Az emberi test fénykibocsátása

Nappal mindannyian világítunk. Az emberi test szó szerint világít, látható fényt bocsát ki extrém kis adagokban, melynek szintje a nap során változik.

Korábbi kutatások bebizonyították, hogy a test látható fényt bocsát ki, ám ezerszer kisebb intenzitással, mint amit szabad szemmel érzékelhetnénk. Sőt, gyakorlatilag minden élőlény bocsát ki gyenge fényt, amely valószínűleg a szabadgyökökkel kapcsolatos biokémiai reakciók mellékterméke lehet. A látható fény különbözik az infravörös sugárzástól – amely a fény egy láthatatlan formája, és amely a test hőből keletkezik.

Japán kutatók egyetlen foton detektálására is képes, nagyfokban érzékeny kamerákkal vizsgálták az emberi fényt. Öt huszonéves egészséges önkéntes férfi állt csupasz mellkassal a kamerák előtt teljes sötétségben, fénymentes szobákban háromóránként 20-20 percre délelőtt 10 órától este 10 óráig három napon át.

A kutatók azt találták, hogy a test világítása a nap során emelkedett és csökkent, legalacsonyabb délelőtt 10 órakor volt, legmagasabb pedig délután 4 órakor, mi után hirtelen lecsökkent. Ezek a felfedezések azt sugallják, hogy a fénykibocsátás belső óránkkal, anyagcsere ritmusunk napi hullámzásával állhat összefüggésben.

Az arc jobban világított, mint a test többi része. Ez azért lehet, mert az arcot több napsütés éri és barnább – a bőrszínt eredményező pigment, a melanin fluoreszkáló vegyületeket is tartalmaz, amelyek fokozhatják a test csekély fénytermelését.

Mivel ez a csekély fény a szervezet anyagcseréjéhez kapcsolódik, a felfedezés azt sugallja, hogy a a gyengébb kibocsátást kimutató kamerák segítségével azonosítani lehetne bizonyos betegségeket – közölte Hitoshi Okamura, cirkadián biológus (Kyoto Egyetem, Japán).

"Ha látnánk az egész testfelület ragyogását, láthatóvá tehetnénk a teljes szervezet állapotát." – közölte Masaki Kobayashi, biomedicinális foton-specialita.