TANMESE - LELKI EGÉSZSÉG

Lélekmentő történetek: a csodatévő fa

2022.11.24.

tanmese bőrtünetek lelki egészség mentális egészség csodatévő fa

pszichológia, tanmese, csodatévő, történetek, pszchológia, mentális egészség, lelk egészség

Miért szeretjük a tanmeséket? Mert minden szereplő mi magunk vagyunk a történetekben.

A mese a kollektív tudattalan tájain játszódik, és egyetemes archetípusok öltenek alakot benne. Rengeteg dolog, amit kritizálunk és ami fölött ítélkezünk, jórészt a saját énrészünk. Annak felismerése, hogy nem is vagyunk mindig annyira jók, nemesek, tökéletesek, mintafeleségek vagy mintaférjek, mint ahogyan hisszük, nehéz önszembesítő folyamat lehet.

Cikksorozatunkban Gilányi Attila, mentálhigiénés szakember, a Meghallgatunk.online alapítója ad értelmezést, gondoltokat, plusz magyarázatot a rövid tanmesékhez. Most a csodatévő fa rövid története következik.

A csodatévő fa

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.

Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér...

A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.

Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.

Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.

„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” - gondolta meglepetten.

Most már hangosan mondta ki:

„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”

Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.

Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:

”Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”

Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt.

„Tudtam” - mondta, és megrázta a fejét.

Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén...

Mit tanít nekünk ez a mese?

- A szerencsében bízni fontos, mert az inspiráló, pozitív jövőkép energikus érzelmi állapotba hozza az embert - beszél a mese tanulságairól Gilányi Attila. - Azonban, aki ölbe tett kézzel csak a szerencséjét várja, az könnyen szem elől tévesztheti amikor megérkezik, mert valójában ő maga is tudja, hogy nem dolgozott meg érte. Tudatalattink ilyenkor a "nem érdemled meg" üzenetet küldi, és ennek hatására a lottó ötös is könnyen köddé válik, ahogy az egykori lottónyertesek nagy többsége ezt be is bizonyította.

Gondolhatjuk, hogy "nehéz idők járnak, mi mást tehetnék én?"

- Az igazság az, hogy igenis nagyon sokat! Nem véletlenül kerültünk a tápláléklánc csúcsára, illetve egy picivel szebben fogalmazva, nem véletlenül kaptuk mi, emberek a bolygónk fenntartását és védelmezését feladatul. Gyakorta hallani, hogy az ember társas lény, és az is. Csak az elmúlt évtizedek technikai vívmányai, és az alapvető jólét miatt elkényelmesedtünk, és a szeretteink és valódi társaink mellől áthelyeztük a figyelmünket a különféle képdobozokra, és a kényelmünkre. Akárhogyis ma kevesebbet érintkezünk magas minőségben, mint 20 évvel ezelőtt. Érzelmi értelemben sokan tétováznak úgy, mintha mögöttünk is ott állna a csodatévő fa, hiszen mindenük megvan, csak épp a hitük hiányzik.

Ha kételkednénk abban, hogy mindenünk megvan, akkor érdemes tudnunk, hogy nagyobb luxusban élünk, mint egykor az egyiptomi fáraók éltek. Talán nincs annyi pompa és ragyogás, de van széles választék az üzletek polcain, a világ összes gyümölcsétől kezdve az óriás képernyős televízióig, amit bármikor megvásárolhatunk hitelre, és mindemellé 3-4-szer hosszabb ideig élhetünk, biztonságban.

Elhittük-e vagy sem a luxus létezését?

- Éreztük-e szerencsésnek magunkat, vagy inkább azt gondoltuk, hogy keményen megdolgoztunk mindazért, amink van? Például a kakaóért, amit akkora szeretettel teszünk gyermekünk asztalára? Gondoltunk-e arra, hogy Elefántcsontparton, a világ legnagyobb kakaótermelő országában 27 év az átlagéletkor azért, mert a fél ország kisgyerekkora óta kakaóbabot szüretel?

Ha belátjuk, ha nem, közvetve vagy közvetlenül a legtöbben érintettek vagyunk a pazarlásban, és bolygónk kizsákmányolásában. Azt hittük, hogy innen már csak felfelé van út, de szeretném megnyugtatni a kedves olvasót, hogy ez így is van. Aki ma úgy érzi, hogy elvesztette a szerencséjét, annak érdemes arra összpontosítani, amiért igazán hálás lehet. A szeretteire, az egészségére, arra, hogy minden ami ma a világban zajlik, az emberi értékek újragenerálását segíti.

Fájdalommal jár-e? Igen. Nagy árat fizetünk? Igen.

- De új lehetőséget kapunk visszatérni a fáraók világából a földre, és a szerencsére való várakozás helyett egymás szemébe nézni, és megtenni az első lépést az önellátás, a másik segítése, a világ jobbátétele felé. Egy szóval, egy mosollyal, egy apró cselekedettel, bármivel, amit meg tudunk tenni és jó, és helyes. A csodatévő fa ott áll mindannyiunk mögött, és egyetlen dologra vár: A hitünkre. Arra a hitünkre, hogy van választásunk.

A cikk szerzője, Gilányi Attila, mentálhigiénés szakember, a Meghallgatunk.online alapítója. Jó ha tudja: a Meghallgatunk.online társadalmi felajánlása, hogy minden szerdán 19:00 órakor ingyenes előadással és önkéntes szakemberekkel biztosít segítő beszélgetéseket az érdeklődőknek.