Fogyunk, fogyunk, egyre csak fogyunk?

Krónikus stressz és népességfogyás. Az idült stressz környezeti ártalom. Főleg pszicho-szomatikus betegségeket (depresszió, hipertónia, koszorúér-és fekély betegség, nemi aktivitás csökkenés stb.) okoz.

Selye kísérleti állatokban írta le az "általános adaptációs szindrómát"(1936). Ez a nem specifikus szervezeti reakció a "stressz".

Három fázisa közül az első kettő (alarm-reakció, rezisztencia) a "jó" stressz, állatnak, embernek túlélést jelent. A harmadik, a kimerülés, a "rossz", vagy krónikus stressz. Ebben az állat gyakran elpusztul, az ember megbetegszik, vagy meghal. Az idült stressz környezeti ártalom. Főleg pszicho-szomatikus betegségeket (depresszió, hipertónia, koszorúér-és fekély betegség, nemi aktivitás csökkenés stb.) okoz. Az idült stressz azért nagyon fontos, mert kihat a szaporodásra, az ember legalapvetőbb biológiai funkciójára, önmaga "újratermelésére".

A népességfogyás hazánkban létünket fenyegető realitás

Néhány ok :

- tömegeket érintő megrázó esemény (háború, természeti katasztrófa),

- globális környezetünkből származó tényezők (súlyos társadalmi feszültségek, munkahelyi stressz, félelem, közöny),

- egyes személyeket érintő hatások (családi haláleset, szegénység, éhezés, szorongás, idő előtti nyugdíjazás, létbizonytalanság, stb.).

A PPF mindig "húsba vágó" aktuális kérdéseket tárgyal. Ilyen a magyar lakosság vészes fogyása főleg az utóbbi 3 évtizedben.

Csak erről a 3 évtizedről van szó?

-A XX. századi demográfiai adatok szerint jelentős lélekszámcsökkenés nagy nemzeti traumák (Trianon, világháborúk, náci-megszállás, holokauszt) miatt nem következett be. Ez talán az erős konzervatív erkölcsi értékrend (újrakezdés, család, összetartó közösségek, spirituális –szakrális neveltetés) védő funkciójára vezethető vissza.

Mikor és miért kezdődött el a fogyás?

- Úgy tűnik, két szakaszban. Az első. 1945-1989 között a szovjet-érdekszférában: a nemzeti öntudat lerombolása, a lakosság megfélemlítése (államosítás, kolhozosítás, kitelepítés), 1956 leverése, megtorlása, disszidál sok tízezer fő. A "legvidámabb barakk" ára : 20 milliárd USD; depresszió, alkoholizmus: évekig világelsők vagyunk! Születésszám a Ratkó-korszakban : 50-es évek 240.000, 70-esekben már csak 170.000. A második. A "rendszerváltás" - 1989-2008. Öröm, majd csalódás.

"Kimentek a tankok, bejöttek a bankok"

Sokrétű válság:

- ideológiai (neoliberális),

- gazdasági (javak 80%-20%-os megoszlása),

- politikai, erkölcsi (hazudozás, ügyeskedés),

- anyagi(államadósság ~100 milliárd USD + a nemzeti vagyon nagy része eltűnt),

- demográfiai (évi születésszám ~ 95 ezer, a stabil népesség fenntartásához 2.1/fő élveszülés helyett csak 1.2/fő, ~ 2050-re 7-8 milliós népesség.

Humánreprodukciós katasztrófa küszöbén! Visszafordítható?

Szülőképesek magatartásformái: szinglik, az 1. szülés kitolódása, diplomás nők: hosszabb továbbtanulás, évi> 40.000 fő a fogyás. Hangulati : (nincs jövőkép, ellenálló képességünk alig van !)

Epilógus

1945 - 2008 között két (egymásra épülő?), népességsokkoló periódust éltünk meg. Mindkettő a hagyományos magyar konzervatív értékrendtől idegen (kommunista, neoliberális) ideológiát igyekezett ránk kényszeríteni. Mostanra ezek összeadódtak. Ez vezethetett a jelen helyzethez.

A lehetséges kiút

A korábbi nemzetvédő értékrend (erő, öntudat, büszkeség) visszaállítása. Szolidaritás alapú erős család-támogatás. Egészséges, sportos életmód. Az elesettek, gyengék felkarolása. Együttműködés minden, magát magyarnak valló honfitársunkkal politikai, vallási, származási hovatartozástól függetlenül.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Szerző: Dr. Kendrey Gábor