A teljesítménydiagnosztika valódi haszna
Az elmúlt időszakban felröppent néhány félreértés a teljesítménydiagnosztika kapcsán, amelyeket Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója igyekszik tisztázni.
Mire jó és hogyan lehet igazán hatékony a teljesítménydiagnosztika?
A labordiagnosztika nélküli edzés akkor működik optimálisan, ha valóban hozzáértő szakember elemzi az edzés- és versenyadatokat. Azonban ez igaz a diagnosztikára is! Az olyan edző, aki nem tudja értelmezni a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat eredményeit, valójában nem fog profitálni belőle semmit.
A laborban végzett teljesítménydiagnosztikai vizsgálat nem verseny, inkább csak egy szükséges eszköz, ami akkor működik igazán hatékonyan, ha bizonyos időközönként megismételjük. Ebben az esetben a felkészülés mérföldköveit jelenti, tájékoztat nem csak az aktuális állapotról, hanem az elvégzett edzésmunka hatékonyságáról is.
Azok is járnak teljesítménydiagnosztikai laborvizsgálatra (legfeljebb kevesebbszer egy évben), akik wattmérővel edzenek és szakember segítségével edzés-és versenyadatok alapján folyamatosan korrigálják a küszöb- és zónaértékeiket. Nekik plusz információt ad a diagnosztika olyan dolgokról, amelyek nem látszanak az adatelemzésből.
A labordiagnosztika nem helyettesíti a megfelelő edzésmunkát és terhelésszabályozást, adatelemzést - csak kiegészíti azt plusz információkkal.
A teljesítménydiagnosztika során lehetőleg minél több standard körülményt kell biztosítani. Például azonos időszakban (pihenő hét vége vagy első terhelt hét eleje); azonos megelőző edzésprotokoll (2 nappal előtte teljes pihenőnap, vizsgálat előtti nap könnyű átmozgatás); azonos napszakban (pl. reggel vagy délelőtt, pihenten); azonos táplálkozás (2-3 órával előtte enni, extra szénhidráttöltést kerülni); azonos tesztprotokollal, standard hőmérsékleti viszonyok közt kellene mérni.
Azoknál a személyeknél, akik most kezdik az edzést, a komplex teljesítménydiagnosztikai vizsgálat adja meg az induláshoz szükséges adatokat, hogy kezdettől fogva optimálisan terheljék magukat.
A komplex teljesítménydiagnosztikai vizsgálat nem csak magát a terhelést jelenti, vagyis nem kizárólag a pulzuszónák meghatározása a célja! Legalább ugyanilyen fontosak a nyugalmi és restitúciós mérések, amelyek segítenek abban, hogy a mutatott teljesítmény az aktuális állapot ismeretében értelmezhető legyen.
Ide tartozik pl. a testösszetétel mérése (testzsírszázalék, hidratáció, stb.), a nyugalmi HRV mérés, stb. Ezek együttesen adnak képet a fejlesztendő területekről.
Minél több adat birtokában vagyunk, annál inkább személyre szabható az edzésmunka és elkerülhető a nem tervezett alul-, illetve túlterhelés. Számtalan eset bizonyítja, hogy az önmagát edző, diagnosztika nélkül terhelő személy túl intenzív edzésmunkája egy idő után stagnáló, vagy éppen csökkenő teljesítményhez vezet.
A nagy ráébredés a teljesítménydiagnosztika végén, a kiértékelésnél szokott történni, ahol az eredmények tökéletesen alátámasztják a nem megfelelő edzésmunka negatív eredményét.
A teljesítménydiagnosztikai vizsgálat eredménye önmagában kevés, ha nem követi a javaslatok edzésprogramba integrálása, illetve az edzésprogram strukturális megváltoztatása az edzésperiodizáció és ciklizálás alkalmazása.
Ha azonban a felmérés eredményei beépülnek az edzéstervbe, számos profi- és hobbisportoló sikerei és önmagához mért fejlődése igazolja vissza az teljesítménydiagnosztika hatékonyságát.
Forrás: Sportorvosi Központ
