Bocsánat, hogy bocsánatot kértem...

Így kell igazán bocsánatot kérni... Akármit is rontunk el a párunkkal - legalábbis egy bizonyos határig - egy valódi, őszinte bocsánatkéréssel mindig helyrehozhatjuk. De vigyázat, a félszívű vallomásokat azonnal kiszúrja a másik fél.

Ha gyakran megbántjuk kedvesünket, akkor bizony gyorsan eljuthatunk arra a pontra, hogy nem veszi komolyan az újabb ne haragudj kezdetű mondatunkat. Különösen akkor, ha ismétlődően hasonló figyelmetlenségekkel sikerül a másik hangulatát elrontanunk.

Egy nem őszinte, csak a hangulat javítását célzó bocsánatkérés semmit sem ér, sőt, igazából csak rontja a helyzetet. Azt kell éreznie párunknak, hogy a rossz néven vett tett vagy szó magunkat is ugyanannyira bánt már, mint őt. Az ilyen bocsánatkérő akció esetében a lehető legjobb, ha tényleg azt érezzük, túllőttünk a célon, és nem csak úgy teszünk, mintha minket is zavarna az esemény.

Sokan bíznak az engesztelő vacsora és az ajándékok segítségében - a virágcsokortól a legdrágább csecsebecsékig bármi szóba jöhet ilyenkor -, de ezek is teljesen hatástalan eszközök a kiengesztelést tekintve, ha a bocsánatkérésünkkel kapcsolatban felmerül az őszintétlenség legkisebb gyanúja is a másikban.