A borsos varjúháj... gyógyít vagy mérgez?

A borsos varjúháj misztikuma... Több ezer éve velünk él, de azóta sem sikerült kideríteni, hogy végül is gyógyít, vagy mérgez ez a sziklakertekben is gyakran feltűnő kis virág, a borsos varjúháj.

Egyesek vehemensen tiltakoznak használata ellen, míg mások középkori szerzőkre hivatkozva mai napig használják a magas vérnyomás vagy az aranyér kellemetlen tüneteinek enyhítésére. A borsos varjúháj azon túl, hogy sziklakertben kényelmes ülőpárnácskákat alkot, és szépséges virágaival hódítja a meghódíthatatlannak hitt száraz köves talajt, gyógyhatással is rendelkezik.

Jóból is megárt a sok...

A bosos varjúháj gyógynövényként való alkalmazása ellen általában az a legfőbb érv, hogy mérgező. Ez azonban csak nagyobb mennyiségben ütközik ki, mindazonáltal egyesek esetében már kis adag is hányást, hasmenést okozhat. Súlyosabb esetekben paralízist vagy légzési nehézségeket is kiválthat. A borsos varjúháj, mint a nevében is benne van, nem árul zsákbamacskát. Levelei megdörzsölve friss, csípős ízűek, tehát előre figyelmeztet, hogy nem jó ujjat húzni vele.

Az ókori római tudós Plinius leírja, hogy ha észrevétlenül fekete ruhába tekerve valaki párnája alá csúsztatjuk, a borsos varjúháj kiváló álmot biztosít, de már a görögök is használták gyógynövényként, igaz teljesen más célokra: epilepszia, bőrfertőzések ellen, és nem kívánt terhesség megszakítására.

Érdekes, hogy megint másra ajánlja a középkori angol gyógyászat, például a legendás Culpepper: szerinte skorbutra belsőleg főzetként és külsőleg borogatás vagy fürdő formájában egyaránt hasznos lehet, váltóláz (malária) és vízkór, valamint görvélykór (a tbc egyik változata) ellen úgyszintén. Természetesen ő is hozzáteszi, hogy óvatosan kell vele bánni, mert belsőleg a már fent említett tüneteket okozhatja, külsőleg pedig kiütést kaphatunk tőle.

Fordulatos története során a borsos varjúháj a magyar népi gyógyászatban is tett egy-két kanyart. Az angol verzióval szemben itt magas vérnyomás csökkentésére és keringési zavarokra ajánlják bevált teáját (a virágból), illetve főzetét külsőleg és belsőleg is alkalmazva aranyeres panaszok esetén. Frissen préselt levét gyakran kenték a reumatikus fájdalmaktól kínzott tagokra, vagy bőrbetegségekre. A magas vérnyomás elleni tea egyébként keverékben javallott, ezeket a keverékeket gyógynövény szaküzletekben, bioboltokban lehet beszerezni.

Ne próbálkozzunk a borsos varjúháj önálló gyűjtésével, egyrészt mert sok igen hasonló rokonával keverhetjük össze, másrészt pedig védett is (egy példány 2000 forintot ér). Ellenben ha kertünkbe telepítjük, az nem kerül pénzbe (termesztése és a szaporítóanyag beszerzése az Országos Környezetvédelmi, Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehetséges), s ezután saját kertünkben élvezhetjük szépségét és gyógyhatásait.

A borsos varjúhájat sokan zöldtetejű házukra telepítik, mivel kiváló talajtakaró – ilyenkor a ház tetején nem cserép, vagy zsupfedél van, hanem föld. A speciális kialakítás nemcsak esztétikus (hiszen sok szép virágot telepíthetünk), de kiváló hőszigetelő is, elnyeli a vizet, és a zöldfelület növelésével környezetbarát is!