Ezüst kolloid: újabb csodaszer a láthatáron?

Az ezüst-kolloidról pár mondat erejéig megemlékeztem már a lúgosításról szóló cikkben, de úgy gondoltam, szentelek egy rövidebb önálló írást is a témának. Aztán ebből egy hosszabb írás lett, mert ahogy kalandoztam a téma körül, sorra dőltek ki a csontvázak a szekrényből. Azt már megszoktam, hogy ugyanazok a mondatok ismétlődnek (pl. a „legalább 650 baktérium” megölése) mindenhol (forrásmegjelölés nélkül), és hasonlóan a búzafűnél tapasztaltakhoz, a neten keringő "ökörségeket" szemrebbenés nélkül beépítik termékleírásokba! Azon viszont már meglepődtem, hogy az ezüst-kolloidok forgalmazása körül igen méretes minőségi, termékbiztonsági és jogi problémák is vannak - de ne szaladjunk előre, erre majd később visszatérünk.

Mi az ezüst-kolloid?

Az ezüst-kolloid esetében vizes közegben apró, jellemzően 10-100 nm közötti ezüstszemcsék találhatóak – az 1 nm kb. egy szőlőcukor-molekula mérete. Hogy pontosan melyik termék mit tartalmaz, nem lehet tudni, előfordulhat, hogy valóban tiszta ezüst van az oldatban, de nem lepődnék meg, ha valamilyen szerves (pl. ezüst-acetát) vagy szervetlen (ezüst-nitrát) kötésben szereplő ezüst kerülne némelyik üvegcsébe. Ugyanis a helyzet az, hogy a gyártó gyakorlatilag azt tesz az üvegbe, amit csak akar - senki sem ellenőrzi.

Mit kapunk a pénzünkért?

A hazai forgalomban a 20-50 ppm-es koncentráció az elterjedt, de külföldről beszerezhető ennél töményebb oldat is. Az 1 ppm (part per million – egy milliomod rész) 0.0001%-nak felel meg, vagyis a legtöbb ezüst kolloid szinte ezüst-mentes: 20 ppm-nél egy liter (kb. 1 millió mg) oldatban 20 mg ezüst található. Ez kb. annyi, mintha egy kockacukrot 150 liter vízben oldanánk el.

Ha a gazdaságosságot nézzük, megint furcsa dolgok jönnek ki: a termékek ára 5-6.000 Ft/l körüli tartományból indul felfelé, vagyis 1 g ezüst ára 250-300.000 Ft-ra jön ki, miközben a tiszta ezüst világpiaci ára most kb. 150 Ft/g. Jó üzlet, nem?

Mit tud az ezüst?

Az ezüst nemesfém, a periódusos rendszer 47-es rendszámú tagja, ma leginkább technológiai tulajdonságai (alakíthatóság, elektromos vezetőképesség) miatt keresett fém. Az ezüstnek nincs ismert biológiai funkciója, és nincs ismert hiányállapota. Mivel a periódusos rendszerben a réz alatt helyezkedik el, hasonló kémiai tulajdonságai miatt hajlamos a réz helyére beépülni, de nem képes annak megfelelően működni – emiatt az ezüst gátolja a réz felszívódását, hasznosulását, és gátolhatja a réz-tartalmú-enzimek működését. Hasonlóan viselkedik a szelénnel szemben is (pl csökkenti a glutation-peroxidáz enzimcsalád aktivitását).

Az ezüst nanorészecskék koncentrációtól és expozíciós időtől függő citotoxikus hatással rendelkeznek. Az alacsonyabb rendű élőlények (gombák, baktériumok) kifejezetten rosszul tolerálják az ezüstöt - erre épül az antimikrobális hatása -, de meghatározott mennyiségben és expozíciós idő mellett a magasabb rendű élőlények szerveit, anyagcsere-funkcióit is károsíthatja. Sajnos az emberi sejtek sem rajonganak az ezüstért, több tanulmányban foglalkoztak az ezüst egyes sejttípusokra gyakorolt károsító hatásával.

Az egyetlen szerencsénk, hogy az irodalmi adatok alapján az ezüst rendkívül rosszul (kb. 10-18%) szívódik fel az emésztőrendszerből. A legtöbb ezüst-kolloid csak jelképes mennyiségű ezüstöt tartalmaz, a javasolt fogyasztási adagok is alacsonyak (10-50 ml/nap), ennek 80-90%-a pedig fel sem szívódik. Ráadásul a bevitt ezüst felhígul a vérben és a szervezet szöveteiben szétoszolva, a hígulás akár két-három nagyságrendet is elérhet. Ezek együtt lényegében két dolgot jelentenek:

Gyakorlatilag minden belső fogyasztásra szóló indikáció esetében az ezüst-kolloid hatástalan, szedése felesleges. A kis mennyiségű fogyasztás (főként, ha az alkalomszerű vagy rövid kúrát jelent) esetén is minimális vérszint-emelkedést eredményez, ez kb. az élelmiszerekből származó ezüst-terhelésnek felel meg nagyságrendileg.

Kicsi az esély, hogy típusos ezüstmérgezési tünetekkel találkozzunk, illetve ahhoz igen komoly mennyiséget kell fogyasztani hosszabb időn át. És ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra, mert e téren vannak jelentős sikereket elérő embertársaink!

Ezüstmérgezés

Ezüst-kolloid fogyasztása következtében kialakuló mérgezést több esetben leírtak. A jelenség hátterében az áll, hogy nehézfémként az ezüst igen nehezen ürül a szervezetből (széklettel, epével, illetve vizelettel), így a rendszeres és bőséges fogyasztás révén (bár az ürítés fokozódik) felhalmozódhat a szervezetben.

Az ezüstmérgezés jellemző tünete az un. argyria, a dermatológiai szaklapok ínyencsége: az ezüst szürkés-kékes elszíneződéseket okoz a bőrön, a szem kötőhártyáján. Kezdetben ezek alig észrevehető foltok, később a teljes bőrfelület és a szemgolyó egésze bekékül. Rossz hír, hogy a jelenség visszafordíthatatlan: aki egyszer bekékül, az élete végéig úgy marad. A leírt esetekben a fogyasztás minimálisan napi 2 dl ezüst-kolloid volt, legalább néhány hónapon keresztül, de volt, aki napi szinten liternyi mennyiséget ivott. Sokan érvelnek azzal, hogy az argyria nem mérgezés, mert a betegek nem mutatják az akut ezüst-mérgezés tüneteit. Sajnos az argyria klinikai értelemben mérgezésnek tekinthető, isteni szerencse, hogy csak az élethosszig tartó "kozmetikai" probléma jelzi a túladagolást, nem pedig egy akut vese- és/vagy májelégtelenség.

Zárójelben érdemes azért megjegyezni, hogy sehol nem találkoztam olyan fogyasztási ajánlásokkal, amik az argyriás betegeknél feljegyzésre kerültek. S abban sem vagyok biztos, hogy ezek a személyek más alternatív szerekkel, gyógynövényes készítményekkel vagy engedélyezett étrend-kiegészítőkkel mértékletesebben jártak volna el. Ennyit az ezüst-kolloid védelmében.

Ezüst kolloid vélemények

Nézzünk meg konkrétan néhány olyan mondatot, amiket az ezüst-kolloiddal és hatásával kapcsolatban olvashatunk a világhálón. Sajnos nagyon sok megalapozatlan, sokszor légből kapott állítást lehet olvasni, és sajnos jellemzően termékekhez kapcsolódóan, ez nyilván messze esik a korrekt fogyasztói tájékoztatás fogalmától:

"Az ezüstkolloiddal számtalan betegséget lehet gyógyítani. Baktériumölő hatása nagyobb, mint bármely antibiotikumnak."

Az ezüst-kolloiddal kapcsolatban a baktérium-ölő hatása élő szervezeten kívül igazolt, de az elő szervezeten belüli hatás nem feltétlen valósul meg. Ennek fő oka az, hogy a legtöbb termékben szereplő koncentráció nem képes az antimikrobális hatás kiváltásához szükséges vérszint elérésére. Arról nem is beszélve, hogy a sokat szidott antibiotikumokkal esetleg sokkal hatékonyabban és célzottan lehet irtani a kórokozókat.

"Az ezüst kristályos szerkezetű anyag, melyet jellemzően az emberi szervezet csak ilyen apró részecskékre bontva, tehát kolloid formában képes felhasználni."

Mivel az ezüst tiszta fémként vízben, zsírban és alkoholban is elhanyagolható mértékben oldódik, a szerves vagy szervetlen vegyületekben található ezüst a hozzáférhetőbb a szervezet számára. Emiatt van, hogy az ezüst-kolloid olyan rosszul szívódik fel. A nagyméretű (100 nm feletti) fémkristályok jó eséllyel nem is szívódnak fel, csak a bélflóra baktériumait idegesítik, vagy a bélhámsejteket teszik tökre.

"a legtöbb antibiotikum féltucatnyi organizmust pusztít el, az ezüstkolloid azonban képes akár 650-et is."

Ez a 650 mindenhol előfordul, de sehol nem jelölik, honnan vették az adatot (viszont már angol szövegekben is megvan). És miért pont 650-et? Egyébként az antibiotikumok többsége nagyobb baktériumcsoportokra hat, vannak igen széles spektrumú készítmények és vannak olyanok, amik speciálisan kisebb számú fajra hatnak. Az sem biztos, hogy jó, ha egy készítmény túl széles spektrumú, s az adott fertőző mikroorganizmuson túl kipusztít sok olyat is, amit nem kellene. A bélflóra baktériumai is érzékenyek az ezüstre, ráadásul az epével kiválasztott ezüst jelentős része eljut a vastagbélbe.