D-vitamin pótlás: ez határozza meg, kinek mennyi szükséges belőle
Sok tényezőtől függ, hogy kinek mennyi D-vitaminra van szüksége.
A D-vitamin hatásainak megismerése és az európai lakosság D-vitamin-hiányos állapota miatt az orvosszakmai szervezetek egyre magasabb napi beviteli értékeket javasolnak.
A D-vitamin hiánya ezeket a betegségeket okozhatja
Míg évtizedekkel korábban a D-vitamin (D3-vitamin, kolekalciferol) hiányát elsősorban az angolkórral hozták kapcsolatba, ma már ismert, hogy a D-vitamin hiánya számos betegség kialakulásának az előszobája.
A szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatok, a cukorbetegség, az autoimmun kórképek, a metabolikus szindróma, valamint számos fertőzéses megbetegedés (köztük az influenza is) is összefüggésben van a szervezet D-vitamin ellátottságával.
Ugyanakkor, a D-vitamin hiánya világszerte az egyik legnagyobb egészségügyi probléma. Orvosolni kellene tehát a hiányt, meg kellene előzni a hiányállapot fellépését.
A D-vitamin pótlása
A D-vitamin legfőbb természetes forrásai a tengeri halak és a máj. A magyarok ezekből keveset fogyasztanak, így a hazai lakosság D-vitamin-ellátottság terén mutatott lesújtó adatai (részben) érthetőek. Télen tovább ront a helyzeten a napfénynek való kitettség hiánya, ami miatt kevesebb „aktív” D-vitamin jön létre a szervezetben.
A szakemberek ezek ismeretében úgy gondolják, hogy az egyébként egészséges gyermekeknek és felnőtteknek is plusz D-vitamin pótlásra van szüksége a napfényhiányos hónapokban. Ez a „plusz”-bevitel D-vitamint (kolekalciferolt) tartalmazó gyógyszerekkel vagy étrend-kiegészítőkkel valósítható meg.
D-vitamin pótlása gyerekeknek
Hazánkban a két év alatti gyermekeknél a D-vitamin pótlása (a gyermekorvosi és a védőnői hálózat munkájának is köszönhetően) rutinszerűen történik; napi 500 NE D-vitamint kapnak a csecsemők, kisgyermekek. A felnőtteknek maguknak kell(ene) a rendszeres D-vitamin bevitelről gondoskodni. De mennyiről? – merül fel a kérdés. Alább a hazai szakorvosok konszenzusos megállapodása alapján ajánlott D-vitamin dózisokat mutatjuk be.
Felnőttek D-vitamin pótlása ősztől tavaszig
- Egészséges felnőtteknél szeptembertől áprilisig javasolt a D-vitamin szedése. Számukra napi 1500-2000 NE D-vitamin-adag javasolt.
- Túlsúlyos vagy elhízott felnőtteknél (testtömegindex; BMI > 30 kg/m2) az egyébként szokásos adag duplája, azaz 3000-4000 NE/nap D-vitamin-dózis javasolt,- folyamatosan, naponta szedve.
- A D-vitamin-hiány szempontjából rizikócsoportba tartozóknak (ld. alfejezet) egész évben, folyamatosan javasolt a D-vitamin-bevitel.
A D-vitamin-hiány szempontjából rizikócsoportba tartoznak:
- újszülöttek
- időskorúak, különösen többszöri elesés esetén
- túlsúlyosak, elhízottak
- életmódjuk vagy betegségük miatt napsugárzást tartósan nem kapó személyek
- terhes nők, szoptató anyák
- csontlágyulásos, csontritkulásos betegek
- krónikus máj- vagy vesebetegek
- felszívódási zavarral rendelkező betegek (pl. Crohn-betegek)
- mell- vagy vastagbéldaganatosok
- magas vérnyomásos betegek
- krónikus szívelégtelenségben szenvedők
- bizonyos gyógyszereket (pl. epilepszia elleni gyógyszerek, gyulladáscsökkentő szteroidok) szedők
Dr. Budai Marianna PhD.
szakgyógyszerész
Olvasta már?
- D-vitamin-pótlás kismamáknál: ennek a betegségnek az esélyét csökkentheti a babánál
- Autoimmun betegségek - erről mindenképpen tudnia kell
- D-vitamin hiánya: valóban megduplázza a szívinfarktus és a stroke kockázatát?
- Túl sok vagy túl kevés D-vitamin: ezzel a nem várt következménnyel is járhat
- Lombikprogram: ennyire fontos a D-vitamin pótlása
- Sütőtök és gomba: C-vitaminban, D-vitaminban gazdag ételek
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
D-vitamin-pótlás: kell vagy nem? Ez az egy biztosan kőbe vésett
Hivatkozások:
[1] Takács I. et al. Hazai konszenzus a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében. Orvosi Hetilap 153. Suppl. 5-26. 2012.
[2] Pludowski P. et al. Practical guidelines for the supplementation of vitamin D and treatment of deficits in Central Europe. Endokrynologia Polska. 64; 319-327. 2013.
