Gyógynövény sorozatunkban: bemutatjuk a napraforgót

Az őszirózsafélék családjába tartozó napraforgót az indiánok már 3000 évvel ezelőtt is termesztették… Európába, majd más földrészekre a hódítások korában, a 16. században került át.

Napraforgó (Helianthus annuus) Hol él: Ma már egyik igen fontos, iparszerűen termesztett növényünk.

Küllemi leírás: Fészkes virágzatú, szára 1–3 m-re is megnövő, egyéves, nem fagytűrő növény. Virágai élénksárgák, hatalmas tányérban találhatóak. A karimavirágok a gyűjtrendőek. Tányérjában a termések spirál alakban rendeződnek.

Milyen drog készül belőle: virágja (flos) képezi a drogot.

Mit tartalmaz:

A virág: flavonoidokat, luteint, karotint, kriptoxantint, kolint, betaint.

A nem gyógyászati célra szolgáló mag: vitaminokat, (B1, B2), nikotinsavat, foszfort, vasat, káliumot, növényi zsírokat, fehérjét.

Mire alkalmazható? A virágdrog forrázata magas vérnyomás ellen, valamint lázcsillapítóként és idegnyugtatásra alkalmazható.

Még mire alkalmazható? A magbél (szotyola) nyersen, sütve, pirítva is ehető. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként fogyasztható.

Talán legfontosabb a magból sajtolt, mindennapi használatra szánt olaja. A napraforgóolaj nagyobbrészt jó minőségű étolaj, ezen kívül margarin- és szappangyártás alapanyaga.

(forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia)