Túlsúly? Éhezés? - helytelen táplálkozás a világban
Sokszínű a rossz táplálkozás! Három milliárdan vagy túl keveset, vagy túl egészségtelenül, vagy túl sokat esznek... Rengeteg a túltáplált ember a szegényből közepes jövedelművé vált országokban. Mexikóban például a túltápláltság az 1980-as években csaknem ismeretlen volt, most viszont a felnőtt mexikóiak 30 százaléka túltáplált, 70 százalékuk pedig túlsúlyos.
A táplálkozás néhány rejtélyes vonása miatt is figyelmet érdemel. Néhány országban, például Indiában és Egyiptomban az alultápláltság nagyobb, mintsem az a gazdasági növekedés és mezőgazdasági termelés adataiból következne.
Indiában például az egy főre jutó jövedelem 1990 és 2010 között megnégyszereződött, a súlyhiányos gyerekek aránya azonban csak mintegy a negyedével mérséklődött. Összehasonlításként a fele akkora egy főre jutó jövedelemmel rendelkező Bangladesben az említett időszakban csak háromszoros jövedelemnövekedés következett be, és mégis, a súlyhiányos gyerekek aránya egyharmadával csökkent, és ma kisebb, mint Indiában.
Egyiptomban a mezőgazdaságban keletkező hozzáadott érték több mint 20 százalékkal nőtt 1990 és 2007 között - eközben az alultápláltak és a túlsúlyosak aránya egyaránt nőtt, ami igen szokatlan párosítás.
Ami viszont kedvező, az az a körülmény, hogy a jobb táplálkozás rendkívül jó befektetés. A mikrotápanyag-hiány megszüntetése nem kerül sokba. A vitaminkiegészítők ára elhanyagolható, és egy egész életre szóló haszonnal járnak. Minden, a kórházakban az anyatejes táplálás elősegítésére fordított dollár 5-67 dollár közti összeget jövedelmez, a terhes nők vasellátásának javítására fordított minden dollárnak pedig 6-14 dollár között van a haszna. Nincs a fejlesztéspolitikának még egy területe, ahol ekkora hozadéka lenne a befektetésnek. Néhány éve nyolc vezető, díjnyertes közgazdásznak fel kellett sorolnia azokat a területeket, amelyeken szerintük a legtöbb jó születhet (75 milliárd dollárt kellett elméletben szétosztaniuk): négyen vették fel közülük a listájukra a táplálkozást...
A tévé fontosabb, mint az ennivaló
Ha a rosszul tápláltság ennyi kárt okoz, de olcsón és hatékonyan lehet küzdeni ellene, akkor miért nem veszik komolyabban a problémát?
Van néhány ország, amelyben sikeresen tesznek ellene. Brazília például 1986 és 1996 között évente 0,7 százalékkal csökkentette a súlyhiányos emberek számát. Bangladesben évi 2 százalékos volt a csökkenés.
Számos országban azonban a "rejtett éhség" problémája az áldozatok elől is rejtve marad, és ezért nem is tesznek ellene. Ha egy faluban mindenki alultáplált, akkor a rossz táplálkozás általános normává válik, amelyet mindenki elfogad. Ez magyarázza a szegény, rosszul táplált emberek vonakodását attól, hogy több pénzt költsenek élelmiszerre, és a hajlandóságukat, hogy inkább televíziót vegyenek vagy pazar esküvőt tartsanak az evésre fordítandó pénzből.
Amikor egy kutatócsoport munkatársai egy gyengén táplálkozó marokkói családot költési szokásairól kérdeztek, a válasz a következő volt: "A televízió fontosabb, mint az ennivaló."
Logikusnak tűnhet, hogy akkor a hasznos intézkedéseket titokban kell megtenni. A HarvestPlus nevű kutatócsoport például extra tápértékű főterményeket állít elő, és biológiailag felerősített magvakat terjeszt Nigériában. 2011-ben megnövelt a-vitamintartalmú maniókát osztott, idei tervei között pedig megnövelt A-vitamin tartalmú kukorica zambiai, illetve vasban gazdag borsó és köles ruandai és indiai terjesztése szerepel. Az üzemi előállítású élelmiszerek terén is van példa: a Kraft Indonéziában terjesztett Biskuat nevű kekszéhez kilenc vitamint és hatféle ásványt adnak.
Kulturális sajátosságok
Több országban a táplálkozási szabványok évszakról évszakra változnak. Gyakran az élelem mennyisége és minősége is riasztóan megcsappan a fő betakarítás előtti hónapokban.
A táplálkozás családonként is változó lehet. Az anyák gyakran kevesebbet esznek rossz időkben, hogy több maradjon idősebb gyerekeiknek, ami károsan hat a még szoptatott csecsemőkre. A kulturális sajátosságok ugyancsak részét képezik a problémának. Banglades falvaiban az a törekvés, hogy fiatal anyák képzésével javítsanak a táplálkozáson, kudarcot vallott, mert kiderült, hogy a család étrendjét nem az anyák, hanem az anyósok határozzák meg(!)
A táplálkozás a legkülönbözőbb módokon javítható: jobb közegészségügyi viszonyokkal, amelyek visszafoghatják a bélrendszeri megbetegedések számát, és segítenek abban, hogy az emberek szervezete több tápanyagot szívjon fel; a kisgazdaságok fejlesztésével, amelyek hozzájárulhatnak a változatosabb táplálkozáshoz; a gyerekek betegségek elleni oltásával; a nők oktatásával arra, hogy tovább szoptassák a gyerekeiket, erősítve ezzel szervezetük immunitását.
Mi a legfontosabb?
Marie Ruel, a washingtoni Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet munkatársa a következőket nevezte meg legfontosabb feladatként:
hangsúly fektetése az emberi élet első 1000 napjára (beleértve a terhesség időszakát is);
az anyaegészségügyi programok elterjesztése
a jó táplálkozási gyakorlat oktatása
a figyelem összpontosítása a szegényekre
a problémával kapcsolatos folyamatos mérések és monitorozás.
Mindez azt jelenti, hogy a táplálkozás csak akkor javítható sikeresen, ha az összes számba jöhető területen egyszerre tesznek érte. A brazil Fome Zero kampánynak 90 különböző programja van, és azokat 19 minisztérium irányítja. Ekkora erőfeszítést nehéz megszervezni, és nem is sikerülhet kellő politikai támogatás nélkül.
"A rosszul tápláltság visszaszorításának olyan bajnokokra van szüksége, akik tudják, hogyan kell keresztülvinni a dolgokat a kormányokon, elkerülni a bürokratikus halandzsát, és befejezni azt, ami egyszer elkezdődött" - fogalmazott Lawrence Haddad, a Fejlesztési Tanulmányok Nagy-Britanniai Intézetének igazgatója.
