Miért nem megy le a hasam? Veszélyes lehet, ha főleg hasra, törzsre hízik

2024.04.16.

Cukorbetegség túlsúly. vérnyomás vérnyomás túlsúly magas vérnyomás elhízás szívinfarktus Sanitas-szolgáltatás

Miért nem megy le a hasam hasi elhízás zsír ellen

A hasi elhízásnak hosszú távon komoly szövődményei lehetnek.

Aki túl sok kalóriát visz be és nem mozog, nagy valószínűséggel társbetegségeket is beenged az életébe. Ha pedig ez a körhinta beindul, meglehetősen nehéz kiszállni. A metabolikus szindrómáról és a kilépés lehetőségeiről beszél dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.

Miért veszélyes az "alma"?

A szakemberek szerint az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszint és a cukorbetegség olyan gyakran fordul elő együtt, hogy akár "négyes fogatként" is lehetne aposztrofálni a jelenséget. A tünetegyüttest metabolikus szindrómának nevezik, melynek többnyire feltűnő külső jegyei is vannak, amelyek valószínűsítik a kórkép jelenlétét.

A veszélyeztetett típus tagjai főleg törzsre, hasra híznak, tehát náluk alma-típusú elhízásról beszélhetünk, amit laikusok akár sörhasként is emlegetnek. A túlsúly mértéke azonban nem mindig egyenesen arányos az anyagcsere-eltérések súlyosságával. Sokszor egészen kisfokú túlsúly is kifejezett anyagcsere változással jár együtt. A hasi predominanciájú súlynövekedés, és a vele együtt megjelenő magas vérnyomás, vérzsír eltérések, cukorbetegség - mint szív- és érrendszeri rizikófaktorok - legsúlyosabb szövődményei a szívinfarktus és a stroke (agyi érelzáródás, agyvérzés). Ugyanakkor sokszor állhatnak rejtett érszűkület vagy korai potenciazavar megjelenése mögött is.

Hogyan alakul ki az ördögi kör?

A magas vérnyomást súlyosbítja, hogy a zsírszövet növekedése miatt a szív csak növekvő ellenállást leküzdve tudja a testen átpumpálni a vért, sőt a túlsúly az idegrendszer aktiválásán keresztül is gyorsíthatja a szívműködést. Ráadásul az alma típusú elhízottakban a hasban elhelyezkedő speciális zsírszövet megváltozott anyagcseréje miatt inzulinrezisztencia alakul ki.

Ha pedig a sejtek inzulinérzékelése csökken, azt a szervezet inzulinhiányként éli meg és a hiányt, illetve az emelkedő vércukorszintet ellensúlyozandó, még több inzulint termel. A nagyobb hasi körmérettel rendelkezők többségénél kimutatható a magas inzulinszint, ami a magas vérnyomású betegek több, mint felénél is jelen van.

Az ördögi kör tehát itt is tetten érhető, hiszen a magas inzulinszint egyik mellékhatása, hogy fokozza a vesékben a nátrium-visszatartást, ez megemeli a folyadék mennyiségét az érpályákban, mely tovább súlyosbítja a magas vérnyomás. A védő HDL-koleszterinszint csökkenése és az ártó LDL-koleszterinszint emelkedése miatt kialakuló érelmeszesedés az érrendszer rugalmasságát csökkenti, mely a magasvérnyomás betegség további romlását eredményezi. Mindezek közösen, egyéb biokémiai kölcsönhatásokkal együtt érelmeszesedéshez, szívinfarktushoz, agyi érelzáródáshoz vezethetnek.

Mit lehet tenni ellene?

A folyamatok tehát összefüggenek és szerteágaznak, tehát valahol mindenképpen közbe kell lépni, hogy elkerülhetőek legyenek a súlyos következmények. A metabolikus szindróma azért is jelent kiemelt veszélyt, mert minden egyes eleme nem csak egyszerűen megemeli, hanem mintegy megháromszorozza a szív- és érrendszeri katasztrófák esélyét. Így akinél a tünetegyüttes valamennyi tagja jelentkezett már, az 14-15-ször nagyobb eséllyel számíthat az egyre súlyosabb szövődményekre.

A fenyegető következmények valóban riasztóak, de jó hír, hogy a metabolikus szindróma minden elemét lehetőségünkben áll befolyásolni táplálkozással, mozgással, vagy ha szükséges, átmeneti vagy tartós gyógyszeres kezeléssel. A komplex életmód terápia a gyógyszerszükségletet fokozatosan csökkentheti, sőt idejében elkezdve a beteg gyógyszermentessé is válhat mellette.

- A szívinfarktus, más szív-érrendszeri betegségek és az agyi katasztrófa kockázatát pedig mindenképpen egy kivizsgálással érdemes felmérni, és ha szükséges, csökkenteni. A kardiológiai viziten túl érdemes elvégeztetni egy nagylabor vizsgálatot, egy nyugalmi- és egy terheléses EKG-t, egy szívultrahangot és egy arteriográfiás érállapot felmérést. Ezekre az eredményekre már szakszerű életmódbeli iránymutatás és szükség esetén orvosi kezelés épülhet" – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.