Érints meg, vagy szoríts erősen – a szerelem üzenete

A szerelem feltételezi az érintés igényét… A legtöbb párkapcsolati harc abból származik hogy nincs már érzelmi kapcsolat a partnerek között. Az élet stresszei és küzdelmei között mindig tudnunk kell "megvagy-e még nekem?"

"Egy angliai kocsmában nőttem fel, ahol gyerekként mindent láttam, amit csak lehetett, az élet nagy drámát, flörtölést, könnyeket, harcot, örömöt, fájdalmat és ezt mind-mind a szerelem miatt... Láttam saját szüleim házasságát is tönkremenni, hogy rombolták le egymás iránt érzett szerelmüket. Akkor láttam meg valójában, milyen is a szerelem. Anyám azt mondta, egy öt perci tartó futó élmény, szentimentális érzések, és szex. Másképpen fogalmazva rajongás, és baráti elkötelezettség... Hát igen, ezeknél azért valamivel több." (Sue Johnson, klinikai pszichológus).

A szerző személyes meglátása szerint, tudományos ismeretei, és 35 év párkapcsolati tanácsadást követően úgy véli, hogy a szerelem rövid definíciójaként az alábbit mondhatjuk: "a szerelem érzése folyamatos keresés egy mély, bizonyos kapcsolat átélésére, amely állandóan fennáll egy másik ember iránt". Ez a kötődés érzelmi szinten olyan erős, hogy a partnerek kölcsönös függésben élnek, támogatják, védik, és "táplálják" egymást.

Az emberbe mélyen beépülő lelki igény az érzelmi kapcsolat, a fogékonyság másokra – és viszont. Ez tulajdonképpen túlélésünk egyik záloga, még a baba és a mama bensőséges kapcsolatából fakad. Ez az emberi kapcsolatok szíve, az anyai kötődés, mely sosem kerül feledésbe, csak átalakul későbben a partner iránt mutatott érzelmi kötődéssé. Az anyánál senki nem tud szerelmesebben tekinti babájára...Ezt az érzést visszük aztán tovább magunkkal.

Bár a mai kultúra a függésre negatív értelemben tekint, mint egyik gyengeségünkre, azért ez természetesen nem így működik. A függés, mint elkötelezettség, a biztonság csodás érzését adhatja meg számunkra. Azt jelenti, hogy bármikor hívhatjuk Őt, válaszolni fog, számíthatunk rá, szeret minket, és érzelmileg is mindig segít, támogat.

A kapcsolódási teória alapja, hogy az izoláció, elszigetelődés (nem a fizikai, hanem az érzelmi) minden emberi lényre traumaként hat. Agyunk ezt veszélyként kódolja.

"A dráma,amit mindennap láthattam a kocsmánkban voltaképpen arról szólt, hogy az ember mennyire kiéhezett a biztos érzelmi kapcsolatokra, és ez a tapasztalás kísér el minke, bölcsőtől a sírig. Ha biztonságosan érezzük magunkat egy érzelmi kapcsolatban, még a mindennapos bántásokat is elviseljük...

A megszakadt kapcsolat

Eleinte "minden nagyon szép", intenzív a kapcsolat és nagyon fogékonyak, figyelmesek vagyunk partnerünk szinte minden rezdülésére. A figyelem idővel természetesen megcsappan. Megtapasztaljuk milyen az egyedüllét, érzelmeink nem mindig kerülnek viszonzásra. Mondjuk, az egyik fél feldobott állapotban van, és szeretné a másikat, aki viszont nem reagál, valamit félreért, és a másikat egyedül hagyja... Az ilyen helyzetek elkerülhetetlenek.

Ha elveszítjük a kapcsolatot valakivel akit szeretünk, biztonságérzetünk fog igazán sérülni, pánikba eshetünk. Ősi agyterületünk az amygdala, a félelem központa válaszol, ha innen vészjel indul, már nem gondolkodunk, hanem cselekszünk. A vészjel belüldől is érkezhet, nemcsak a külvilágból.

Mindennapos példa az elsőszülött baba esete, ahol a férfi úgy vélheti, a nő a baba miat már elhanyagolja őt, nem foglalkozik vele, dolgai nem érdeklik. A nő viszont úgy vélheti, a baba miatt sokkal érzékenyebb, sérülékenyebb, több támogatásra, érzelmi melléállásra szorulna, férje meg teljesen elhanyagolja, elmegy, többet dolgozik, kevesebbet van otthon stb.

Vagy legyen másik példánk a biztos állásban lévő férfi, és a karrierépítő nő. A nő embertelen sok időt tölt a munkájával, izgalmas projektekkel, de érzései, figyelmessége, és szexualitása eközben romokban hever. A férfi viszont minden este várja haza, szinte belebolondul ebbe, és nagyon dühös, hogy a nő nem veszi észre, hiánya milyen mélyen érinti őt.

A nők sok esetben jóval érzékenyebb szenzorként veszik észre ha elhanyagolják őket, és egy kapcsolat meglazul. A felszínen még tart a partnerük, párjuk felé mutatott érdeklődés, de már érzik, hogy alapvelő igényeiket, a biztonságos közelségre törekvést a férfi nem elégíti ki, és egy idő után hibáztatják is ezért a másik felet.

A férfiak általában úgy nevelődnek, hogy érzelmeiket nyomják el, ne mutassák ki, így könnyebben vissza tudnak vonulni a konfliktusokból. De a női düh, és a maszk alatti valódi arc, a sérülékenység, az intimitás iránti igény ott van, és megjelenik a szomorúság, a szégyenérzés, és a félelem.

A párok talán nem is látják át, a felszíni harcok mögött mi rejlik a mélyben. A stressz, a küzdés, a konfliktusok mélyén ezek a kérdések merülnek fel: Szeretsz Te engem? Szükséged van rám? Megbízol bennem?

A következő részben: A kapcsolat helyreállítása – Gyógyító érintés – Szexuális intimitás – Szerelem mely "örökké" tart – Ölelő karok

forrás:

http://www.psychologytoday.com/articles/200812/hold-me-tight?utm_source=FacebookPost&utm_medium=FBPost&utm_campaign=FBPost