Gyógynövények – a lándzsás útifű
Igen hasznos, sok célra alkalmazott, és egyébként ártalmatlan gyógynövényünk az útifű nevéhez méltóan az utak, útszélek, rétek gyakori növénye.
Útifű, lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
Hol él: az útifűfélék családjába tartozó évelő növény réteken, legelőkön, utak menté, parlagokon, sokfelé elterjedt.
Küllemi leírás: Gyökértörzséből számos mellékgyökér ered. Szára 20-40 cm magas. Levelei tőrózsáben állnak, hosszú, keskeny, lándzsás alakúak. Virága: tőkocsányon, mely akár 10-30 cm-re is megnőhet, ennek csúcsán 5-7 mm vastag gömbszerű. Tömött fehér füzérvirágzat ül. Áprilistól júniusig nyílik.
Milyen drog* készül belőle: levele gyűjtendő, a beszáradási arány 1:6.
Mit tartalmaz: aukubin glikozidot, polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat, C-vitamint, cserzőanyagot, kovasavat, káliumot, cinket.
Mire alkalmazható? baktériumölő, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító hatásai ismertek. Összezúzott levele hasznos lehet rovarcsípés, enyhébb égési sérülés esetén.
A belőle készült tea, szirup légúti gyulladásban, köhögéscsillapításra, vagy köptetőként alkalmazható. Mivel nem toxikus, gyermeknek is adható. Terhesség, szoptatás idején nem lehet adni! Megjegyzés: magja kismértékű duzzadóképessége révén hashajtóként használható.
Külsőleg: bőrsérülésekre, sebekre, bőrfekélyekre alkalmazható.
Még mire alkalmazható? A társfajok (nagylevelű útifű) levelei is gyűjthetőek hasonló céllal, felhasználási körrel.
(forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia, wikipedia)
*drog: a növény gyógyászati célra alkalmazott, beszárított része
