Vigyázat, ehető! (egy film a biogazdálkodásról)

A Föld napján mutatták be Magyarországon a "Vigyázat ehető - A francia bioforradalom" című dokumentumfilmet. A film egy kis dél-franciaországi faluról szól, amelynek polgármestere elhatározta, hogy a gyermekek egészségének megóvása céljából az iskolai étkezdét biokantinná alakítja át, ahol csak helyi termelők által előállított, egészséges élelmiszerekből főznek. Döntésének hátterében azok a filmben is elhangzó, mellbevágó megbetegedési statisztikák álltak, amelyek szerint Európában a rákos megbetegedések 30 százaléka a környezetszennyezéssel, 40 százaléka pedig az élelmiszerekkel hozható összefüggésbe, miközben a gyerekeket sújtó rákbetegségek száma évente 1,1 százalékkal nő. A film által felvetett kérdésekről Jean-Paul Jaud rendezővel beszélgettünk, aki a bemutatóra Budapestre látogatott.

- Filmje egy alulról jövő kezdeményezésről szól. Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú, helyi - grassroot - megoldásoktól várja az előrelépést a természetkímélő, organikus mezőgazdaság elterjedése terén? Más szóval ne várjunk a döntéshozókra, hanem vegyük saját kezünkbe a dolgokat? Ez a film üzenete?

- Igen, úgy tűnik, nincs más megoldás. Akkora a biogazdálkodás elleni lobbi ereje, hogy csak a civil társadalom akaraterejétől várhatjuk az előrelépést.

- Ezek szerint Franciaországban sem támogatja az állam a hagyományos mezőgazdálkodást?

- Nem, egyáltalán nem. Annak ellenére, hogy Franciaország tulajdonképpen mezőgazdasági ország, amelynek termőföldje a világ legjobbjai közé tartozik. Jelenleg a megművelt földek mindössze két százalékán folyik organikus gazdálkodás. Ezzel gyakorlatilag bűnt követünk el a természeti örökségünkkel, adottságainkkal szemben.

- Sokan abban látják a megoldást, hogy a fogyasztók és a kistermelők közötti kapcsolatokat szorosabbá kell fűzni (például fel kell éleszteni a piacok hagyományát), és amennyire lehet, ki kell iktatni a nagy kereskedelmi láncokat, amelyek nem ritkán 50-60 százalékos árréssel dolgoznak. Mi erről a véleménye?

- Teljesen egyetértek. Én úgy látom, hogy vissza kell térnünk a természettel való harmonikus együttéléshez, mert ezt mára teljesen elveszítettük. Vissza kell találnunk a hagyományos mezőgazdasági tudáshoz, és meg kell haladnunk a profit, különösen a rövid távú profit eszméjét.

- A fenntarthatóságot és hasonló, környezettudatosságra utaló kifejezéseket egyre gyakrabban használják a politikusok, miközben a végrehajtás szintjén többnyire alig érvényesülnek ezek a gondolatok. Fennáll a veszély, hogy a fenntarthatóság politikai szlogenné silányodik. Sokan a kapitalizmus zöldre mosásáról beszélnek. Ön ezt hogyan látja?

- Hadd válaszoljak egy kérdéssel. Mi történik, amikor egy izlandi vulkán kitör? Az egész rendszer összeomlik. A külkereskedelemben forgó áruk nem tudnak eljutni a célországba, az emberek, a döntéshozók nem tudnak kommunikálni egymással. Egy kis vulkán pöfékel egyet, és összeomlik az egész rendszer. Az izlandi elnök azt mondja, nagyon nyugtalan, mert van emellett a vulkán mellett egy másik is, amely tízszer olyan erős, és az is bármikor kitörhet. Én ezért azt mondom, arra van szükség, hogy az ember alázatosabb legyen, és visszatérjen a természettel való harmóniához, amelyben született, és amelyben él. Az ember teljesen elveszítette a jó irányt, a jó élet alapját.

- Egészen alapvető dolgokról beszél. De lát-e olyan politikai erőt Franciaországban vagy Európában, amely mindezt gyakorlatba tudná ültetni?

- A film bemutatója után nem sokkal, a 2009-es európai parlamenti választások előtt megalakult Franciaországban egy választási koalíció Ökológiai Európa (Europe Écologie) néven, mások között Daniel Cohn-Bendit és José Bové részvételével. Ők valóban ezeket az eszméket képviselik, és nagyon gyorsan nő a népszerűségük. Jó lenne, ha a többi párt is közeledne hozzájuk, mert egyedül nagyon nehéz lesz bármit is elérniük.

- Sokan úgy vélik, hogy a biokultúra elterjedésének előfeltétele a magas életszínvonal. Azokban az országokban, ahol a lakosság nagy része - különösen most, a gazdasági válság alatt - a munkahelyéért, megélhetéséért küzd, nincs pénze, energiája a biotermékek felkutatására és a gyakran borsos ár megfizetésére. Mi erről a véleménye?

- A Homo sapiens körülbelül 50 ezer éve alakult ki, mezőgazdaságról pedig mintegy 11 ezer éve beszélhetünk. A kezdetektől egészen a második világháború végéig tulajdonképpen biotermelés zajlott az egész világon, függetlenül attól, hogy az adott ország gazdaságilag fejlett vagy elmaradott volt. Tehát nem igaz, hogy az organikus mezőgazdaság már eleve feltételez egy magas életszínvonalat. S hogy 1945 után minek a hatására kezdtek el háttérbe szorulni a hagyományos mezőgazdasági termelési módok? Nos, azért, mert egy egészen apró kisebbség elhatározta, hogy kisajátítja a természeti erőforrásokat. De hogy kicsit konkrétabb legyek: Barjac, a falu, ahol a film játszódik, nem tartozik Franciaország leggazdagabb falvai közé, ellenkezőleg, gazdaságilag az egyik legfejletlenebb régióban található. Ennek ellenére sikerült változást elérni. Természetesen látom, hogy vannak olyan országok, amelyekben gazdasági és társadalmi nehézségek állnak a bio-mezőgazdaság elterjedésének útjában. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy a gazdagabb országoknak példát kell mutatniuk a szegényebbeknek, már csak azért is, mert a gazdag országok azok, amelyek elsősorban felelősek a természeti erőforrások kimerítéséért.