Mi köze a lámpaolajnak a társadalombiztosításhoz?

Az egyéni felelősségvállalás erkölcsi kötelesség vagy társadalmi elvárás?

Prevenció = felelősség

Jézus a tíz szűz példázatában (Mt 25, 1-13) beszél először az előre gondoskodás fontosságáról. A példázat arról szól, hogy a vőlegényt váró szüzek egyik felének, a balgáknak elfogy a lámpaolaja a vőlegényvárás közben, míg az okosak, a szüzek másik csoportja elegendő olajjal rendelkezik egész éjszakára. A balgák elmennek feltölteni lámpásaikat, de ez alatt az idő alatt a vőlegények kereket oldanak, bezzeg az okosak nem maradtak hoppon.

Miért nem adtak olajat az okosak a balgáknak? Vagy egy másik történetben, ami a Talmudban (B.T. Baba Metzia 62a) olvasható, Ben Petura és Rabbi Akiba vitatkozik azon, hogy mi a teendő akkor, ha a sivatagban vándorlók közül az egyiknek elfogy a vize, a másiknál lévő pedig nem elég kettejük számára, hogy élve kijussanak a homoktengerből. Ha megosztják a vizet, mindketten meghalnak, vagy nem? Ben Petura azt mondja igen, Rabbi Akiba szerint meg nem.

A probléma mindkét esetben az, hogy sem az olajból sem a vízből nincs elegendő mennyiség mindenki számára, viszont a jó erkölcs azt várja el, hogy javainkat megosszuk a szegényekkel és a rászorulókkal. Na de az életünk árán is?

A kérdés megoldása mindkét esetben – eléggé meglepően – az, hogy mindenki szerezze be magának a szükséges javakat időben, vagyis gondoskodjon magáról, előzze meg a bajt. Jézus és Rabbi Akiba is ezen a véleményen van.

Harlan A. Wechsler, amikor az Írásokban az elsőbbség problémáját vizsgálja a javak elosztásában megfogalmaz egy elsőbbségi sorrendet, ami a következők szerint alakul: 1. vallásos elkötelezettség foka, 2. a szükség relatív mértéke, 3. a szociális helyzet, 4. születési státusz, rokoni viszony a javak birtokosával, és végül az iskolázottság foka.

A kirekesztés módja pedig az előre gondoskodás. Ez a gondolatsor vonul végig később mind a katolikus, mind a protestáns szemléletben.

Katolikus nézőpont

A szociális gondoskodás a Rerum Novarum kezdetű pápai körlevélben jelenik meg először (XIII. Leó: Rerum Novarum, 1891), bár már korábban is felfedezhető. Az egészségügyi ellátás az emberi élet szentségéből és méltóságából fakadó alapvető emberi jog. A Karitásznak minden rászorulóra ki kell terjednie, mert az igazságosság és a jog biztonsága békét és nyugalmat teremt.

Protestáns nézőpont

A protestánsok is a hitből, az üdvözülés egyetlen lehetőségéből és az egyetemes papság elvéből indulnak ki, vagyis a közösség minden tagja egyénenként felelős a közösség többi tagjának helyzetéért, de a közösség is felelős az egyénért. A hit alapelve Jézus tanítása: azt tedd mással, amit szeretnél, hogy veled tegyenek. (Mt 25, 35-36.) Azok üdvözülnek, akik, amikor szükségben voltam befogadtak, ennem, innom adtak és felruháztak, betegségemben ápoltak, s fogságomban meglátogattak. (Mt 25, 35-36.)

Az egyén jóléte tehát az egyén és a társadalom kölcsönös felelőssége.

A vallásfilozófiai alapelvek jól mutatják a zsidó-keresztény felfogás azonosságát. A karitász az európai társadalomban alapkövetelménnyé válik, az egyéni felelősségtudat illetve a közösségi felelősségvállalás nagy hangsúlyt kap. Mindenféle karitatív tevékenység alapvető társadalmi elvárás.

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a vallási előírások preventív jellegűek, és itt most nem az életviteli tilalmakra gondolunk, mint például a körülmetélés parancsa, hanem az előregondoskodásra való buzdításra, annak érdekében, hogy a javak mindenki számára elegendő mennyiségben rendelkezésre álljanak. Ez az, amit a vallás alapján, az élet szentségéből fakadóan, a szeretet parancsából a testi-lelki egészséghez való jogként értelmezünk. Ez a jog azonban, utalva a szüzek példájára időnként konfliktusba kerül a lehetőségekkel.

A konfliktus feszítő problémájának feloldása még megoldásra vár. Globális, az egész világot érintő feladat, mely megoldásának az adott ország helyi sajátosságaihoz kell alkalmazkodnia, nem lehet kész sémákat átvenni. Az emberek nagy része hajlamos az önpusztításra, rombolja, elhanyagolja egészségét, ami nem csak az egyén gondja, hanem a társadalomé is. A prevenció, mint lehetőség alkalmasnak látszik az egészség megtartására, így a társadalmi feszültségek enyhítésére, már ami a költségeket illeti.

A betegségek okainak felderítése és gyógyítása, a veszélyeztetettek körének meghatározása, különböző szűrőprogramok, megfelelő és etikus tájékoztatás, oktatás-nevelés, finanszírozás és az ellenőrzés kérdéseinek megoldása mind részei annak az erőfeszítésnek, amit megelőzésnek, prevenciónak nevezünk. Az oktatás-nevelés és megfelelő tájékoztatás mellett az egyén könnyebben tud felelősséget vállalni és dönteni saját sorsáról, ezzel leszűkítve a társadalmi felelősségvállalást azok körére, akik valóban rászorulnak.

Forrás : Major Jenő: A betegségmegelőzés filozófiai és vallásfilozófiai alapjai