Gyógynövények – az ezerjófű

A tárnicsfélék családjába tartozó nem eredetileg a mitológiai kentaur (Chiron) után kapta nevét, később változott a botanikai név. Európában, Ázsiában közismert kedvelt gyógynövénycsalád.

Ezerjófűfélék (Centaurium fajok)

Hol él: Ritkás tölgyesek, erdőirtások, rétek gyakori növényei.

Küllemi leírás: A hazánkban leggyakoribb kis ezerjófű (Centaurium minus, M.) mint a többi is, kétéves növény. Szára 30-50 cm magas, egyenes, tőlevelei tőrózsában állnak, fordított, keskeny, tojásdad alakúak. A szárlevelek keresztben átellenesek és hosszúkás tojásdadok. Virágzata sátorozó bogernyő, pártája élének rózsaszínes. Június-augusztus hónapokban virágzik.

Milyen drog készül belőle: föld feletti teljes virágos része (herba) képezi a drogot. Jellemzően virágzás idején gyűjtendő, árnyékos helyen kell beszárítani.

Mit tartalmaz: glikozidok: szeko-iridoidok (centapikrin, genciopikrin), flavonoidok, xantin-származékok, gyanta, viasz, illóolaj.

Mire alkalmazható?

Étvágyjavítás, emésztési problémák, epeműködés serkentése, májbántalmak. Bélrenyheség esetén, valamint "vértisztításra" is alkalmazták. A népgyógyászatban korábban még lázcsillapításra, féregűzésre és idegkimerültség is használatos volt.

Még mire alkalmazható?

Likőripari termékekben, egyes sörökben komló helyett alkalmazták.

A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapításra használja.

(forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, wikipedia)