Online lelki szemetesládák...?!
Mindenki őrizget magában titkokat. Ez alapvetően jó dolog, hiszen ki az, aki szeretné, hogy környezete minden viselt dolgáról tudjon?
A bloggerek korát éljük, amikor alig pár perces kutakodás után vadidegenek hétköznapjaiba, gondolataiba tekinthetünk bele. Chatszobákban 007-es és egyéb álnevű egyénekkel beszélgethetünk akár legféltettebb titkainkról, anélkül, hogy annak bármi következményével számolnunk kellene.
Online lelki szemetesládák
A két személy közötti kommunikáció feltörekvőben lévő színtere az online világ, ahol a különböző neten-átcsevegő programokkal pillanatok alatt kapcsolatot létesíthetünk szinte bárkivel, akivel csak akarunk, és akinek tudjuk az elérhetőségét.
Kedvenc lelki szemetesládáinkkal így már nem csak szóban cserélhetünk eszmét, hanem az internetnek és a különböző levelező-rendszereknek, közösségi portáloknek, webes üzenetküldőknek köszönhetően bármelyik pillanatban megoszthatjuk véleményünket akárkivel. Az álnév mögött általában ismerőseink rejtőzködnek. De ez nincs mindig így.
A bloggerkedés szerelmesei
Ma már azt is megtehetjük, hogy követve sok ember mintáját, online naplót nyitunk, ahol kiépülő olvasóközönségünk arra kíváncsi, amit leírunk – legyenek ezek legmélyebb titkaink, vagy akár olyan gondolatok, amiket egy ismerősnek el nem mondanánk.
De más a teljes anonimitás, amikor a minket olvasók csupán egy kitalált megszólítást látnak, akiről talán soha nem tudnak meg semmi konkrétat, hiszen a bejegyzéseiben előkerülő más személyeket is csak becenevekként ismerik meg... ilyenkor a hitelességet legfeljebb az növelheti, mikor már tényleg kénytelenek vagyunk elhinni, hogy ezeket a hajmeresztő dolgokat át kell élni, mert ilyet napról napra nem lehet kitalálni.
Hiába, az élet a legjobb forgatókönyvíró, néha bármelyik pókerjátékosnál ügyesebben tud bánni a lapokkal.
Webes szennyes-teregetés
A teljes névtelen és személytelen panaszkodásnak melegágya a töménytelen fórum, beszélgető-szobák és más online helyek, ahol eladhatjuk magunkat teljesen másvalakinek is, hogy aztán mégis a saját titkainkról beszéljünk, abban a reményben, hogy soha nem bukhatunk le.
Az, hogy különböző nicknevek mögé bújhatunk, amiket bármikor törölhetünk, majd más néven újra regisztrálhatunk, amúgy is azt érzékelteti velünk, hogy bármikor bármiről beszélhetünk. Ledőlnek a gátlások, legmélyebb bugyrainkból törhetnek fel addig féltve őrzött titkaink – de nem csak sajátunk, hanem másoké is, amiről aztán felelősség nélkül beszélgethetünk.
A másik oldal
Az internet világában pedig aztán tényleg kimeríthetetlen tárházát találjuk szemetesláda-jelölteknek. Sokszor, aki panaszkodik, bele sem gondol abba, hogy ő még sosem hallgatta meg igazán másét. Csak mondja és mondja saját kis lelki problémáit, boldognak-boldogtalannak, élve minden ilyen lehetőséggel, miközben eszébe sem jut, hogy másokra figyeljen.
Akár teljes személytelenségben koptatjuk a klaviatúrát, akár legjobb barátunkkal osztjuk meg gondjainkat, jobb, ha szem előtt tartjuk: néha a kevesebb több. Az állandó panaszáradatnak sosem lesz alja. Ez pedig se nekünk, se ismerőseinknek nem jó.
Az eredeti cikk itt olvasható:
Szerző: Sárosdi Ádám
