Lobbanékonyság - és függőség? Gének a háttérben
A függőségek és a lobbanékonyság hátterében genetikai ok is állhat a férfiaknál - idézte amerikai kutatók megállapítását a LiveScience ismeretterjesztő portál (www.livescience.com).
Az NRXN3 jelű gént a korábbiakban kapcsolatba hozták már a nikotin-, az alkohol- és az ópiátfüggéssel, ahogyan az elhízással is. A mostani tanulmány szerint a problémák hátterében az impulzivitás állhat.
A gének és a viselkedés közötti kapcsolat igen összetett, az NRXN3 összefüggése a lobbanékony és függésre hajlamos viselkedéssel "nem egyenes, egyszerű történet" - fogalmazott Scott Stoltenberg kutatásvezető, a Nebraskai Egyetem pszichológusa.
Az NRXN3 ráadásul nem is az egyetlen olyan gén, amelyet összefüggésbe hoztak már az impulzivitással. Egy 2010-es tanulmányban finn férfiaknál találtak egy másik génvariánst, amelyet kapcsolatba hoztak az erőszakos viselkedéssel, egy 2006-os tanulmányban pedig egy harmadik génváltozatról feltételezték, hogy jelenléte összefüggésben lehet a lobbanékony erőszakossággal. Számos gén és a környezet működik együtt abban, hogy miként alakul valakinek a személyisége, nem húzható egyenes vonal egyedi gének és bizonyos viselkedések közé - hangsúlyozta Stoltenberg. "Nagyon sok tényező befolyásolja a viselkedésünket, a genetika csak egy ezek közülük" - tette hozzá.
Bizonyos génváltozatok jelenléte ugyanakkor növelheti annak kockázatát, hogy valaki olyan csapdákba esik bele, mint a függőség vagy az elhízás.
A tanulmányba 439 fehér, egyetemista korú fiatalt vontak be, akiktől DNS-mintát vettek és kikérdezték őket szokásaikról, valamint alkoholhoz, dohányzáshoz és más drogokhoz való viszonyukról. Az elemzésből kiderült, hogy az NRXN3 jelű gén jelenléte 2,5-szeresre növelte az alkoholproblémák kockázatát a férfiaknál, ám nem emelte a rizikót a nőknél. Az adott gén egy másik változatának jelenléte pedig emelte a lobbanékony viselkedés előfordulásának valószínűségét a férfiaknál, ám nem növelte ennek esélyét a nőknél.
Mint Stoltenberg elmondta, az NRXN3 gén feladata az agysejtek közötti kapcsolat fenntartása, ezért az általa kódolt fehérje mennyiségének változása befolyásolhatja az agy működését, ezáltal áttételesen a viselkedést.
A kutatók tanulmányukat a Drug and Alcohol Dependence című szakfolyóirat legközelebbi számában ismertetik részletesen.
