Túl sok a hús és a hal az asztalon, a Föld nem bírja a tempót...

A táplálkozási lánc csúcsán az ember kényelmesen elhelyezkedett, de az óceánokat kimerítő túlhalászás, a vizeket, a talajt és a légkört szennyező állattenyésztés miatt ideje változtatni a szokásokon.

Az ENSZ becslése szerint 2050-re 9 milliárd főre gyarapodó emberiség élelmezése meg fogja követelni, hogy módosítsunk hozzáállásunkon, különösen a leggazdagabbak, és erőteljesen segítsük a fejlődő országokat.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) egyik jelentése szerint a világ hústermelése valószínűleg meg fog duplázódni, hogy elérje a világkereslet kielégítéséhez szükséges 463 millió tonnát. Egy kínai például, aki 1980-ban még 13,7 kiló húst evett, ma átlagosan 59,9 kilót fogyaszt. A fejlett országokban fejenként évente 80 kiló húst eszünk.

"Hogyan lehet ezt megakadályozni? Ahogy nő a jövedelem, úgy emelkedik a hús- és tejtermékek fogyasztása is: nincs ellenpélda a világon" - állapította meg Hervé Guyomard, a francia agrárkutatási intézet tudományos igazgatója, a Mezőgazdasági és élelmezési világrendszerek 2050 közeledtével című Agrimonde-jelentés koordinátora.

Jelenleg földműveléssel naponta fejenként 4600 kilokalóriát állítanak elő, jóval többet, mint amennyi 6 milliárd ember ellátásához kell. Ebből a mennyiségből azonban 800 elvész már a szántóföldön (növénybetegségek, kártevők, készletezés, stb. miatt), 1500-at az állatok takarmányozására fordítanak és további 800-at elpocsékolnak a fejlett országokban.

Ráadásul az állattenyésztés is túl drága a környezetvédelem szempontjából: a világ vízfogyasztásának 8 százaléka, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 18 százaléka (több mint a közlekedésé) és a (szén-dioxidnál 21-szer erősebb üvegházhatású) metán emberi tevékenységekkel összefüggő kibocsátásának 37 százaléka írható számlájára.

Bár alapvető fehérjeforrás, a vörös hús nem "kifizetődő" az élelmezés szempontjából. "Három növényi kalória kell ahhoz, hogy egy kalóriához jussunk csirkehúsból, ez az arány disznóhúsnál már hét az egyhez, marhahúsnál pedig kilenc az egyhez" - hangsúlyozza Guyomard.

Így a világ gabonatermésének több mint egyharmada (37 százaléka) - gazdag országokban 56 százaléka - az állatok táplálását szolgálja a World Ressources Institute adatai szerint. Ez luxus, még ha Guyomard árnyalja is a képet, emlékeztetve a szarvasmarha mezőgazdaságnak nyújtott szolgálataira, például a trágyázás terén.

Ami a halászatot illeti, az óceánokat sem tekinthetjük már kimeríthetetlen spájzoknak. Philippe Cury, az IRD kutatóintézet szakmai igazgatója szerint a halászhajók száma kétszer-háromszor haladja meg az erőforrások megújulási képességét.

Ha ez az ütem fennmarad, valószínűleg az összes kereskedelmi céllal halászott faj eltűnik 2050-re. Amíg támadja az olyan nagy ragadozókat, mint a vörös tonhal, a fogyasztó tönkreteszi a rendszert - figyelmeztet Gerry Leape, a Pew Environment Group környezetvédő szervezet illetékese.

Kevesebb halat kellene enni és ritkábban. A halgazdaságok sem jelenthetnek alternatívát, hacsak nem változtatnak erősen környezetszennyező gyakorlatukon. Ráadásul a haltenyésztést is "túlfogyasztás" jellemzi: 4 kiló szardellára vagy szardíniára van szükség 1 kiló lazac, és akár 14 kiló halra egy kilogramm tonhal előállításához.