Szponzorált tartalom
A mentális egészségre is hatással lehet a hüvelyszárazság
A hüvelyszárazság sokkal gyakoribb probléma, mint gondolnánk, a nők mégsem beszélnek róla – sokszor még az orvosuk előtt is titkolják: szégyellnivalónak hiszik a kellemetlen, sőt fájdalmas testi tüneteket. A hüvelyszárazság kezeletlenül nemcsak a fertőzések kockázatát növeli, de szorongást, önértékelési zavart is okozhat, és a párkapcsolatra is negatív hatással lehet.
A hüvelyszárazság a legtöbb esetben hormonális változás miatt alakul ki, ezért kötik a problémát sokszor kizárólag a változókorhoz, amikor a petefészkek működésének leállása miatt fokozatosan csökken a szervezetben az intim régió, így a hüvelyhám állapotáért és síkosságáért is felelős ösztrogén szintje. A természetes folyamat következtében állandósult hormonhiány miatt a hüvelyszárazság tartóssá válik. Átmeneti hormonszint-ingadozás azonban fiatalabb életkorban is előfordulhat, például szülés után, a szoptatás idején a kismamák is gyakran tapasztalják a tüneteket. A hüvelyszárazság oka lehet fogamzásgátló, illetve egyes gyógyszerek (antidepresszánsok, antihisztaminok) szedése, betegség (endometriózis, diabétesz), műtéti beavatkozás (pl. petefészek-eltávolítás), nőgyógyászati daganatos megbetegedést követő sugár- vagy kemoterápia is; kiválthatja a tüneteket túlzásba vitt sport, drasztikus diéta vagy tartós stressz.
Szégyellnivaló tabutéma
A hüvelyszárazság gyakoriságát nehéz pontosan meghatározni, mert az érintettek többsége – az idősebb korosztályban az arányuk akár 70 százalék is lehet – egyszerűen nem beszél a tüneteiről, még az orvosnál sem. Ennek egyik oka lehet, hogy a női intimegészség, a szexualitás még ma is kényes témának számít, az ezzel kapcsolatos problémákat, mint amilyen a hüvelyszárazság is, sokan szégyellnivaló tabunak tartják. A másik ok az ismerethiány: az érintettek sokszor nem rendelkeznek megfelelő információval a hüvelyszárazságról, nem tudják, mi ez, miért alakul ki és hogyan lehet kezelni. A nőgyógyászati vizsgálatok során sem mindig kerül szóba a hüvelyszárazság, emiatt is érezhetik úgy a nők, hogy a tüneteik nem fontosak, ezért nem is beszélnek ezekről.
Stresszforrássá válhat az intimitás
A nőiesség érzése sok esetben összekapcsolódik a testtel és annak működésével. A hüvelyszárazságot kísérő kellemetlen tünetek – égő érzés, viszketés, fájdalom, esetleg vérzés a szexuális együttlét során, vizelési panaszok – elbizonytalaníthatják a nőket önmagukban. A hüvelyszárazság miatt úgy érezhetik, mintha a testük „nem működne rendesen”, amit sokan kudarcként élnek meg. Ha negatívan gondolnak a saját testükre, nincs felszabadult magabiztosság az intim pillanatokban, akkor fogy az önbizalom, csökken az önértékelés. Az intimitás stresszforrássá válhat, szorongást okozhat a nőkben. Mivel a tünetek – kezelés híján – állandóan jelen vannak, az aktus közben érzett fájdalom miatt az érintettek kerülik az együttléteket, ami a partnerben kétségeket ébreszthet – ez megterhelheti, akár véget is vethet a párkapcsolatnak.
Merjünk beszélni róla!
A hüvelyszárazság nemcsak az örömteli, meghitt együttléteket teszi lehetetlenné, de a mindennapokat is megkeserítheti – kezelés nélkül pedig növeli a hüvelyi és húgyúti fertőzések kockázatát, de a mentális egészségre is rossz hatással van. Érdemes lenne szélesebb körben megismertetni a tüneteket, az okokat, bemutatni a kezelési módokat: a nyílt és őszinte kommunikáció ugyanis segíthet abban, hogy a nők szégyenkezés nélkül merjenek segítséget kérni. Fontos, hogy a partner is tudja, milyen testi és lelki tünetektől szenved a párja, mert a megértő támogatás könnyebbé teszi az intimitás újraépítését. A nőknek tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül, a hüvelyszárazság gyakori probléma, amely nem csökkenti nőiességüket. Az állapot kezelhető – az orvos segítségével mindenki megtalálhatja a maga számára legmegfelelőbb módszert.
