Higany a szusiban?
Az amerikai éttermekben és szupermarketekben nagy számban vásárolt tonhalas szusi higanytartalma egy szerdán közzétett tanulmány szerint meghaladja az egészségügyi felügyeletek által meghatározott határértéket.
Határértékek és higanytartalom
A határértéket átlépő minták között szerepelt a kékuszonyú tonhal is, az a nagyra értékelt halfajta, melynek megmentésével kapcsolatban heves harcok dúltak – számoltak be a kutatók a brit Biology Letters szaklapban. Száz szusi mintát gyűjtöttek össze 54 étteremből és 15 szupermarketből New York-ban, New Jersey-ben és Coloradóban, köztük "akamit" (sovány, vörös tonhalat) és "torót" (zsíros tonhalat) is. A fajtákat DNS ujjlenyomat vizsgálattal azonosították, majd a mintákban kiértékelték a higany mennyiségét.
Az USA Környezetvédelmi Hivatala (EPA) által megállapított biztonságos határérték 0,1 mikrogramm higany testtömeg-kilogrammonként naponta. Egy 60 kilós átlagos felnőtt nővel számolva, aki egy adagot fogyaszt az élelmiszerből, a nagy szemű tonhal toro mintáiról kiderült, hogy átlagos higanytartalma 0,351 mikrogramm/kg, a nagy szemű tonhal akami pedig 0,344 mikrogramm/kg. A kékuszonyú tonhal toro mintákban napi 0,123 mikrogramm/testtömeg-kilogrammnak megfelelő mennyiséget mutattak ki, a kékuszonyú akamiban pedig 0,180 mikrogramm/kg. A mintákban csak sovány formában előforduló sárgauszonyú tonhal higanytartalma átlagosan 0,164 mikrogramm/kg volt.
"Az összes mintában vizsgált higanykoncentráció középértéke meghaladja a Japánban engedélyezett koncentrációt, valamint az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala által megállapított biztonságos napi fogyasztás szintjét" – állítják a tanulmányt készítő kutatók. "A kékuszonyú tonhal akami átlagos higanytartalma meghaladja az USA Élelmiszer és Gyógyszerellenőrzési Hivatal (FDA), a Kanadai Egészségügyi Hivatal és az Európai Bizottság által engedélyezett határértéket is. A szusihoz leggyakrabban felhasznált fajta, a nagy szemű tonhalas szusi egyetlen adagjában több higany található, mint a Kanadai Egészségügyi Hivatal által javasolt biztonságos napi bevitel, illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet) által a fogamzóképes nőkre megszabott biztonságos határérték."
A tanulmányból az is kiderült, hogy az éttermekben árusított tonhalas szusiban magasabb a higanytartalom, mint a szupermarketekben forgalmazott termékekben. Ez azzal magyarázható, hogy a szupermarketekben nagyobb valószínűséggel árulnak sárgauszonyú tonhalat, mely fajtának a legalacsonyabba a higanyszennyezettsége.
Egy új kutatási módszer
Az Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója, Jacob Lowenstein által vezetett kutatás a maga nemében úttörőnek számít. A DNS ujjlenyomat vizsgálatot (az egyes fajokra kizárólagosan jellemző genetikai legyek azonosítását) eddig a veszélyeztetett fajok védelmében alkalmazták. Ez az első alkalom, hogy a technikát egészségügyi kutatásban is felhasználták.
A szerzők szerint az eredmények hasznosak lehetnek azok számára, akiket aggaszt a higanyfogyasztás mértéke. A mérgező anyag felfelé halad a táplálékláncban, egyre több gyűlik fel belőle a nagyobb ragadozókban. A túlságosan nagy mennyiségű higany különösen idegrendszeri fejlődési rendellenességekkel, többek között mentális retardációval, Little-kórral (újszülöttkori agysérülés), süketséggel és vaksággal hozható összefüggésbe.
Számos ország adott ki javaslatokat a fogyasztók számára a magas higanytartalmú halfajtákról, ugyanakkor nem szabályozzák megfelelően a halfajták címkézését.
A kékuszonyú tonhal Japánban valóságos ínyencségnek számít, egyetlen 220 kilogramm tömegű példányért akár 120 ezer eurót (31,6 millió forintot) is elkérhetnek. Japán hevesen küzdött a múlt hónapban az Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (CITES) megállapodással kapcsolatos quatari konferencián azért, hogy megakadályozza a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceán keleti részén halászott kékuszonyú tonhalak nemzetközi kereskedelmét.
