Súlyos problémák, lehetséges megoldások
A WHO szerint egyes európai országokban a halálozások több mint 10 százaléka az elhízáshoz köthető. Hazánkban óránként 7 ember hal meg elhízással összefüggő kórképekben, az elhízás által okozott társadalmi többletkiadások pedig évi 30 milliárd forintot me
"Súlyos" problémák, lehetséges megoldások
Az elhízás robbanásszerűen terjed egész Európában, így Magyarországon is. Az elhízás jelentőségét kísérő betegségei és az ebből adódó halálozás határozza meg. A WHO szerint egyes európai országokban a halálozások több mint 10 százaléka az elhízáshoz köthető. Hazánkban óránként 7 ember hal meg elhízással összefüggő kórképekben, az elhízás által okozott társadalmi többletkiadások pedig évi 30 milliárd forintot meghaladó összeget tesznek ki.
Az elhízás (obezitás) kialakulásában és fennmaradásában az egyén genetikai adottságain, továbbá táplálkozási szokásain és fizikai igénybevételén - vagyis életmódján - kívül a szocio-ökonomiai tényezők is lényeges szerepet játszanak. Az elhízás megelőzése és eredményes kezelése viszont nemcsak számos tudományos területet érintő kutatási, hanem társadalmi összefogást is igénylő feladat. A kormányok is egyre határozottabban próbálnak szembeszállni e gyorsan növő problémával, azonban a nagy sietségben gyakran elmarad a higgadt mérlegelés, a konzultáció; és annak feltárása, hogy a rendelkezésre álló, változatos szakpolitikai eszköztár elemei közül melyeket érdemes használni.
Az EU Hatodik Keretprogramjából (FP6) finanszírozott PorGrow (Policy Options for Responding to the Growing Challenge From Obesity) projekt azt tőzte ki célul, hogy feltérképezi a lehetséges szakpolitikai stratégiákat és az érdekelt társadalmi csoportok véleményeit és hozzáállását. A vizsgálatban - többek között - a következő érdekcsoportok képviselői vettek részt: élelmiszeripar, élelmiszerkereskedelem, közétkeztetés, reklámipar és a média; illetve tanárok, közegészségügyi szakemberek, várostervezők, közlekedésmérnökök, fogyasztóvédők és más civil szervezetek képviselői.
Látható, hogy a vizsgálat interjúalanyai döntően nem egészségügyi szakemberek, hanem különböző kapcsolódó szakterületek képviselői voltak, így a globális értékelés nem az orvos-szakma nézőpontját tükrözi. Mégis a társadalmi szintű adatgyűjtés és a teendők rangsorolása az elhízás növekvő előfordulásának társadalmi megközelítését teszi lehetővé.
A projektben kilenc ország: Ciprus, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország és Spanyolország vett részt. Az interjúkat a Sussex-i Egyetem által fejlesztett, innovatív számítógépes alkalmazás, az ún. többkritériumos leképezés módszer (MCM: Multi-Criteria Mapping) segítségével vették fel, ami lehetővé tette a válaszok és vélemények strukturált, átlátható és könnyen elemezhető feldolgozását. (A kutatási módszer részletei a háttéranyagban találhatóak.)
AZ ELHÍZÁS GYAKORISÁGA, AZ ÉRINTETTEK KÖRE
A PorGrow projektben résztvevő országokban átlagosan a felnőtt férfiak 56 és a felnőtt nők 49 százaléka túlsúlyos (BMI>25), s mindkét nemnek átlagosan 17 százaléka tekinthető elhízottnak. Az elhízás hazai előfordulása a felnőttkorú lakosság körében mintegy 20%, ezenkívül a túlsúlyosok aránya 47%. Mindemellett az elmúlt évtizedben növekvő trend figyelhető meg egész Európában. A WHO becslése szerint a 2002 és 2010 közötti időszakban az elhízás előfordulási gyakorisága több százalékponttal nőni fog, illetve 2000 és 2030 között a felnőtt obezitás előfordulása megduplázódhat minden régióban.
A túlsúlyosság és az elhízottság gyakorisága felnőttkorban az életkorral együtt növekszik, legmagasabb szintjét az ötvenes-hatvanas éveikben járó felnőtteknél éri el. Számos uniós országban az 50 és 70 év közötti lakosság több mint 70 (!) százaléka túlsúlyos vagy elhízott.
A probléma nemi megoszlása populációnként különböző. Bizonyos etnikai csoportokban a nők között jóval gyakoribb az elhízás, mint a férfiaknál (pl.: az Egyesült Királyságbeli pakisztáni, indiai és karibi közösségekben), ugyanakkor tendenciaszerűnek tűnik, hogy az etnikai kisebbségek tagjainak körében magasabb az elhízottság szintje, különösen a sokadik generációs bevándorló közösségekben. Ez részben bizonyosan visszavezethető általános gazdasági-szociális tényezőkre, de kultúra-specifikus egészségmagatartási szokások is szerepet játszhatnak benne.
A WHO MONICA projektjében 26 populációt, összesen mintegy 80.000 felnőttet vizsgáltak. A vizsgálat során a férfi populáció csak mintegy felében találtak összefüggést az iskolázottság és az elhízottság között, ami viszont a nőket illeti, szinte az összes populációban érvényes volt az a megállapítás, hogy negatív összefüggés van az iskolázottság szintje és az elhízottság között. Azaz minél alacsonyabb az iskolázottsági szint, annál gyakoribb a probléma felbukkanása, ráadásul úgy tűnik, hogy ez az összefüggés egyre erősebbé válik.
A különböző gazdasági fejlettségű országok összehasonlításából kitűnik, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésével párhuzamosan a szegényebb rétegekben nő, a jobb módúak körében pedig csökken az elhízottság gyakorisága. Az átlagjövedelmek növekedésével ugyanis országos szinten nő az elhízás átlagos szintje, viszont ezzel párhuzamosan az obezitás (és a cukorbetegség) előfordulása egyre jobban szóródik a jövedelmi helyzet alapján. A legfejlettebb országokban ennek megfelelően egyértelmű kapcsolat figyelhető meg az elhízás és a társadalmi egyenlőtlenségek nagysága között.
Ennek az lehet a magyarázata, hogy az érzékelt társadalmi státusz és önkép befolyásolhatja az egészségmagatartást, s ezért az elhízottság prevenciója és kezelése talán kevésbé eredményes az alacsonyabb jövedelmű csoportok között. Ugyanakkor a társadalmi ok-okozati kapcsolatok feltárásánál érdemes óvatosnak lenni, lehetséges ugyanis, hogy maga az elhízottság vezet alacsonyabb iskolázottsághoz, és ezen keresztül korlátozott munkalehetőségekhez és alacsonyabb jövedelemhez.
Gyermekek: a túlsúlyosság viharos terjedése
Általános vélemény szerint a túlsúlyosság és az elhízás a gyermekek körében még súlyosabb probléma, mint a felnőtteknél. A gyermekkorban kialakult elhízás többnyire felnőttkorban is megmarad, és sok, elhízással kapcsolatos probléma annál súlyosabb, minél régebb óta áll fenn ez az állapot.
Az 1980-as és "90-es évek trendjein alapuló becslések szerint a gyermekkori elhízás évről évre egyre gyorsuló ütemben nő: a várakozások szerint 2010-re mintegy 26 millió iskolás lesz túlsúlyos az EU-ban, közülük 6 millió már kifejezetten kövér lesz. A túlsúlyos gyermekek száma éves átlagban kb. 1,3 millióval, az elhízottaké pedig több mint 300 ezerrel fog nőni.
Mértéktartó becslések szerint több mint 1 millió elhízott gyermeknél fognak jelentkezni a szív- és érrendszerei megbetegedés tünetei (pl.: magas vérnyomás, emelkedett koleszterinszint), illetve több mint 1, 4 millió gyermek pedig már a májcirrózis (a máj elzsírosodása) kezdeti stádiumában lehet.
A gyermekkori obezitás költségeire nézve nem rendelkezünk egzakt becslésekkel, de mindenképpen fel kell hívni a figyelmet a tanulásban jelentkező hátrányokra. Egy, a gyermekek életminőségét vizsgáló tanulmány meghökkentő eredménye szerint a súlyos gyermekkori elhízás pszichológiai hatásai meggyeznek egy pozitív rákdiagnóziséval.
AZ ELHÍZÁS OKAI
Az elhízás biológiai oka nem más, mint az energia felvétel (ételek és italok) és az energia felhasználás (anyagcsere és mozgás) közötti egyensúly hiánya. Amennyiben az energiabevitel meghaladja a felhasználást, a különbözet zsír formájában raktározódik a szervezetben. Egy 22 BMI-vel rendelkező felnőtt esetében napi 100 kcal átlagos energiatöbblet 2-3 év alatt túlsúlyossághoz, 6-8 év alatt pedig obezitáshoz vezet. (A különböző nassolnivalók között könnyűszerrel találni olyanokat, melyeknek egy adagja legalább 100 kcal energiát tartalmaz, pl. egy 330 ml-es dobozos üdítő átlagos energiatartalma kb. 120 kcal, egy 30 grammos csomag chips pedig 150 kcal).
A valódi étel- és italfogyasztás hiteles felmérése számos nehézségbe ütközik, a fogyasztók számára értékesített élelmiszer mennyiségének növekedését nyomon követő tanulmányok alapján azonban biztosra vehető, hogy az elmúlt négy évtizedben fokozatosan emelkedett az egy személy számára rendelkezésre álló élelmiszer-energia mennyisége (energiaforrása). A több mint 30 országra kiterjedő összehasonlítások kimutatták, hogy szoros kapcsolat van az elhízás gyakorisága és az egy főre jutó élelmiszerenergia-kínálat növekedése között, s mindkét mutató összefügg a nemzetgazdasági növekedéssel is.
Nem lehet azonban egy konkrét élelmiszertípust felelőssé tenni az energiabevitel elmúlt húsz évben tapasztalt növekedéséért. Az EU kínálati trendjeinek elemzése az mutatja, hogy a zsiradékok kínálata összességében emelkedett. A növényi eredetű zsírok és olajok fogyasztása jelentősen nőtt, s mindeközben az állati zsírok (főleg a hús és tejtermék eredetű) fogyasztása sem csökkent. A cukor és vaj/tejzsiradék kínálat alig változott, ellenben a nyers és feldolgozott gyümölcsök és zöldségek kínálata is jelentősen nagyobb lett.
A háztartások élelmiszervásárlásait vizsgáló, uniós finanszírozású DAFNE program egy mindenképpen érdekes megállapítása volt, hogy az élelmiszerválasztásban fokozatosan csökken a különbség Európa déli és északi országai között; bár Dél-Európában még mindig nagyobb az olívaolaj és hüvelyesek szerepe a táplálkozásban, mint Észak-Európában.
Testmozgás
A fizikai aktivitás tekintetében nincsenek közvetlen elemzésre alkalmas adatok, azonban bizonyos mutatók (gépkocsi használat, televíziónézéssel töltött idő, az intenzív fizikai munkát igénylő munkakörök számának csökkenése stb.) azonban egyértelműen arra utalnak, hogy az elmúlt évtizedekben a társadalom jelentős csoportjaiban számottevően csökkent az átlagos energiafelhasználás mennyisége. Egy Eurobarométer felmérés szerint az európaiak többsége alig végez rendszeresen fizikailag megerőltető tevékenységet: csupán minden tizedik felnőttről mondható el, hogy a hét napjainak többségén végezne legalább mérsékelten megerőltető testmozgást. A felnőttek több mint fele - saját bevallása szerint - még heti rendszerességgel sem végez megerőltető testmozgást, 40 százalékuk még mérsékelten megerőltető testmozgást sem.
A felmérés azt a kérdést is feltette a vizsgálatban szereplő személyeknek, hogy véleményük szerint a lakókörnyezetük kínál-e nekik lehetőségeket a testmozgásra. Átlagosan mindössze 20% felelt kategorikus nemmel (a PorGrow projektben résztvevő országok közül a két szélsőérték: 17% Finnországban és 36% Olaszországban): a többség szerint tehát a testmozgás külső feltételei adottak.
Jellemző például, hogy Európában a gépkocsival megtett utak több mint 30 százaléka 3 km-nél, fele pedig 5 km-nél rövidebb. Amint arra a WHO is rámutatott, ezt a távolságot kerékpárral 15-20 perc, gyors sétával pedig 30-50 perc alatt meg lehet tenni, ami éppen megfelelne az ajánlott napi testmozgásnak is.
AZ ELHÍZÁS-POLITIKA LEHETSÉGES STRATÉGIÁINAK ÉRTÉKELÉSE
A kutatás eredményei szerint széles körű konszenzus van abban, hogy az elhízottság trendjének lassításához, majd visszafordításához több társadalompolitikai eszköz párhuzamos alkalmazása szükséges. Általános volt a válaszadók között az a vélemény is, hogy a lehetséges válaszstratégiák értékelésekor, a költségszempont rovására, előnyben kell részesíteni az olyan tényezőket, mint az intézkedés pozitív társadalmi és népegészségügyi hatásai, az intézkedés hatékonysága, társadalmi támogatottsága és gyakorlati megvalósíthatósága. A kutatás részletes eredményei szerint:
Népszerűek voltak azok a stratégiák, amelyek a gyermekek és felnőttek oktatásán keresztül próbáltak eredményeket elérni. Ezek hatékonysága a válaszadók szerint azonban nagyban függ attól, hogy sikerül-e több releváns információt eljuttatni a fogyasztókhoz (pl. az élelmiszercímkék információtartalmának javításával), illetve szélesedik-e az elérhető egészséges élelmiszerek és a sportolási lehetőségek köre.
A több információt tartalmazó élelmiszercímkék kötelező bevezetését a válaszadók általában könnyen megvalósíthatónak ítélték, és ebben jelentős társadalmi támogatottságra is számítottak, ugyanakkor voltak kételyeik az intézkedés hatásosságát illetően. Az egészségtelen élelmiszerek reklámozásának korlátozását ezzel szemben potenciálisan igen hatékonynak vélték, de a megvalósíthatósággal kapcsolatban szkeptikusak voltak.
A különböző fiskális intézkedéseket, mint pl. az egészségtelen élelmiszerekre kivetett extraadó vagy az egészséges élelmiszerek költségvetési támogatása, széles körű ellenállás jellemezte. Az élelmiszerek összetételének szabályozását azonban hatékonynak, megvalósíthatónak és társadalmilag támogatottnak ítélték.
A válaszadók szerint igen nagy lehetőség rejlik az elhízás elleni küzdelem szempontjait figyelembe vevő közlekedési és várostervezési stratégiák kialakításában. Ennek azonban magasak lennének a közösségi (állami) költségei, és a megvalósítás is hosszú éveket venne igénybe. Különösen fontos, és viszonylag gyors és költséghatékony intézkedésnek ítélték a válaszadók az új sport- és szabadidős létesítmények létrehozását, illetve a meglévők bővítését és fejlesztését.
A különböző "technikai" megoldások (pl. a mesterséges édesítőszerek és zsiradékhelyettesítők szélesebb körű használata, a lépésszámlálók, illetve a különböző gyógyszerek alkalmazása a testtömeg szabályozása céljából) nem voltak népszerűek: mind hatásosságukat, mind társadalmi elfogadottságukat kétségbe vonta a válaszadók jelentős része.
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának reformját - legalábbis egészségügyi szempontból - társadalmilag kívánatosnak és elfogadhatónak ítélték a válaszadók, ugyanakkor utaltak a várható magas költségekre és a megvalósítás nehézségeire.
Az eredmények tehát azt mutatják, hogy egy több területet átfogó, jól integrált, párhuzamos intézkedésekből álló stratégiai program az érdekelt felek széles körének támogatására számíthat. Általános vélemény az is, hogy egy esetleges intézkedéscsomag költségei minden bizonnyal jóval alulmúlják azokat a költségeket, amelyeket a jelenlegi helyzet, illetve az arra adandó hatékony válasz hiánya okoznak. Szintén jó hír a felelős döntéshozók számára, hogy számos érdekelt társadalmi csoport elfogadja a felülről jövő intézkedések (pl.: reklámkorlátozások, közlekedési és várostervezési előírások) létjogosultságát, amennyiben meggyőződik azok várható pozitív társadalmi és népegészségügyi hatásairól.
