Így kerülhetnek gyógyszermaradványok a Dunába
A szakemberek 870 Duna-víz-, kútvíz- és hálózativíz-mintából összesen több mint 45 000 mérést végeztek.
A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Kutatási Programjához illeszkedve három éve indult kutatás az ivóvízbiztonságot veszélyeztető hatások feltárására. Az NKFIH Nemzeti Kiválósági Programja keretében támogatott „Tiszta ivóvíz: a biztonságos ellátás multidiszciplináris értékelése a forrástól a fogyasztókig” című projekt célja Budapest és agglomerációjának közel kétmillió lakosát ellátó parti szűrésű ivóvízrendszer vizsgálata.
Budapest környékéről vették a vízmintákat
Az Ökológiai Kutatóközpont, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Népegészségügyi Központ, a Miskolci Egyetem és a Fővárosi Vízművek Zrt. által létrehozott konzorcium kutatásai a víz minőségét meghatározó alapvető fizikai és kémiai jellemzők mellett a baktériumközösségek és antibiotikum-rezisztens szervezetek, valamint a szerves mikroszennyezők kimutatására irányulnak. A kéthetenkénti, valamennyi évszakra és a folyó különböző vízállásaira kiterjedő mintavételek a Budapest fölötti és alatti vízbázist egyaránt érintették: a Dunától mint vízbázistól a parti szűrésű kutakon és ivóvízkezelési technológiai pontokon keresztül az elosztóhálózatig.
Az éves mintavételi program során a Nemzeti Népegészségügyi Központ feladata volt a szerves mikroszennyezők, köztük különböző antibiotikumok, illetve antibiotikum-rezisztens mikroorganizmusok meghatározása. A 870 Duna-víz-, kútvíz- és hálózativíz-mintából összesen több mint 45 000 mérést végeztek.
A gyógyszermaradványok a felszíni vizekbe elsősorban a kommunális szennyvízből vagy – állatgyógyászati felhasználás esetén – mezőgazdasági szennyvízzel terhelt befolyókból kerülnek. Jelen tudásunk szerint a hagyományos biológiai szennyvíztisztítás, valamint a tápanyag-eltávolítást célzó harmadik tisztítási fokozat nem képes a szerves mikroszennyezők teljes körű eltávolítására.
Azonban az olyan nagy vízhozamú folyók esetén, mint a Duna, a kommunálisszennyvíz-eredetű terhelés a nagy hígulás miatt még nagyvárosok közvetlen közelében is viszonylag alacsony koncentrációt eredményez. A példaként bemutatott antibiotikum, a klaritromicin koncentrációja jellemzően 10 ng/l alatt volt a Duna vizében, és a legtöbb mintavételi időpontban a Budapesttől folyásirányban felfelé és lefelé vett minták között sem volt jelentős különbség. Az időbeli változatosságot a gyógyszermaradványok koncentrációjában több tényező befolyásolhatja: a szezonálisan változó felhasználás, a vízhozam, a biológiai vagy fotodegradáció sebessége, ami a téli hónapokban jelentősen alacsonyabb lehet.
Gyógyszermaradványok: belekerülhetnek az ivóvízbe?
A gyógyszermaradványok és más szerves mikroszennyezők pontos hatása a felszíni vizek élővilágára a legtöbb anyag esetében nem tisztázott. Gyakori aggodalmat jelent az is, hogy ezek az anyagok bekerülhetnek-e az ivóvízbe.
A Budapestet ellátó északi és déli, parti szűrésű kútsor elsődlegesen a dunai kavicságy természetes tisztító kapacitására támaszkodik. Az üledékben lezajló biológiai és kémiai bomlási és abszorpciós folyamatok a legtöbb szennyezőanyagot nagy hatékonysággal eltávolítják. Példánk, a klaritromicin koncentrációja a parti szűrés során szinte minden esetben kimutatási határ alá csökkent, és nem volt kimutatható a hálózati vízben sem. A projekt fennmaradó futamidejének egyik fő feladata a különböző szennyezők eltávolítási hatásfokát befolyásoló tényezők azonosítása a hidrológiai és meteorológiai változók elemzése révén.
Gyógyszermaradványoktól szennyezettek a Budapest környéki patakok - olvasson tovább!
Az antibiotikumok jelenléte a felszíni vizekben hozzájárulhat az antibiotikum-rezisztencia környezeti terjedéséhez. Míg az ún. fekális indikátor baktériumok közül, mint az E. coli, a rezisztens törzsek is jellemzően szennyvízeredetűek, a környezeti baktériumokban megjelenő rezisztencia környezeti „forró pontok”-ban, hot spotokban végbemenő horizontális géntranszfer eredménye is lehet.
Antibiotikumrezisztens baktériumok Dunában
A „Tiszta ivóvíz” projekt keretében többek között a 3. generációs cefalosporinokra rezisztens Enterobacteriaceae családba tartozó baktériumokat vizsgáltuk, amelyek a klinikai szempontból legjelentősebb antibiotikum-rezisztens szervezetek közé tartoznak. Az E. coli és coliform baktériumok csíraszámában sokkal jobban megfigyelhető volt Budapest mint szennyezőforrás hatása: a déli mintaterületen szignifikánsan rosszabb volt a Duna mikrobiológiai vízminősége. Ugyanakkor a rezisztens törzsek arányában nem volt érdemi eltérés, Budapest felett és alatt egyaránt kb. 0,5 %-nak adódott. A 3. generációs cefalosporin-rezisztenciát mutató izolátumok többsége az Enterobacter és Citrobacter nemzetségbe tartozott, amelyek elterjedt, vizekben gyakori környezeti baktériumok, bár az Enterobacter aerogenes és az E. cloacae a kórházi fertőzések szempontjából is jelentős faj.
A parti szűrés a mikrobiológiai szennyezések eltávolításában is jól vizsgázott: a kútvizekben és hálózati vizekben fekális szennyezést jelző E. coli egyetlen mintavétel alkalmával sem volt kimutatható.