Az önimádat büszke heverőjén...

"A legtöbb ember úgy gondol az önimádatra, hogy ez a tulajdonság nem sokat változik az élet során.” – mondta Patrcik Hill kutató, aki az Illinoisi Egyetem pszichológus professzorával, Brent Robertsstel együtt készítette a tanulmányt, mely a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban jelent meg. „Több, nemrégiben készült tanulmány is kimutatta azonban, hogy a nárcizmus fejlődési íve tinédzserkorban felfelé tart, majd általában csökkenést mutat.”

Mindenki ismer olyan embert, akinek az önbecsülése nem áll arányban a valódi képességeivel. Hétköznapi nyelven ők a nárcisztikus személyiségek, de ezt a szót szinte mindig negatív értelemben használják. Egy új tanulmány szerint azonban a jellemvonás néhány formája még előnyös is, segít a gyermekeknek átesni a felnőtté válás nehézségein.

Hill és Roberts 368 főiskolás diákot és 439 családtagot kérdezett ki, hogy képet alkothassanak a fiatalok és édesanyjuk önimádó vonásairól (az egyéb rokonok közül nem állt rendelkezésre elegendő a megfelelő számú mintához).

"A nárcizmus három különböző típusát vizsgáltuk. Az egyik az, aki túlságosan irányító és uralkodó fajta, mert azt hiszi, sokat tud, és mindenkinek hozzá kellene fordulnia tanácsért. A másik túláradóan önmutogató, kitárulkozó, és túlbecsüli a saját képességeit, tehetségét. A harmadik pedig gátlás nélkül használ fel bárkit saját céljai elérése érdekében." – mondta el Hill.

Az irányító, uralkodó típusú, illetve az exhibicionista diákok általában elégedettebbek voltak az életükkel, míg hasonló jellemű édesanyjuk nem. A másokat kihasználók egyik életszakaszukban sem érezték magukat túl boldognak. A résztvevők általánosságban nem vélekedtek túl pozitívan a nárcisztikus emberekről. Az ilyen típusú anyákat neurotikusnak és hanyagnak látták. A diákokat nem vélték idegesnek, de az önimádó anyák úgy jellemezték őket, hogy nehéz velük zöld ágra vergődni.

A negatív ítéletek, főként a felnőttekkel kapcsolatban "érdekes módon rossz hatással lehet az illető körülményeire későbbi élete során, ha a továbbiakban is túl sokat gondolnak magukról." – mondta Roberts. "Ez a tanulmány kutatások sorában folytatódik, melyekből kiderült, hogy alapvető változás áll be mind a nárcizmus mértékében, mint a jelentéstartalmával az életkor előre haladtával. A túlzott önbizalom segíthet a fiataloknak átjutni az identitáskeresés viharos szakaszán. Később azonban ezen vonások miatt kevésbé lesznek elégedettek az életükkel és a megítélésük sem lesz rózsás."