10 dolog, amit soha ne egyen meg az erdőben, mert végzetes lehet!
Ha megéhezik egy erdei séta során, ne falatozzon bármiből, amit a természet tálcán nyújt: egy elsőre vonzó, ártalmatlannak tűnő erdei nasi pillanatok alatt ledöntheti a lábáról.
1. Gomba
Rengeteg ehető gomba nő a szabadban, de ha nem gombaszakértő, a legjobb, ha békén hagyja a gombákat, és az élelmiszerboltban szerzi be otthon. De még ha úgy is gondolja, hogy elég jól ismeri a gombákat, ne feledje, egyes ehető gombáknak több mérgező alteregója is van, és a kisebb, még nem teljesen kifejlett mérges gombák még nem mutatják meg magukon a felismeréshez alkalmas jegyeket.
Jó példa erre a zöld spórás napernyő, ami a leggyakrabban elfogyasztott mérgező gomba Észak-Amerikában. Zsenge korában a fiatal gomba épp azokra a fehér gombákra hasonlít, amelyeket pizzákon, salátákon és a piacon látnak az emberek.
Aztán ott vannak a nagyra becsült kucsmagombák, amelyek gonosz ikertestvére a mérgező “hamis kucsmagomba”, vagy ugyanez a helyzet az ízletes rókagombával, amely borzasztóan hasonlít a mérgező rókagombára. Jobb tehát a békesség, maradjon biztonságban, és ne kóstoljon meg semmilyen vadon termő gombát.
Hogy döntsük el, melyik gomba mérgező, melyik nem >>
2. Bürök
Az ókori Athén törvénykönyvében a „bürökpohár” végrehajtási módként szerepelt halálbüntetés esetén. Szókratészt is ilyen módon végezték ki, azaz a foltos bürök mérgével teli poharat kellett kiinnia, miután istenkáromlásban és az ifjúság tévútra vezetésében találták bűnösnek.
A lágyszárú növény, amely a petrezselyemfélék családjába tartozik, magas, kétéves növény, vastag karógyökérrel és lila foltos szára van, apró fehér virágfürtöket hoz. Leveleit gyakran összetévesztik a vadpetrezselyemmel, a gyökereit pedig a paszternákkal.
Bár veszélyes a növény bármely részét elfogyasztani, a leghalálosabb része a magvak, amelyek koninint, egy mérgező alkaloidot tartalmaznak. A mérges bürök őshonos Eurázsiában, de honossá vált rengeteg helyen, hasonlóan a közönséges gyomokhoz, gazos helyeken, vizek mentén találhatók.
Hasmenés: ezeket az ételeket, italokat jobb, ha pár napig kerüli >>
Tehát mi történik, ha megeszi ezt a növényt? Valószínűleg olyan tipikus mérgezési tünetei lesznek, mint a hányás, gyengeség és remegés. De a bürökmérgezés a központi idegrendszert is lenyomja, és kómába sodorhatja.
A foltos bürök hatóanyaga a bőrön és a nyálkahártyán keresztül is felszívódik, ezért még az érintésétől is óvakodjunk. Igen korán – még egy óra sem telik el – megjelennek az első mérgezési tünetek, ilyen a:
- fáradékonyság,
- szédülés,
- hasmenés,
- verejtékezés,
- majd mivel a gerincvelő motorikus központjai bénulnak, az alsó végtag bénulása következik,
- aztán a mellkas bénulása lehetetlenné teszi az eleinte egyre szaporább kapkodó légzést
- végül beáll a nem gyors és szép fulladásos halál.
3. Gyűszűvirág
Sok ehető virág létezik, például körömvirág, szegfű és méhbalzsam. De ne gondolja, hogy bármilyen szép virágot leszedhet, és a szájába vehet. A számos ártalmas növény közül az egyik igen veszélyes a gyűszűvirág. Tündérharangnak, nyúlvirágnak, torokfűnek és boszorkánygyűszűnek is nevezik. A gyűszűvirág körülbelül 1 méter magasra nő. Lila, rózsaszín vagy fehér virágokkal rendelkezik, amelyek egy központi szár mentén helyezkednek el. Levelei fontosak az orvosi ipar számára, mivel a szívgyógyszer digitalisz előállításához használják. (A Digitalis nevét egyébként a gyűszűvirág latin nevéből kapta: Digitalis purpurea).
Ezzel együtt is: ne egye meg azonban a szabadontermő gyűszűvirágnak se a leveleit, se a növény bármely részét.
Ilyen tüneteket okoz, ha mégis megteszi:
- erős hányinger, hányás,
- görcsök és hasmenés
- égő, fájdalmas érzés a szájban
- a növény befolyásolhatja a pulzusszámot, ugyanazoknak az összetevőknek köszönhetően, amelyek kiválóan alkalmasak a digitoxin előállítására.
4. Lócsalán
Ki ne szeretné a gömbölyded koktélparadicsomot? Ha azonban úgy gondolja, hogy túra közben egyet ilyet lát a bozótban nőni, ne eszegessen belőle, és pláne ne szedjen későbbre belőle, mert valószínűleg az egyáltalán nem koktélparadicsom. A paradicsomcsaládnak számos vadon élő rokona van, amelyek fogyasztása káros lehet. A lócsalán az egyik ilyen.
A lócsalán gyümölcse általában sárga vagy zöld színű, és koktélparadicsom alakú. Különösen aggasztó, ha valaki télen belebotlik. Ebben a szezonban maga a növény elhalt, de gyümölcse gyakran vonzónak tűnik, és a hideg évszak ellenére is csábítóan lédús. Ha eszik belőle, hasi fájdalmak és légzési nehézségek jelentkezhetnek.
5. Mérges borostyán
A név mindent elmond: mérges borostyán. Mi a fenéért próbálna a közelébe menni valaminek, aminek a nevében “méreg” van? Talán azért, mert a mérges borostyán hasonlíthat más ártalmatlan növényhez, például kúszó szőlőhöz. A növény olajat – urushiolt – termel, amely ismert bőrirritáló. Ha megérinti, szörnyű, hólyagos kiütéseket kaphat, amely elég sokáig tarthat. Továbbá, ha már ki volt téve ennek, akár allergiás is lehet rá.
A mérges borostyán elfogyasztása súlyos irritációt okoz a szájban, a torokban vagy a bélnyálkahártyában. Ráadásul az émelygéstől és a hányástól a lázig és a halálig mindennel szembesülhet. A mérgező borostyán szinte bármilyen éghajlaton nőhet, kivéve 4000 láb feletti magas magasságokban vagy száraz sivatagokban. A túléléséhez csupán mérsékelt időjárás és néhány napsütés szükséges, és Kína, Oroszország és Észak-Amerika egyes részein is megtalálható. A mérgező borostyán legnagyobb populációja az Egyesült Államokban található, a növény Alaszka, Hawaii és Kalifornia kivételével minden államban él. A legnagyobb mennyiség a középnyugati és a keleti államok szakaszain terül el, különösen a folyó- és tópartok mentén található nedves területeknek, az óceánpartoknak és a nagy tavak régiójának kedvez.
6. Pangó víz
Tudjuk, tudjuk – a víz nem ehető. Ennek ellenére érdemes megvitatni ezt a témát, mivel a szomjúság erős motiváció lehet. Ha nem vitt magával elég vizet a túrára, ne gondolja, hogy szomjét olthatja az első állóvizű tócsában, tavacskában, és lehetőleg ne is mártózzon meg benne. Az ilyen víz meglehetősen ártalmatlannak, tisztának tűnhet, különösen, nem kell, hogy nyálkás zöld bevonat fedje azt, ami árthat.
Bármilyen pangó víz, de akár egy lassú folyású patakocska is számtalan szaporodni vágyó rovart vonz. Ezek közül a legelsők a szúnyogok, amelyek jól ismertek súlyos betegségeket terjesztenek: például maláriát, dengue -lázat, nyugat-nílusi vírust. Akármennyire is szomjas, próbálja kihagyni az állóvizeket és keressen folyókat, erősebb sodrású patakokat. Még jobb, ha mindig visz magával sok vizet, ha egy ideig a szabadban lesz.
7. Magyal, krisztustövis
A magyalt főként a karácsonyi koszorúkhoz társíthatja, de sok fajtája vadon is nő. Némelyik kerti növény őszi dísze szép látványt nyújt, ám fogyasztása egészségkárosító hatású. Lila, piros, sárga vagy fekete – miután lejár a nyári virágzási időszak, sok növényen érni kezd a ragyogó színes gyümölcs. Ezek különösen a gyerekeket csábítják, hogy leszedjék és akár meg is egyék. Viszont ami azután következik, az már egyáltalán nem élvezetes, hiszen sok bogyó veszélyes anyagokat tartalmaz. Az élénkpiros bogyók hívogatónak tűnhetnek, de érdemes tartózkodni tőlük, mivel hányingert, hasmenést, hányást és esetleg halált okozhatnak.
A világ bizonyos részein széles körben elterjedt a használata (az észak- és dél-amerikai indiánok évszázadokon át használták egyes magyalfajták leveleit gyógyászati célokra, köhögés, láz ellen), ennek ellenére, a szakértők szerint még mindig kockázatos a magyallevelek elfogyasztása, hiszen nem zárható ki, hogy a levelekből készült tea, borogatás is hasmenést, hányingert és hányást okoz.
8. Rhododendron (Havas szépe)
A rododendronokat néha a cserjék királyának is nevezik, mert ezek a virágzó örökzöld növények a mérsékelt égövi tájakon virágoznak. A nagy és bőrszerű levelű rododendronok szép piros, fehér, rózsaszín vagy lila virágcsoportokat öltenek. Sajnos a rododendron minden része mérgező, különösen a levelek veszélyesek. Egyes rododendronok gyomorirritációt és hasi fájdalmat okozhatnak. Még rosszabb, hogy rendellenes szívverést, görcsöket, kómát és esetleg halált is okozhatnak.
Érdekes módon azok, akik megbetegedtek a rododendronmérgezésben, általában a növény nektárjából készült mézet ettek. Az ilyen rododendronmérgezések már ie 400-ban előfordultak, amikor az írásos feljegyzések „mézmérgezést” említettek, amely 10 000 görög katonát betegített meg, akik rododendronnektárból készült mézet ettek.
A növény más állatokra is mérgező; egyesek a rododendront “bárányölőnek” és “borjúölőnek” nevezik, mert ezek a fiatal állatok nincsenek tisztában a veszélyeivel, és néha elpusztulnak, miután nagy mennyiségű levelet vagy virágot fogyasztottak.
9. Indiai pimpó
A kéretlenül is terjedő indiai pimpó nagyon hasonlít a szamócára, azzal a különbséggel, hogy nem finom, viszont nem is tanácsos megenni. Latin neve Duchesnea indica - nevét egy francia botanikus neve után kapta, aki 1766-ban leírta ezt a növényt, a kiejtése: „düsesznea". Dél-Ázsiából származik, kiegyenlített időjárású helyekről, elég jó fagytűrő hazánkban is.
Talajtakaróként vagy csüngő növényként használható, indáinak hossza elérheti az 50 cm-t, de a talajon heverve csak 10 cm magas. Olyan sűrűn beborítja a talajt, hogy a gyomokat kiirtja maga mellől. Gyors növekedésű ,levelei háromosztatúak, fél-örökzöldek.
Ez az erdei szamócához nagyon hasonlító növénygészen novemberig hozza gyümölcsét, hazánkban a Velencei-tó térségében bukkantak rá.
Az indiai szamóca gyümölcse mérgező:
- enyhébb esetben hasmenést,
- görcsöket,
- súlyosabb esetben pedig akár idegrendszeri és szívproblémákat,
- sőt nagy mennyiségben fogyasztva légzésleállást okozhat.
Szerencse, hogy nem finom, ízetlen a húsa, így ritkán esznek belőle túl sokat a kíváncsi erdei gasztrokalandorok.
10. Nadragulya (Atropa belladonna)
Hazánkban leginkább a bükkös vágásterületeken jelenik meg, cserje nagyságú, de lágyszárú évelő. A mérsékelt öv egyik legmérgezőbb növénye.
A csattanó maszlagot, a mandragórát vagy a nadragulyát évezredek óta "használják": a feljegyzések szerint nadragulyával (vagyis belladonnával) intézte el ellenfeleit Agrippina és Livia, a két ókori római császárné, de a középkorban, sőt még Viktória királynő uralkodása idején is gyakran alkalmazott méreg volt.
A belladonna nevet - jelentése: szép hölgy - a növény onnan kapta, hogy a középkorban a nők a növény termésének levét szemükbe csöppentették, hogy pupillájuk nagyobb legyen, a nagy fekete szemek ugyanis a kor ízlésének megfelelően vonzóbbá tették őket az erősebb nem számára.
A tropán-vázas alkaloidokat (atropint, L-hioszciamint és belladonint) legnagyobb mennyiségben a bogyó tartalmazza és ezért súlyosan mérgező. A levél virágzás idején, napos, nyári időben, a gyökér 2-3 éves korában, ősszel vagy tavasszal tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.
Az összalkaloidok háromnegyedét az L-hioszciamin teszi ki, amely a szárítás során atropinná alakul, emellett kisebb mennyiségben belladonnin és nyomokban szkopolamin, apoatropin, kuszkohigrin, metilpirrolidin, tropin is előfordul benne.
Az atropinmérgezés tünetei
- zavarodottság
- hallucináció
- szájszárazság
- bőr kiszáradása és kipirosodása
- a szívverés és a lélegzetvétel felgyorsulása
- izommerevség
- láz
- izomgörcsök
A szakemberek mindig azt tanácsolják: ha a természetben járva nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy milyen növénnyel is van dolgunk, akkor inkább egyáltalán ne is kóstoljuk meg - ha pedig bármely mérgezésre utaló tüneteket tapasztalunk, késlekedés nélkül kérjünk orvosi segítséget!
Életmentő számjegyek: ezt hívja itthon és külföldön, ha bajban van >>
