Túlélés = ráncos bőr?
A forró vizes fürdő kétségtelenül egyike az élet örömeinek. Ha azonban feltétlenül keresnünk kellene valami hátrányt a fürdéssel kapcsolatban, az csak a kiázott ujjbegyeink ráncosodása lehetne.
A kutatók mindig azt állították, hogy ez a ráncosodás a vízfelszívás elkerülhetetlen eredménye, mivel a testünk nem alkalmas arra, hogy hosszú időre a vízbe merüljön.
Az amerikai Idaho állambeli Boise 2AI Labs laboratóriumának legújabb kutatásából azonban az derült ki, hogy a ráncosodás az évezredek alatt kifejlődött túlélő mechanizmus lehet. A kutatók úgy vélik, hogy a túlzott ráncok úgy működnek, mint az esőgumi futófelülete, és azért alakultak ki, hogy az emberek nedves körülmények között jobban meg tudják markolni a tárgyakat. Amikor az ujjbegyeinket a nedves felületekhez szorítjuk, a ráncok vízelvezető csatornákként elvezetik a vizet, ami lehetővé teszi, hogy az ujjbegyeink nagyobb területen érintkezzenek a nedves felülettel, tehát jobb fogást találjunk rajta.
Az olyan ujjakon, amelyekben az idegek el vannak metszve, nem alakul ki ráncosodás, ami arra utal, hogy a jelenséget nem külső tényezők, hanem az idegrendszer szabályozza.
A kutatást vezető Mark Changizi a Nature News magazinnak elmondta, hogy munkatársaival 28 ráncos ujjbegy fényképét tanulmányozta. Feltűnt, hogy mindegyik ugyanazt a mintát mutatja: hosszú, különálló csatornák, amelyek egy az ujj hegyén lévő pontból ágaznak szét.
A hipotézis teszteléséhez azt kell majd megvizsgálni, hogy a ráncos ujjbegyű emberek valóban jobban meg tudják fogni a tárgyakat nedves körülmények között. A kutatók már el is kezdték a próbakísérleteket, és Changizi azt állítja, hogy az előzetes eredmények azt igazolják, hogy a ráncosodás segít.