Kell-e még a házasság?

Lassan száz éve, hogy mondogatják az emberek: már a házasság sem a régi! Úgy tűnik, egyre kevésbé van értéke. De vajon miért?

Sokan hajtogatják: a házasság csak egy papír, és nem azon múlik a boldogság. Mégis, vannak, akik szerint ez a szöveg csak arra jó, hogy magukat nyugtatgassák az együtt élők. Akik élettársi kapcsolatban vannak, azok talán még nincsenek teljesen meggyőződve róla, hogy megy az együttélés. Majd sokan közülük pár év után mégis összeházasodnak.

Noha a számok valóban azt mutatják, hogy lassan minden második házasságnak válás a vége, lehetséges-e, hogy csak a rossz példákat vesszük észre? A jót természetesnek tartjuk, abból nem lesz hír, nem lesz miről pletykálni. A társadalomban sokan hangoztatják, hogy az esküvőnek, a házasságnak már nincs túl nagy létjogosultsága, és az emberek egy része nem látja értelmét, a másik oldalon ott vannak azok, akik szerint igenis van létjogosultsága, ebben a mai, pörgős, gyorsan változó világban is.

Régen kötelező volt, ma már szabadon dönthetnek az emberek arról, házasságban vagy élettársakként élnek együtt. Utóbbi miatt sem néznek ki senkit.Talán emiatt is óvatosabbak a párok, gondolván, ha jó így is, próbáljuk ki előbb, működik-e egyáltalán a dolog! Az együttélés végülis olyan, mint a házasság – csak papír nélkül. Van azonban egy különbség: a házasság mintha magában hordozna egy örökre szóló ígéretet. És sajnos valóban nem minden kapcsolat jut el arra a szintre, ami egy esküvőhöz szükségeltetik.

Olyan eset is van például, hogy a két fél nem meri bevállalni az esküvőt, mert magának sem ismeri be, hogy nem szereti hozzá eléggé a másikat. Ilyen esetben a "házasság csak egy papír" frázis puffogtatása egy védekezés. Menekülés. Valami elől, ami azonban egyszer úgyis felszínre kerül. Ha máskor nem, akkor, amikor már jönne, vagy jön a gyerek, ami viszont valóban egy életre szóló felelősség.

Börtön?

Sajnos, az emberek felfogása is igencsak megváltozott az utóbbi évtizedekben. Ha két ember szereti és becsüli egymást, megvan a felelősségérzet, a gondoskodás, jól érzik egymással magukat – és nemcsak az ágyban - akkor a házasság nem egy börtön! Márpedig sokan így emlegetik.

Lehetséges, hogy csak azok gondolják így, akiknél a kapcsolat nem megfelelően működik, már az elején sem? A páros tagjai nem adnak egymásnak elég szabadságot, birtokolni akarják a másikat, ahogy múlik az idő, egyre ésszerűtlenebb elvárásokat támasztanak egymással szemben. Ha nincs kompromisszum, esetleg az egyik fél valóban kisajátítja a másikat - nos, az valóban olyan, mint egy börtön. Tény, csak egy egészségesen működő kapcsolatból lehet jó házasság.A frigy nem arról kellene hogy szóljon, hogy akkor mostantól csak te meg én, meg ugye majd a gyerekek, és senki más. Így nehéz állandóan megújítani, ébren tartani a kapcsolatot, a szerelmet. Nem egy példa van rá, sokan követik el ezt a hibát: szinte kizárják a külvilágot, és aztán csodálkoznak, ha gyorsan megunják egymást. Ne feledjük el, hogy a közösségi programok, a családi rendezvények, a barátok is mind-mind színesítik, formálják a kapcsolatot, élményt adnak, no meg példákat, tapasztalatot ahhoz, hogyan lehet jól vagy éppenséggel rosszul csinálni egy kapcsolatot, egy házasságot. Sokak szerint a szabadságot, az önmegvalósítás lehetőségét korlátozza a házasság.

Azt is mondják: elkényelmesedik a házasságban az ember. Már megvan a másik, és az idő múlásával egyre kevesebb erőfeszítést tesz a partner megtartására. Nos, valószínűleg csak az adott két emberen, és az összecsiszolódás sikerességén múlik, hogy egymást támogatva, serkentve, motiválva tudnak-e együtt élni, vagy inkább "lehúzzák" egymást.

A fránya anyagiak

A házassággal szembeszegülők általában az anyagiakat hozzák fel, mint igen fontos ellenérvet. Hiszen mi lesz, ha elválunk? Nagyot bukhat az ember, vita lesz az osztozkodás körül, hát még, ha egy vagy több gyermek is van. Ez sajnálatos tény. Az emberek a házasságban úgymond birtokolják egymást szexuálisan és gazdaságilag, és ebben benne van a kizsákmányolás lehetősége is. De aki eleve úgy indul neki a házasságnak, hogy mi lesz, ha elválunk. Nos, ezzel kicsit előre is vetíti, hogy nem bízik a frigy sikerességében.

Bárhogy is nézzük azonban, még mindig erős intézmény a házasság, csak az egyeduralma van inkább megrendülőben. Az emberek többsége ugyanis még kötődik ehhez az együttélési formához. Igaz: a fő motiváció a családalapítás, de ha jobban megnézzük, a gyermektelen együttélésben is a házasság az uralkodó viszonyrendszer. A házasság nélküli együttéléseket vizsgálva pedig kiderül: azok nagyon kevésben különböznek a házasságtól.