Új vitaminforradalom? (egy új könyv elemzése)
Az Új vitaminforradalom című kötet bizonyos értelemben folytatása a korábban megjelent paleolit témájú és D-vitaminról szóló könyveknek. A vitamin/ásványi anyagok téma folyamatosan napirenden van a paleolit irodalomban, érdemes átfutni az ott található megállapításokat is. Szendi Gábor könyvében „új vitaminforradalmat”, „életbevágóan fontos” felismeréseket ígért és hogy „ideje újragondolnunk a vitaminok körül kialakult babonákat és mesterségesen gerjesztett mítoszokat”. De jó is lett volna…
Nem szeretném a könyvben szereplő, vitaminokkal kapcsolatos megállapításokat részletekbe menően elemezni (gondolom, sokan ezt várták), mert az jelentősen meghaladja egyetlen cikk lehetőségeit. De ígérem, fogok még a vitaminok és ásványi anyagok kérdésével foglalkozni. Most csak röviden összefoglalnám, mi volt számomra pozitív és negatív élmény a könyv kapcsán, illetve megosztanám az olvasás közben felmerült gondolataimat...
A könyv legjobb része szerintem a 11-18. oldal közötti bevezető. Ez egy jó áttekintés arról a káoszról, ami ma a vitaminok és ásványi anyagok körül tapasztalható. Egyértelműen látszik, hogy semmi forradalom nincs a területen, sokkal inkább állóháború, ahol a "vitaminellenes" és a "vitaminpárti" oldal szorongatja egymást évek óta. Éppen ezért nem forradalomra, hanem korrekt összefoglalókra, áttekintésekre, állásfoglalásokra lenne szükség, ami megpróbálja közérthető és tárgyilagos módon kijelölni az egyes anyagok alkalmazási területeit, hasznát és értékét – anélkül, hogy újabb frontot nyitnánk ebben a küzdelemben. Ezt ettől a könyvtől ne is várja senki... nem kapunk forradalmat.
Szendi Gábortól megszokhattuk, hogy nem szereti a hivatalos orvoslást, ennek megfelelően a könyve továbbra is tele van a "gyanakvó és ellenséges orvostudomány"szapulásával, a gazdasági háttérharcok emlegetésével, a tudományos tekintélyek egymás közötti leszámolásainak részletezésével. A tudományos kutatásokat emberek végzik, és nyilvánvalóan vannak gazdasági érdekcsoportok, akik ezeket finanszírozzák (mert ezek azért kemény pénzekbe kerülnek), illetve élnek az eredményekből – de ez szinte bármilyen más tudományterületen is így van, ez a piacgazdaság nevű össznépi játék.
A fejlődésnek megvan a maga üteme és egy olyan komplexitású területen, mint az emberi egészség, én nem várom el, hogy egy "pilot study" (kb. bevezető tanulmány) hatására mindenki teljes pálfordulást hajtson végre. Az egészségügyi kutatások történetében voltak forradalmi felfedezések, amiket visszaigazolt az élet, úgy tudunk példát arra is, hogy sokat ígérő újítások elvéreztek vagy látványosan elbuktak az évek alatt.
Az orvostudomány gyanakvó és ellenséges...
Kinek készült?
Nem igazán tudtam eldönteni, kinek is írta Szendi Gábor a könyvet. Az általános műveltségű laikus olvasónak az információk tengere szerintem sok – vagy a kiegészítő magyarázatok, háttérismeretek kevesek. Azért itt kicsivel komolyabb kérdésekről van szó, mint ami általános vagy középiskolai biológia órákon előfordult. Szakmai közönségnek célozva viszont felületes könyv kidolgozása, illetve a konvencionális orvoslást folyamatosan kioktató stílus (nem csak) nekem irritáló.
Egy vitamin nem egy vitamin...
Az "Új vitaminforradalom" egyik fő vonalát az adja, hogy az egyes vitaminok nem is egy kémiai anyagot rejtenek, hanem egész vegyületcsoportokat fednek le, aminek biológiai jellemzői és hatásai sem egyformák, sőt, még egymás hasznosulására is hatással vannak. Különbség van a tucatnyi karotinoid vegyület és a retinol (valójában ezt hívjuk A-vitaminnak) esetében, a K1 és K2 vitamin között, ráadásul ez utóbbit is több kémiai variáns alkotja. Az E-vitamin esetén is (minimum) 8 vegyületről van szó, még a C-vitamin is két változatban (aszkorbinsav, dehidro-aszkorbinsav) létezik. Hogy tovább ne soroljam...
Azt hiszem, ez szakmai közönségnek ezek nem voltak újdonságok, abban viszont nem vagyok biztos, hogy laikus olvasóknak teljesen követhető. Szerintem először korrekt módon rendet kellett volna tenni a témában, utána lehetett volna merengeni azon, hogy milyen forrásból, hogyan is visszük be ezeket és milyen hatásbeli különbségek vannak – ez nem sikerült. Én rendre azon kaptam magam, hogy ugrok fel a könyv olvasása közben és rohanok a könyvespolchoz vagy a netre, hogy utánanézzek, hogy is vannak bizonyos dolgok. Nem azért, mert kényszert éreztem a hitelesség ellenőrzésére, csak egyszerűen hiányoztak információk ahhoz, hogy követhetőek legyenek a gondolatmenetek.
Az E-vitamin család: együtt többek vagyunk
Másik fő témát a vitaminok és ásványi anyagok egymásra gyakorolt hatása jelenti - végül is az alcím "hatások és kölcsönhatások". A hatóanyagok kölcsönhatási szakmai körökben nem újdonságok, a dietetikusok talán már az első gyógyszertan órán ezzel indítanak. A táplákozástudomány tele van olyan szentenciákkal, hogy a C-vitamin javítja a vas felszívódását, a kalciumhoz kell a D-vitamin, meg a nagy dózisú kalcium egy csomó más nyomelem (vagy gyógyszer) hasznosulását lerontja. Ez még a publikus ajánlásokban is megjelenik, sőt ezt még az étrendi-kiegészítők összeállítása során is többé-kévésbé figyelembe veszik.
Szendi Gábor könyve tartalmaz néhány érdekességet e téren, de akkor már szívesebben olvastam volna egy szisztematikus áttekintést a témáról. Ha már az alcím ezt ígérte. Többet, többet és még többet...
Az un. ortomolekuláris medicina fő elve, hogy lehetőleg vitaminokkal és ásványi anyagokkal kezeljük a betegségeket, s Pauling munkásságának (és a Nobel-díj varázsának) köszönhetően rendkívül népszerűek a nagy dózisú készítmények. A nagy dózisú bevitel egy olyan téma, amin hosszan el lehetne rágódni.
A legtöbb vitamin/ásványi anyag esetében a szervezet egy meghatározott tartományon belül igyekszik tartani a szintet. Amíg ez alatt a szint alatt vagyunk, addig nagy hatékonysággal veszi fel az adott anyagot a táplálékból és visszafogja az ürítést. Az optimális tartomány felett viszont a felszívódás leromlik és fokozódik az ürülés. Ezért (vegyünk egy példát a könyvből) a C-vitaminból napi 4-500 mg feletti dózist nem nagyon érdemes fogyasztani. Persze meg lehet erőszakolni a szervezetet (ahogy például Szendi is írja) hosszú felszívódású készítményekkel, napi 3-4 bevitellel, ha másképp nem megy, intravénásan... ezt viszont én már nem tartom étrend-kiegészítésnek, ez már gyógyszeres terápia. És mint ilyet, nem ártana megfelelő kontroll alatt végezni...
A napi C-vitamin bevitel dózisa és a vérszint alakulása
Felmerült bennem az is, hogy mennyire életszerű egy olyan beviteli ajánlás, ami a biológiailag normális étrendi bevitellel nem elérhető. Általában véve egy kiegyensúlyozott, változatos étrend bőséges, szükségletek feletti mennyiségű ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, de nem alkalmas arra, hogy annak többszörösét vigyük be a szervezetbe. Ezt még a paleolit étrend sem tudja biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a Szendi Gábor által megcélzott dózisok csakis mesterségesen, étrend-kiegészítőkkel vihetők be a szervezetbe - egyébként ő is ezt javasolja, mert hát az élelmiszerekkel sok gond van, és még a Baywatch fiúk napbarnította testében sincs elegendő D-vitamin... a napfény meg lebontja a folsavat... csak a gond van...
Az biztos, hogy az evolúciós értelemben hatékony működéshez szükséges tápanyagmennyiség (valamivel több is) elérhető kiegyensúlyozott és változatos étkezéssel – nem így lenne, már kihaltunk volna. Elképzelhető, hogy ennél nagyobb dózisoknak vannak többlet pozitív egészségügyi hozadékai (vagy negatív hatásai, mint pl. az A-vitamin és több ásványi anyag esetében). De alapvetően ezeket az ismereteket el kell helyeznünk az egészségről alkotott képünkben. Én azt gondolom, hogy a sokak által vágyott 100-120 éves egészséges élettartam nem olyan természetes dolog, nagy valószínűséggel ennek elérése szintén igényli a természet adta keretek átlépését, ez lehet akár emelt szintű vitamin-bevitel is. De ezt majd megtudjuk, ha Szendi Gábor megírja visszaemlékezéseit 135 éves korában...
Ami külön méreg, hogy Szendi Gábor gyakran hangsúlyozza, hogy az egészségügy és a gyógyszeripar, meg az élelmiszeripar "milliók halálát" okozza azzal, hogy akadályozza a nagy dózisú vitaminok, ásványi anyagok széles körű használatát. Mielőtt azért elsírnám magam, eszembe jut, hogy csak kis hazánkban a lakosság kb. fele kőkeményen dolgozik azon, hogy minél hamarabb krónikus betegségekben szenvedjen, és jó korán meghaljon. Szerintem a 3,5 millió dohányos, az egymillió alkoholbeteg országában ahol a felnőtt magyar lakosság negyede sem végez legalább hetente valamilyen sporttevékenységet – tudnám még sorolni. és a sokak által kárhoztatott civilizációs betegségek döntő részben ezt a réteget érintik. Szóval lenne még itt mit javítani az egészséget meghatározó tényezőkön, mielőtt az asztalt verjük az alanyi jogon járó mega-multivitaminért.
Az ajánlásokról
A legnagyobb harcok a napi beviteli ajánlások körül dúlnak. Ez önmagában egy borzalmasan összetett terület, hosszan lehet vitázni a módszertani kérdésektől kezdve a szükségletet meghatározó tényezőkön át egy adott dózis rövid és hosszú távú pozitív és negatív hatásáig.
Abban igaza van Szendi Gábornak, hogy az ajánlási rendszer alapvetően abban az időszakban született meg, amikor az elsődleges cél a tömeges hiánybetegségek elkerülése volt. Vagyis adott vitamin/ásványi anyag bevitelei ajánlása azt a mennyiséget jelenti, ami adott anyag jellegzetes hiányállapotának elkerülését biztosítja, az adott anyaghoz köthető anyagcsere-folyamatok kielégítő működését lehetővé teszi. Azt hiszem, hogy sosem volt cél, hogy az ortomolekuláris medicina célkitűzéseit beépítsük a rendszerbe, vagyis hogy minden népbetegséget vitaminok és ásványi anyagok nagydózisú bevitelével kezeljünk. Szendi Gábor olyan dolgot kér számon ettől a rendszertől, amire nem is volt tervezve.
Források:
Szendi Gábor: Új vitaminforradalom. Jaffa. Budapest. 2013.
Szendi: A D-vitamin véd a ráktól.http://divany.hu/eletmod/2013/12/27/szendi/
Effects of a short-term intervention with a paleolithic diet in healthy volunteers; M Österdahl, T Kocturk, A Koochek, P E Wändell;(2007)http://www.nature.com/ejcn/journal/v62/n5/full/1602790a.html
Ács Pongrác– Borsos Anita – Rétsági Erzsébet: Gyorsjelentés a magyar társadalom életminőségét befolyásoló fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjeiről. Magyar Sporttudományi Társaság. 2011
M Levine et al.: Vitamin C pharmacokinetics in healthy volunteers: Evidence for a recommended dietary allowance. Proc. Natl. Acad. Sci. USA Vol. 93, pp. 3704-3709, April 1996. URL:http://www.pnas.org/content/93/8/3704.full.pdf+html
