés esetben allergiát okozhat. A trimethoprim önállóan is adható, arra érzékeny húgyúti fertőzések esetében. A kombinált készítményt olyan állapotokra kell fenntartani, amikor a trimethoprim önmagában már kevés, vagy a kórokozó rezisztens egyéb kezelésre.

Tetraciklinek

Ezek a jelenleg alkalmazott szerek: tetraciklin, doxiciklin (korábban több szerepelt e csoportban). Hatásukat a bakteriális fehérjeszintézis gátlásán keresztül fejtik ki. Széles spektrumúak, Gram-pozitív és -negatív baktériumok, protozoonok és anaerob kórokozók ellen egyaránt alkalmazhatóak. Általában a közösségben szerzett légúti fertőzésekre adhatóak, pl. bronchitis, középfülgyulladás, melléküreg-gyulladás. Húgyúti fertőzésekben, malária megelőzésében és akne esetén is alkalmazhatóak. Főként a doxiciklin adható, hosszú a felezési ideje, napi egyszeri bevétel elegendő. Használatát a bőrre és a fülre, hallásra gyakorolt mellékhatásai korlátozzák. Terhességben ellenjavallt, mivel a csontrendszer fejlődését visszatarthatja. 12 éves kor alatt is kerülendő a fogfejlődés késleltetése miatt.