Ahol az érzelmek születnek... (oknyomozás)

Ahol az érzelmek születnek: a limbikus rendszer. Legmagasabb formában az ember fejezi ki érzelmeit – Érzelmeink központja a limbikus rendszer, mely, ha megsérül, akár személyiségünk is megváltozhat.

Elég, ha a házi kedvencünkből indulunk ki: az érzelmek nemcsak az ember sajátjai – igaz, ő fejezi ki azokat legmagasabb formában, ám az érzelmek olyan agykérgi szerkezetekhez tartoznak, melyek megtalálhatóak voltak már az embernél alacsonyabb törzsfejlődési szinten is.

Az állat is érzelemmel fordul a gazdája felé, de ha éppen nem kell semmi miatt aktivizálnia magát, érzelem nélkül pihen tovább. Az embernél akkor sem szűnnek meg az érzelemmel átszőtt gondolatok, amikor a szülője egy beszélgetést követően már nem figyel rá, elfordul és mást csinál.

Mi is irányítja érzelmeinket?

Az ember idegrendszere a perifériás és a központi idegrendszerből áll, ezek alá tartozik a gerincvelő és az agy. Utóbbi részei az agytörzs, a kisagy, a limbikus rendszer és az úgynevezett neo-cortex. Ha ezek céljait akarjuk röviden megfogalmazni, az agytörzs lényegében az életben maradásért, a limbikus rendszer az élni akarásért felelős, a neo-cortex pedig kontroll funciókat lát el a jobb élet érdekében.

A homloklebenyben vagy frontális lebenyben található meg az elsődleges mozgatókéreg, a beszédképzés, a figyelem, a koncentráció, a munkamemória, a végrehajtó funkciók, a problémamegoldás és tervezés, a szervezés, az előrejelzés és a rugalmasság központja. De ugyanígy az érzelmek, a motiváció, a személyiség, az agresszió kontroll, az ítéletalkotás és az önmonitorozás képessége is hozzá kötődik.

A limbikus alapvetően gyűrűt jelent. Három részből áll a limbikus rendszer: a thalamusz a bejövő szenzoros információ első gyűjtőhelye, a hippokampusz epizodikus és deklaratív memória funkciókat lát el, az amygdala pedig az érzelmi memóriáért, az agresszióért, a kondicionált félelemért felel. A talamusz, azaz látótelep a beérkező érzékszervi információk gyűjtőhelye, míg a hipotalamusz, azaz agyalapi mirigy a homeosztázis, az energia, affetusok, valamint az agyfüggelék-mirigy-hormonrendszer felelőse.

A limbikus rendszer fő funkciói az energia- és a vízháztartás egyensúlya, a hőmérséklet, a vegetatív működések, a hormonális funkciók, szexuális magatartás, az érzelmi működések, a jutalom-, örömérzet, tanulás és memória.

Hogyan fejlődik a limbikus rendszer?

Az emberi agy fejlődése során előbb jelennek meg a törzsfejlődéstanilag ősibb részek (a nyúlt-, a közép-, a közti- és a kisagy, valamint a híd), mint a nagyagy és vele az agykéreg. Ez utóbbinak is előbb alakulnak azonban ki az ősibb részei (az egyebek között a szaglással és a bőrkontaktussal kapcsolatos limbikus kéregterületek), mint a fiatalabb agykéreg, azaz a neo-cortex. Nem fejeződik be agyunk fejlődése a magzati korban, folytatódik a születés után.

Amikor elértük az első életévünk végét, agyunk tömege több, mint kétszeresére nő, egy ötéves gyermek agya a felnőtti agy tömegének már a 90 százalékát teszi ki. A tömegén túl az agy érése is nő, emiatt tökéletesedik a beszédtanulás mellett például az érzelmi működés is.

Az emóció (érzelem) szó latin eredetű, a moveo, azaz mozogni igéből származik. Ennek oka, hogy az emocionalitás alapvetően a védekezéshez és a mozgáshoz kapcsolható. Egyedi szinten a túlélést a küzdés vagy a menekülés teszi lehetővé, faji szinten viszont a szaporodás és az együttműködés. Az érzelmi késztetésünkben a fő szerepet a limbikus rendszer játssza. Közreműködik érzelmeink kifejeződésében, de motivációs, a szexuális és a társadalmi viselkedésünkben is. Ahol az érzelmek születnek: a limbikus rendszer

Ahogyan fentebb is láttuk: a küzdelemért, az agresszió szabályozásáért, a félelemért felelős, de ugyanígy a menekülésért, a vonzerőért, a késztetésért, a higgadtságért, a szomorúságért, a boldogságért is. Sőt, az éhségünkben, jóllakottság-érzetünkben, szomjúságunkban szintén szerepet játszik. Minden olyan, érzékszervi észlelésről információt kapnak ugyanis a limbikus rendszerbeli idegsejtek, melyekről el kell dönteni, milyen reakció szükséges rá a túlélés szempontjából. Emiatt vált ki érzelmi reakciót például a szag, a hő, a mozgás, a tapintás érzékelése.

Részt vesz azonban az érzelmi reakciókban a köztiagy-beli hipotalamusz, mely a homeosztázist, avagy a belső környezet egyensúlyát figyeli és tartja fenn, továbbá a hormonális rendszer fő agyi irányítója. Bizonyos hormonok elválasztására készteti az agyalapi mirigyet. Szexuális ingerek hatására gonadotrop hormon, míg veszélyt jelentő ingerek esetén adrenalokortikotrop (ACTH) hormont választat el. Ez az agyi központ a limbikus rendszer magvainál is előbb jelenik meg, ahogyan fejlődünk. Közreműködik abban, hogy a kellemetlen állapotokat elhárítsa, a kellemeseket azonban fenntartsa.

A hipotalamusz vesz részt az éhség, a jóllakottság, a szomjúság, az undor, a düh, az öröm és a visszatetszés kialakulásában. Amíg egy gyermek csecsemő, a hipotalamuszhoz csak a testi szükségleteinek kielégítésével vagy ki nem elégítésével kapcsolatos érzelmi reakciók fűződnek. Sírás, dühöngés, megnyugvás, elcsendesedés. Később, ahogy növekszik, ezeket az érzelmeket bővítik a specifikus érzelmek. A gyermek érik, tanul, közben felbukkannak érzései között a félelem, a szorongás, a meglepődés és a megelégedettség is.

A környezeti hatások által keltett érzelmek szabályozásáért innentől kezdve a limbikus rendszer részei közül már nem a hipotalamusz, hanem az amygdala felel. Amikor a csecsemő kicsit nagyobb, a külvilágot általa minősíti és így őrzi meg emlékeiben is, akárcsak a kellemes vagy kellemetlen tárgyakkal és eseményekkel kapcsolatos tapasztalatait. De az amygdala vesz részt a figyelem és a tanulás folyamatában is.

Együttműködik az amygdalával a hippokampusz is ezen a téren. Az amygdala bal oldalon található része és a hippokampusz a figyelem és verbális információ részese, jobb oldalon levő megfelelőik viszont a motivációs, a tapintási, a szaglási, a nem verbális, a környezeti és az érzelmi információk feldolgozásában vesznek részt.

Így válik képessé a csecsemő arra, hogy meg tudja figyelni, ami körülötte zajlik, el tudja dönteni, mi az, ami számára kellemes vagy éppen kellemetlen, s megjegyzi őket. Magatartását később az határozza meg – valamint tapasztalatai rendszerezésében is részt vesz – hogy specifikusabb és összetettebb érzelmi válaszai lesznek a környezettel való kölcsönhatásnak köszönhetően.

A limbikus rendszer többi részének működésére azonban gátlóan hat a szeptum pellucidum nevű agyállománylemez. Kapcsolatot tart a hipotalamusszal, az amygdalával és a hippokampusszal is. Felelős azért, nehogy szélsőségessé váljanak az érzelmi reakciók, az ember legyen reakcióképes állapotban, de maradjon nyugodt. A szeptum érése képessé teszi a csecsemőt arra, hogy érzelmi reakcióinak szabályozásában a tapasztalataira hagyatkozzon. Például örömmel veszi, ha ismerősök, rokonok közelednek felé, de az idegenek láttán hátrál és szorongás, félelem tölti el.

Noha az érzelmeink a limbikus rendszerben születnek, a neo-cortexnek, azaz is fontos szerepe van az érzelmi reakcióinkban és azok szabályozásában. A limbikus rendszerből származó impulzusokat és általuk keltett érzelmi reakciókat a homloklebenynek köszönhetően tartjuk féken. Dönthetünk úgy, hogy nem eszünk. Agressziónkat visszafojtjuk. Nem teszünk olyasmit, amivel sértjük a társadalmi normákat.

Vizsgálatok szerint a jobb agyfélteke homloklebenye több érzelmi reakcióval áll kapcsolatban, mint a bal. Különbség van ugyanakkor az érzelmek reprezentációjában a két félteke között. A jobb homloklebeny inkább a negatív, a bal pedig a pozitív érzelmekkel van kapcsolatban.

Természetesen a gyermek limbikus rendszerének és homloklebenyének fejlődnie kell az érzelmek agykérgi szabályozásának megnyilvánulásához. Egy kevesebb, mint kétéves gyermek nem tudja, mi az a bűn, szégyen vagy irigység. Ezek összetett érzelmi válaszok, kellő tudásszint, emlékezet-kapacitás és asszociációs képesség is kell hozzájuk.

Mi történik, ha sérül?

Donald O. Hebb német származású, kanadai neuropszichológus szerint a limbikus rendszer sérülése magát az ember személyiségét is megváltoztatja. A frontolimbikus sérülés esetén gyakorlatilag nincs figyelemirányítás: zavar lép fel az akaratlagos és a szelektív figyelem terén.

Passzivitás, a kezdeményezések hiánya figyelhető meg az illetőnél. Verbális irányíthatósága is csökken. Viselkedése nem túl célirányos, sztereotip. A sérült ember gátlástalanná válhat, impulzív lesz, kritikátlan jókedve van, vagy éppen apátia, érzelmi közönyösség, kóros egykedvűség jellemző rá. A frontális afázia például azt jelenti, hogy az illetőnél a beszéd programozásának zavara lép fel a mondat- és a szó szintjén.

Hebbnek tehát igaza van, amikor azt mondja: az ember személyisége a limbikus rendszer sérülésénél megváltozik. Az sérül, ami az emberi természet lényege.