Vizes élmények - káros következmények

Vizes élmények - káros, kóros következményekkel? Fürödni jó! - a megállapítás nem új, mint ahogy az sem, hogy az élményt adó fürdőzés következményei néha hosszú időre megmaradnak, mert "befürödni" sem ritkaság hazánk némely gyógyulást és felüdülést kínáló fürdő- vagy strandlétesítményében. Vízben gazdag ország a miénk. Ezt hangoztatjuk is, nem kis büszkeséggel és joggal, hiszen gyógy-, wellness-, élmény- és strandfürdők sokasága kínálja országszerte egyre bővülő szolgáltatásait. A "fürödni jó" egyszerű ténymegállapításon túl azonban sokkal kevesebb szó esik a zárt és szabadtéri fürdőzés kellemetlenségeiről, tartós negatív hatásairól.

Rövidesen kezdődik a strandszezon. Megnyílnak a szabadtéri élményfürdők játszóterekkel, csúszdákkal, különleges vendégcsalogató vízi világgal. Kétségtelen, hogy ezeknek a létesítményeknek a használata legnagyobb részben saját felelősségre történik. Másrészt viszont bizalmi kérdésről van szó, hiszen az egyre borsosabb áron kínált belépők fejében joggal elvárhatják a vendégek, hogy megnyugtató módon garantált legyen az üzemeltetők részéről biztonságuk, épségük, egészségük - a vizek megfeleljenek a higiéniai követelményeknek.

A víz, amelyben sokan fürdenek, minden korosztály képviselői, könnyen fertőz, és a felhőtlen fürdőzés nyomán kialakulhatnak különféle bőrbetegségek, gombás fertőzések, gyulladások, légúti panaszok, ha nem megfelelően gondoskodnak tisztántartásáról.

Hogy mi a biztosíték a veszélyek ellen, arról Budapest Főváros Kormányhivatala megyei tisztifőorvosával, Homor Zsuzsannával beszélgetünk.

- Két 1996-ból származó kormányrendelet van érvényben ezeknek a létesítményeknek megfelelően biztonságos működéséről, üzemeltetésük közegészségügyi feltételeiről - világosít fel. - De hadd tegyem hozzá azonnal: rendeletek, szabályok, paragrafusok önmagukban még soha sehol nem garantáltak teljes biztonságot és rendet. Ehhez sokkal több kell. Mondhatnám, hogy kettőn áll a vásár. Ugyanis a vendégek - tisztelet a kivételnek - nem mindig rendelkeznek megfelelő fürdőkultúrával, holott nagyrészt az ő felelősségük, hogy miként lehet megőrizni a vizek tisztaságát.

Az üzemeltetők, a közegészségügyi előírások szerint elkészítik a fürdők és strandok házirendjét, de ezt be is kell tartani a fürdőzőknek, méghozzá saját érdekükben. A személyi higiénés előírások jól látható helyeken, piktogramokon jelennek meg, tartalmazzák többek között, hogy vízbe menetel előtt kötelező a vendégek számára a szappanos tusolás, a lábmosók és lábfertőtlenítők használata, fürdőkben papucs használata is.

Az utóbbi időben sok szó esett az elfogadott, és ajánlott víztisztítási technológiákról. Ezzel kapcsolatban a főorvosnő felhívja a figyelmet arra, hogy kormányrendelet írja elő, miszerint új medence csak vízforgató berendezéssel létesíthető. Medence-felújítás esetén is gondoskodni kell vízforgató berendezés létesítéséről, továbbá arról is, hogy vízáramlás szempontjából ne alakuljanak ki holt terek.

Azt is hangsúlyozza, hogy az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőség szakvéleményének figyelembe vételével az OTH felmentést adhat abban az esetben vízforgató berendezés létesítése alól, ha az elismert gyógyvízzel üzemelő medence vizének értékes, biológiailag aktív alkotórészeit a vízforgatás károsítaná, vagy ha a gyógymedence töltésére használt víz olyan összetételű, hogy a vízforgatásra nem áll rendelkezésre megfelelő technológia. Vagyis röviden: ha a fürdőorvos megállapítása szerint a vízforgatás a gyógyvíz hatását csökkenti vagy megszünteti, akkor a vízforgatás mellőzhető.

Néha hallani lehet uszodai klórmérgezésről a víztisztítással kapcsolatban, holott egy régi technológiáról van szó. A szakember szerint a hiba nem a klórban, nem a klórral van, hanem a biztonsági előírások megszegésében. Ma több modern technológia van forgalomban víztisztításra, de azok meglehetősen drágák. Éppen ezért az OTH engedélyezi a klórral történő tisztítást, ám a vízben visszamaradt klórozási melléktermékekre - mint a szabad aktív és kötött aktív klórra - szigorú határértékeket állapít meg.

Az üzemeltetők egyébként minden olyan víztisztítási technológiát alkalmazhatnak, amelyet az erre vonatkozó kormányrendelet, valamint az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala engedélyezett, mert közegészségügyi szempontból teljesen megbízható. A tisztítási alaptechnológia lehet szitaszűrés, szűrés, pelyhesítés, fertőtlenítés és pH-szabályozás.

A klórszármazékokkal végzett vízkezelési technológia is engedélyezett, de a klóros fertőtlenítőszerek alkalmazásánál a fürdővízben visszamaradt klórozási melléktermékeket a megszabott határérték betartása mellett az üzemeltetőnek folyamatosan vizsgálni

kell.

Az alternatív technológiák közül a sóbontó eljárás, a hidrogén-peroxid alapú vízfertőtlenítés, valamint az ózonos és UV fertőtlenítés jöhet számításba. Természetesen a fürdőkben, szabadtéri strandokon nemcsak a víz tisztaságáért felelős az üzemeltető, hanem az összes "járulékos" létesítményért, így például a szolárium, szauna, öltöző, játszótér, büfé megfelelő higiéniai körülményeiért.

Az ÁNTSZ részéről rendszeresek az ellenőrzések a fürdők, strandok valamennyi szolgáltatására kiterjedően, beleértve a vízadó bázist, a gépházakat és az üzemeltetéshez szükséges dokumentációkat is.

Vizes élmények - káros, kóros következményekkel. Az ellenőrzésekről jegyzőkönyv készül, amelyben rögzítik az esetleges hiányosságokat. Az ismétlődő kifogások esetén pénzbírság, illetve szabálysértési eljárás is bekövetkezhet.

Hivatalosan érvényben van az uszodatechnikára, a fürdők, strandok működésére vonatkozó európai uniós szabályozás, de látványos változást még nem hozott. Remélhetőleg a türelmi idő elfogy, és a fürdővendégek jogos igényei minden területen maradéktalanul érvényesülnek, hogy az egyre szaporodó, nemzetközi színvonalú, speciális igényeket is kielégítő létesítményekben valóban csak kedvező élményeket szerezzenek a hazai és külföldi látogatók.