Meglepődtek a kutatók: így kapcsolja át az orgazmus az agyat
Az orgazmus nem csak az élvezetet szolgálja.
A kötelékek a legtöbb faj társas életében nélkülözhetetlenek, lehetővé téve a szülői gondoskodást, a terület védelmét vagy a közös tevékenységeket.
A szexuális kötődések központi szerepet töltenek be számos faj, köztük az ember társadalmi életében is. A Texasi Egyetem kutatói úttörő technológiával vizsgálták – a monogám rágcsálók – a préripockok agyi aktivitását orgazmus közben és után. Kifejlesztettek egy automatizált teljes agyi leképezési folyamatot, hogy azonosítsák a párválasztási és kötődési viselkedés hátterében álló agyi áramköröket.
A préripockok szerelmi élete
A kötődés neurobiológiáját leginkább azért a préripockokon tanulmányozzák, mivel ezek monogám rágcsálók: a nőstények és a hímek kötődnek egymáshoz és együtt gondozzák utódaikat. A hímek egyetlen párzás után szinte szerelembe esnek a párjukkal, nem hagyják el életük végéig. Ez a kötődés olyan szintet ér el, hogy a hímek a többi nősténnyel szemben kifejezetten agresszívvé válnak. A kötődő préripocokpár ápolja egymást, stressz esetén megvigasztalják párjukat, és együtt védelmezik közös utódaikat és a területüket. A préripockokban az udvarlásra és az ismételt párzásra válaszul alakulnak ki kötődések. Ez a fajta viselkedés az állatvilágban meglehetősen ritka.
A Steven Phelps biológiaprofesszor vezette csapat felfedezte, hogy az állatok agyi aktivitás viharát élik át, amely 68 különböző agyi régióban oszlik meg és 7, az egész agyat átfogó áramkört alkotnak. Ezen agyi régiók közül több már ismert a kötődés alakításáról, ami arra utal, hogy az orgazmus nem csak az élvezetet vagy a szaporodást szolgálja.
Mi a helyzet az embereknél?
A szerzők bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a préripockokkal végzett kísérlet alapján párhuzamot lehet vonni az emberi párkapcsolatokkal. Azt találták, hogy ugyanazok az agyi régiók aktiválódnak az azonos nemű pároknál is, mint a heteroszexuális kapcsolatokban. Összességében alacsony nemi különbségeket figyeltek meg az agyi aktivitás mértékében és helyében, ami meglepő eredmény.
A kötődés kialakulásának mechanizmusainak szisztematikus vizsgálata érdekében kifejlesztettek egy teljes agyra kiterjedő képalkotó és számítási elemzési folyamatot, amely magában foglalja a préripockok agyának első 3D-s szövettani atlaszát. Ez az atlasz és elemzési folyamat lehetővé teszi a sejtmarkerek nagy áteresztőképességű, automatizált számlálását a préripockok agyában. Ezzel az eszközzel tesztelték a szexuális dimorfizmust a préripocok agyának szerkezetében, és összehasonlították a préripocok agyának anatómiáját a laboratóriumi egérrel. Ez a kísérlet lehetővé tette két alternatív hipotézis szigorú tesztelését is: a párzás és a kötődés elősegíti a párok agyának összehangolt változásait; és fordítva, a nemi dimorf körök állnak a kötődés hátterében a nőknél és a férfiaknál egyaránt.
Van különbség a nemek között?
Bár a hímek és a nőstények agya másképp működik, Phelps és csapata közel azonos neurológiai aktivitást talált a préripockok mindkét neme között párzás közben.
"Ez meglepetés volt. Az olyan nemi hormonok, mint a tesztoszteron, az ösztrogén és a progeszteron fontosak a szexuális, agresszív és szülői viselkedés szempontjából, így az uralkodó hipotézis az volt, hogy a párzás és a kötődés alatti agyi aktivitás is eltérő lesz a nemek között" – mondta a biológiaprofesszor.
A hímek és nőstények közötti hasonló neurológiai aktivitás azt jelzi, hogy az orgazmus (vagy legalábbis a hím orgazmusa) fokozza a pár közötti kötődést.
Az emberek agyában végbemenő változások valószínűleg hasonló aktivitást idéznek elő az orgazmus hatására – vélik a kutatók.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Mi a boldog és tartós párkapcsolat titka?
