Mikroműanyagok: vízforralással meg lehet szabadulni tőlük? Itt a válasz!
A mikroműanyagok egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen a természetben.
Az elterjedt környezeti károkat okozó műanyag hulladékok mellett új, globális veszély is felbukkant: a mikroműanyagok. Ezek apró részecskékké válva szinte mindenhol jelen vannak: az élelmiszerekben, amiket fogyasztunk, a vízben, amit iszunk, és a levegőben, amit belélegzünk. Még kevéssé vizsgáltak és nem ismerjük teljesen az egészségügyi hatásait, de az biztos, hogy hosszútávú veszélyt jelentenek jövőnkre nézve. A legfontosabb lépés a probléma kezelésében az lehet, ha megkezdjük az élelmiszerláncba került és az emberi szervezetben is megtalálható mikroműanyagok tanulmányozását.
Kezdjük a műanyagokkal
A műanyagok könnyűek, sokoldalúak, olcsón gyárthatók és strapabírók. Ezen kiváló tulajdonságok miatt az 1930-as és 1940-es években kezdődő tömeggyártást követően folyamatosan növekvő mennyiségben kerültek a piacra, egyre több helyen váltva ki a hagyományos anyagokat, mint például a fa vagy a fém. Ma már évente közel 400 millió tonna műanyagot állítanak elő. A műanyagok a kémiai folyamatokkal szemben is igen ellenállók, oxidációjuk nagyon lassan következik be.
A modern technológia és az "okoseszközök" által átszőtt világunkban a műanyagok elengedhetetlen anyagokká váltak. Nemcsak a legtöbb "kütyü" készül műanyag alkatrészekből, hanem az épületszigeteléstől kezdve a gyógyszerek és élelmiszerek csomagolásán át egészen a csatornacsövekig és az autókig szinte minden területen jelen vannak az életünkben.
Pontosan mi az a mikroműanyag?
A környezetbe kikerült műanyaghulladékok döntő többsége nem bomlik le, hanem nagyon apró részekre esik szét. Viszont ugyanúgy műanyag marad, ráadásul láthatatlanul még veszélyesebb, mint előtte.
Az 5 mm-nél kisebb műanyagdarabokat mikroműanyagnak nevezik. Ezek a részecskék természetes vizeinkbe több úton juthatnak be: a szintetikus szövetek mosásából, a kozmetikai termékekből (amelyekbe szándékosan tesznek apró műanyagrészecskéket), valamint a környezetben meglévő műanyaghulladékok aprózódása útján.
Bár az 1970-es években már észlelték ezeket a mikrorészecskéket, csak a 2000-es évektől kezdve kaptak komolyabb figyelmet. Ezeket másodlagos mikroműanyagoknak nevezik, mivel nem a mostani, apró méretükre lettek tervezve.
Már a vízi élőlényekben is megtalálható
A tápláléklánc elején elhelyezkedő szervezetek (planktonok, kagylók, halak) táplálkozási módjukból kifolyólag véletlenszerűen fogyasztják el a mikroműanyagokat, amelyek a tápcsatornájukban gyulladásos reakciókat válthatnak ki és az egyed pusztulását is okozhatják. Laboratóriumi körülmények között vizsgálva leírták, hogy a mikroműanyagok a tápcsatornából bekerülhetnek kagylók és rákok keringési rendszerébe valamint szöveteibe, továbbá a táplálékláncon keresztül az ezekkel táplálkozó élőlényekbe is eljutnak. Az ehető kékkagyló közvetlen emberi fogyasztásban elterjedt, így a mikroműanyagok transzportja itt sem kizárható. Természetes körülmények között élő halak esetében eddig a tápcsatornából jelentették előfordulásukat, élelmezésre alkalmas fajoknál (tőkehal, lepényhal). Ez újabb kockázatot jelent élelmiszereink minőségére nézve.
Mi a helyzet az ivóvízzel?
A szennyvíztisztító telepek annak ellenére távolítják el igen nagy hatékonysággal a mikroműanyagokat, hogy rendeltetésszerűen nem tervezték azokat ilyen problémák megoldására. A szennyvíztisztítás során zajló folyamatok eredményeként a tisztított vízzel a beérkező mikroműanyagoknak mindössze 0,1-3 százaléka kerül a befogadó felszíni vizekbe. A magyar csapvíz felszín alatti vízforrásokból származik, ahová nem kerülhetnek szennyező anyagok. Az ivóvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer. Rendszeresen vizsgálják, minden szolgáltatónak törvényben előírt kötelezettsége hetente többször vízmintákat venni, azokat pedig akkreditált laboratóriumokban ellenőriztetni. A vizsgálatok eredményét dokumentálni kell és szakhatóságnak jelenteni. Az ellenőrzés több mint 50 vizsgálati szempont szerint történik, mint például a víz lebegőanyag-tartalma, keménysége, PH-értéke, a vízben oldott szerves és szervetlen anyagok, mikroszennyezők, bakteriológiai paraméterek stb.
„Magyarországon a csapvíz szerencsére nagyon jó minőségű. Biztonságos a fogyasztása, vélhetően nem kell tartani mikroműanyag tartalmától” – fogalmaz dr. Bordós Gábor, a mikromuanyag.hu szakmai vezetője, az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. projektmenedzsere.
EU-s szabályozás
„Az EU Ivóvíz Keretirányelv alapján vizsgálni kell majd a mikroműanyagokat a következő öt évben az emberi fogyasztásra szánt ivóvízben, de jelenleg még nincs erre semmiféle határérték, egyelőre csak egy módszertant publikált az EU” – magyarázza dr. Bordós Gábor.
„Az ötéves megfigyelési listás metódussal történő adatgyűjtés után értékeli majd az EU ennek a kockázatát, így várhatóan legkorábban öt év múlva határoznak meg egy egészségügyi határértéket, de jelenleg itt még nem tartunk. Nagy előrelépés az EU-s jogszabály, mert eddig nagyon sokféle módszer keringett a tudományos szakirodalomban amit műanyag vizsgálatokra használtak, de itt egyértelműen le van írva, hogy hogyan kell ezt végezni” – teszi hozzá a kutató.
Az Európai Unió kémiai biztonsági rendelete a REACH, melynek elsődleges célja, hogy a meglévő és az új anyagokat fokozatosan azonos, átfogó, de igen szigorú szabályok alá vonva biztosítsa az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmét, a fenntartható fejlődést, a versenyképesség és innováció fenntartása, javítása mellett. Az új szabályozás alapelve, hogy nemcsak az anyagokról összegyűjtendő adatok dokumentálásért, hanem az azok használatából, továbbadásából adódó kockázatok becsléséért is az ipar a felelős, sőt, a feladatok egy része, így a felelősség is, kiterjed az egész szállítói láncra.
„A REACH rendelet hatálya alá bekerültek az elsődleges mikroműanyagok, például a mikrogyöngyök. Ezeket többek között a kozmetikai ipar használja és azért hívják elsődlegesnek, mert eleve ilyen kis méretűre gyártották őket. Fokozatosan kivezetik ezeket a termékekből, ami igen örvendetes”– vélekedik dr. Bordós Gábor.
Ki lehet szűrni a mikroműanyagot a vízből?
A közelmúltban megjelent cikk arról számol be, hogy forralással eltávolíthatjuk a vízből a mikroműanyagok 90%-át. Ebben azt írják, hogy a forralás elpusztít minden baktériumot, vírust, gyakorlatilag minden veszélyes betegséget okozó csírát és alkalmas módszer lehet a 21. század egyik legelterjedtebb szennyezőanyagával, a mikroműanyagokkal szemben is. A cikk egy kínai tanulmányra hivatkozik.
„A tanulmány gyakorlatilag arról szól, hogy a vízkeménységet okozó kalcium-karbonát forralás közben kiválik a mikroműanyag részecskék felületén, így csapdázva az ivóvízben jelenlévő mikroműanyagokat, azok sűrűségét növeli és kiülepedésükhöz vezet. Elképzelhető, hogy a laborkísérleteken túl a gyakorlatban is működhet ez a módszer, de azért kezeljük fenntartással” – magyarázza a kutató.
Vásároljunk tudatosabban
A környezetvédelem manapság arról szól, hogy létrehoztunk egy problémát, majd szembe találjuk magunkat azzal, hogy ez így mégse jó, valamit kellene kezdeni vele.
Viszont a kármentesítés sokkal nagyobb költségekkel jár, mint hogyha előzőleg is megvizsgáltuk volna ezt az aspektust. Ugyanez a helyzet a mikroműanyagoknál, hiszen annyira körbevesznek minket, hogy ezeknek a szűrése, akár mikroműanyag mentes beltéri levegőnek az előállítása, vagy mikroműanyag mentes ivóvíznek az előállítása, nagyon nagy költségekkel jár és nem is biztos, hogy technikailag tökéletesen megvalósítható. Tehát a legfontosabb, hogy a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt.
„Próbáljuk meg a műanyag felhasználásunkat csökkenteni. Az összes legyártott műanyagnak 40 százaléka csomagolóanyag és ezek azok, amik nagyon gyorsan hulladékká válnak. Gondoljuk át, hogy hogyan lehet kikerülni a műanyagokat, alternatívát keresni magára a termékre, vagy a csomagolásra, például saját csomagolóanyagot használni” – hívja fel a figyelmet dr. Bordós Gábor.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Súlyos bélgyulladás: így okozhatnak a mikroműanyagok IBD-t
