5 gyakori tévhit a párterápiáról
A párterápiát számtalan tévhit veszi körül, amelyek elrettenthetik a párokat attól, hogy merjenek szakemberhez fordulni és együtt rávilágítani a gondok eredőjére.
Valentin-nap környékén a szerelemről szokás beszélni. Szállonganak a piros szívecskék, nyílnak a vörös rózsák. Nyilván sokan vannak, akivel ilyenkor nincs kivel ünnepelni, de olyanok is sokan akadnak, akiknek párjuk ugyan van, de éppen kevesebb örömöt és boldogságot érzékelnek a kapcsolatukban. Talán ez az időpont, az angolszáz szokásokból nálunk is meghonosodott ünnep, a szerelmesek napja egy jó alkalom a problémákkal való szembenézésre és akár arra az elhatározásra, hogy esetleg segítségre van szükség. Pollák Éva, tanácsadó szakpszichológus, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője segít most eloszlatni és megcáfolni a párterápiával kapcsolatos 5 tévhitet.
1. Ha párterápiát kezd valaki, a válás elkerülhetetlen!
„Ez igazából közel sem ezt jelenti” – kezdi Pollák Éva. – „Sokkal inkább azt, hogy a felek készen állnak és a pár hajlandó dolgozni a kapcsolatotok javításán. És azt is jelzi, ha segítséget kér valaki egy nehezebb időszakban, hogy fontos számára a másik, és épp ezért nem szeretné, hogyha az átmeneti nehézségek krónikussá válnának.”
A pszichológus szerint előfordulhat az is, hogy egy, a kapcsolatuk elején járó pár keres fel párterapeutát azzal a céllal, hogy szilárd kapcsolati alapokat rakjon le, elmélyítse, még biztonságosabbá és bensőségesebbé tegye a kapcsolatot. Ez különösen jól jöhet mozaik családok esetén.
2. A terapeuta valakinek az oldalára fog állni
Ettől nem kell tartani. A terapeuta a pár mindkét tagjával szövetségre lép. Egy jó párterapeuta semleges marad, de előfordulhat, hogy olyasmit tükröz, ami nehéz, vagy hogy úgy érzi a közös munka érdekében, hogy az egyik félnek több figyelmet kell szentelni egy-egy ülés során, mint a másiknak. De minden alkalom után mindkét félnek úgy kell éreznie, hogy meghallották és megértették a saját nézőpontjait és érzéseit, és a munka a kapcsolat javítása, a közösen meghatározott célok mentén történt.
A párterápia amúgy sem arra szolgál, hogy a házastársat kritizáló, bíráló, megváltoztató hely legyen, ahová az elégedetlen házastárs beviheti a párját, hogy a szakember “megjavítsa” őt. A párterapeuták minden ülés során arra törekednek, hogy ne hibáztassák vagy ítéljék el a pár tagjait, ne álljanak egyik vagy másik oldalra – azaz semlegesek és mégis szövetségesek maradjanak. Az ő feladatuk mindkét fél segítése abban, hogy rálátást nyerjenek a másik nézőpontjára, legmélyebb érzelmeire és megértsék, hogyan kerülhetnek újra közelebb egymáshoz.
3. Maga a párterápia vezet a váláshoz
„A terápia önmagában természetesen nem vezet a váláshoz” – folytatja a pszichológus.- „Persze a sikeres terápia során olyan dolgokat láthat a pár magáról és a kapcsolatról, amiket nem mindig szeretne. Például a negatív spirált indító mintákat, mérgező konfliktuskezelést, rosszul működő határokat és irreális elvárásokat. Felfedezhetik a múlt és a jelen érzelmi és bizalmi sérüléseit – mindez azonban a gyógyulás és a remény lehetőségével jár.”
Előfordulhat, hogy egy krízisben lévő párral a terapeuta elsődleges célként annak eldöntését tűzi ki, hogy a párnak mi a jobb: elválik vagy együtt marad. Sokszor akkor is gyógyító hatásúak a párterápiás találkozások, ha a pár tagjai végül arra jutnak, valamiért mégsem folytatják tovább a kapcsolatukat. Ezek ugyanis jól megdolgozott, közös, békés – akár együtt megkönnyezett – döntések, még ha oly fájdalmasak is
4. A párterápia örökké tart és túl drága
Valójában a válás drágább és több negatív következménnyel jár, mint a párterápia – vagy amit előre el tudunk képzelni. Igenis megéri anyagi, időbeli és lelki áldozatot hozni legfontosabb kapcsolataink megmentése vagy harmonikusabbá tétele érdekében. Attól függően, hogy a felek mennyire vagy aktívak, mennyire van szükség beavatkozásra, milyen mély a válság, a párterápia különböző formákat ölthet idő, időtartam és energia szempontjából.
5. A terápia garantálja, hogy minden rendbe jön
„Természetesen párterápiára járni nem mindig jelenti azt, hogy a kapcsolat tökéletesen harmonikussá és rózsaszínné válik” – mondja a Mindwell szakértője. – „Sok pár csak akkor kezdi el a terápiát, amikor a dolgok már hosszabb ideje megromlottak a kapcsolatukban, krízisben vannak, egyikük komolyan fontolgatja a kapcsolat befejezését. Ilyen esetben sokan azt hiszik, a terápia egyfajta csodaszer lehet a házasságuk megmentésére.”
Sok esetben tényleg így van: a párterápia számtalan párnak segített már mély és kihívást jelentő problémáikat megoldani. De ez nem 100%-os garancia! A kapcsolatoknak olyan sokféle aspektusa van, hogy időnként lehetetlen megmenteni őket. Egy terapeuta segíthet a párnak abban, hogy azokra a dolgokra összpontosítson, amik az elválás időszakában és azt követően a legfontosabbak. Segít abban is, hogy a pár tagjai az indulatok eszkalálása, egymás bántása nélkül zárják le a közös fejezetet – majd nyissanak újat, amikor készen állnak erre. Ennek akkor van különösen nagy jelentősége, ha a pár tagjai szülőként továbbra is egymás életének részesei maradnak.
A párterapeuta tehát nem kommunikációs szakember. Így a terápia célja sosem lehet csupán az, hogy a terapeuta megtanítsa jobban kommunikálni egymással a feleket abban a reményben, hogy ezzel a konfliktusok feloldódnak és minden fantasztikus lesz. A párterápia viszont örömteli tapasztalat lehet. Attól függően, milyen állapotban kezdi el a terápiát a pár, a terápia biztosítékká válhat, hogy jól csinálják, reményt és gyógyulást hozhat a kapcsolatba, lehetőséget adhat az újjáépítésre, vagy épp a békés elengedésre.
Ideje hát megváltoztatni szkeptikus hozzáállásunkat a párterápiával kapcsolatban, nincs helye szégyenérzetnek. Igenis óriási bátorság, sebezhetőségünk felvállalása szükséges ahhoz, hogy nyitottak legyünk, meghallgassuk és idővel meghalljuk a másikat, és újra közeledni tudjunk egymáshoz.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Válás: hogyan ne sérüljön a gyerek?
