Kortalan sportklasszisok (1. rész) Merlene Ottey
A sportvilág "csodaöregjei" (1. rész)Az Európa-bajnokságon indultak igen tekintélyes része akár a gyereke is lehetne - persze nem biológiai értelemben, hanem életkorát tekintve - Merlene Otteynak. Ennek az elvi lehetőségét azonban nem az "utódok" ifjonc volta kínálja, hanem éppenséggel fordított a helyzet: a jamaicai születésű sprinter május 10-én már 50. születésnapját ünnepelte, hogy aztán afféle "repülő nagyiként" a spanyolországi Eb-n is úgy száguldjon, ahogyan csak roppant kevesen képesek a világon - még a jóval ifjabb korosztályok képviselői közül is. Csoda, kivételes adottságok, egészségkímélő életvitel, fantasztikus gyógyszerek, páratlan edzésmódszerek, netán a (majdnem) örök élet titkának ismerete, és/vagy még más is a magyarázat?
A kérdés tudományos megválaszolását - már ha egyáltalán ez lehetséges - hagyjuk meg az arra illetékeseknek, mi szorítkozzunk a tényekre: Ottey is okkal tagja ama nem túl nagy létszámú sportolói társaságnak, amelybe a "veterán-matróna" korú, elvben pályafutásuk zenitjén már jócskán túljutott világklasszisok tartoznak. Természetesen azért rajta is fogott az idő, hiszen a jelenleg szlovén színekben vágtázó sportoló egyéni csúcsait meglehetősen régen futotta: a 100 méteren elért 10,74 másodperc 1996-ból való, a 21,64-es 200-at pedig még régebben, 1991-ben teljesítette. Ám "lassulása" ellenére továbbra is képes és alkalmas a csúcsszintű atletizálásra, jelesül arra, hogy a szlovén sprintváltóban változatlanul helyet szorítson magának.
Az annalesek szerint a hétgyermekes családba negyedik gyerekként született, a Nebraskai Egyetem bölcsészkarán végzett, 1999-ben doppingbotrányba keveredett, majd szlovén állampolgárként jó ideje Ljubljanában letelepedett villámléptű atléta nyolc érmet nyert a nyári ötkarikás játékokon. Kivándorlása ellenére szülőhazájában majd két és fél méteres bronzszobor hirdeti dicsőségét, örök emléket állítva annak, hogy Merlene kisasszony összesen hét (!) olimpián vett részt, és bár aranyra nem futotta, háromszor tudott ezüst-, hatszor pedig bronzérmet szerezni. Amellett 4., 5., 6. és 8. is volt, ennél fogva ő az olimpiák történetének egyik legsikeresebb sportolója.
S akkor még nem szóltunk arról, hogy a különböző világversenyeken összesen 29 érmet gyűjtött, benne hat vb-aranyat is. Elképesztő még belegondolni is abba, hogy nemzetközi debütálása tán már 1980-ban, a moszkvai játékokon nemcsak hogy ott volt, de rögvest bronzéremig vitte 200 méteren, akárcsak 100-on két évtized múlva, 2000-ben Sydneyben, és még 44 évesen az athéni olimpián is elődöntős tudott lenni száz méteren
A most augusztusi Európa-bajnokságon a katalán fővárosban azzal alkotott újabb maradandót, hogy - miután szerepelt a szlovének 4x100 méteres váltójában, amely amúgy a selejtezőfutamából nem jutott tovább - minden idők legidősebb atlétikai Eb-résztvevőjévé avanzsált. A korrekorderek eurolajstromán a francia maratonistát, Nicole Brakebusch-Leveque-et váltotta, aki 47 esztendősen rajthoz állva - 1998-ban, éppen Budapesten - futott fel a korlétra legtetejére...
