Mi van a szánkban...?

Implantátum garancia nélkül... Tudja-e, mi van a szájában? - amikor elhangzik az ominózus kérdés a fogorvos részéről, a megszeppent beteg úgy ül a kezelőszékben, mint akit valami huncutságon kaptak rajta. Pedig csak arról van szó, hogy fogalma sincs, miért kérdez ilyet az orvos, és válaszolni sem tud rá. Egyszerűen azért, mert a legtöbben nem tudják, milyen fogpótlást, gyökérkezelést alkalmaztak nála, és milyen implantátum került a szájukba....

- Pedig a fogorvos ezt soha nem puszta kíváncsiságból kérdezi. Alapos oka van rá - magyarázza Czinkóczky Béla fogszakorvos, fog- és állcsont sebész, az elrontott és speciális implantációk szakértője.

- Az érdeklődés kifejezetten szakmai jellegű. Ugyanis nincs az a képzett és gyakorlott fogorvos, aki a sokféle kapható, forgalomban lévő, hazai és külföldi implantátumok közül felismeri ránézésre, hogy a páciens 5-10 évvel ezelőtt milyen fajtát kapott ezekből. Márpedig a javítás, a regenerálás és a csere is ennek alapján történik. A páciensek általában a költségeket nézik, úgy gondolják, csak az ár tartozik rájuk, az összes többi pedig a fogorvosra.

Gyakran évekig nem is mennek vissza kontrollra, csak akkor keresik fel a szakorvost, ha valamilyen panaszuk van. De egyszer eljön az "igazság pillanata", mert a legtökéletesebb implantátum sem tart örökké. És ilyenkor teszi fel a fogorvos a már említett kérdést: tudja, mi van a szájában? Mert minden implantátum javításához vagy eltávolításához más és más eszközre van szükség, tehát a beavatkozás sikere típusfüggő. Sajnos az implantátummal foglalkozó cégek gyakran tönkremennek, eltűnnek a piacról, szinte utolérhetetlenek, és a szükséges technikai eszközöket ilyenkor lehetetlen beszerezni egy javításhoz, cseréhez vagy pótláshoz.

- Erre szokták mondani, hogy drága lesz az olcsó.

- Ez így is van. Ilyenkor ugyanis legtöbbször külföldi piacokon kell beszerezni a megfelelő "alkatrészt". A megoldás az lenne, ha a páciens minden beavatkozásnál tájékozódna, hogy mi kerül a szájába. Ajánlani csak azt tudjuk, hogy a széles körben ismert és elfogadott, jól bevált technikát válasszák, ne dőljenek be a pillanatnyilag kedvezőbbnek látszó bóvlinak. Az igazi jó módszer az lenne, ha

kártyát kapnának a betegek, amelyen szerepelne az implantátum valamennyi adata, vagy ha törzskönyv készülne a beültetendő pótlásokról. Ez átlátható helyzetet teremtene, és megkönnyítené mind a beteg, mind az orvos helyzetét.

- Ez érthető, csak az nem, vajon miért a betegeknek címezi doktor úr ezt a "feladatot", amely nyilvánvalóan a szakma kompetenciája?

- Már többször szó került erről szakmai körökben, cikkekben és konferenciákon is, de még gyakorlati megvalósítás nem született. Pedig vannak jó példák. Vannak olyan rendszerek, amelyeket külföldi, piacvezető cégek alkalmaznak sikerrel - plasztik kártyát adnak minden betegnek, amelyről leolvasható minden szükséges adat az implantátumról, és a későbbiekben ennek alapján a páciens bárhol a világon megkapja a megfelelő ellátást. Az egyértelmű, hogy az orvos felelőssége a beteg tájékoztatása az anyagokról, mi több, az alkalmazott technikákról is neki kell felvilágosítani páciensét.

- Ennek ellenére úgy gondolom, nem árt ebben a témakörben felhívni a betegek figyelmét, hogy követeljék meg a részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást. Ha autót vagy drága órát, híradástechnikai berendezést vásárolnak, ragaszkodnak a garanciához és a márka ismeretéhez. Ma, amikor a fogorvosi szakmában valóban csúcstechnikát alkalmazunk, és az árak is ennek megfelelően magasak, enyhén szólva is luxus, megengedhetetlen könnyelműség figyelmen kívül hagyni, hogy mi kerül a szánkba, és mire számíthatunk "időtállóságát" tekintve!