Tényleg ugrunk a babasírásra?
Az Oxfordi Egyetem kutatói szerint a babasírás különleges hangszíne egyedülállóan gyors reakcióra készteti a felnőtteket.
Kísérletükben úgy tapasztalták, hogy a résztvevők sokkal gyorsabban reagáltak a csecsemősírásra, mint a felnőttek hangjaira vagy a madárcsicsergésre.
"Nagyon felgyorsul a reakció, ha azt érezzük, hogy egy kisbabának van ránk szüksége, ami elősegíti a megfelelő gondoskodó magatartás kialakulását" – mondta el a kutatás vezetője Morten Kringelbach, az egyetem pszichiátriai tanszékének munkatársa.
A kutatás résztvevői egy úgynevezett "whack-a-mole" nevű játékot játszottak, amely során a kiemelkedő vakond alakú figurákat kell eltalálni egy gumikalapács segítségével. Eközben babasírást, ideges felnőtthangot vagy madárfüttyöt hallgattattak velük. Az Acta Paediatrica című lapban megjelent tanulmány szerint a csecsemősírás különleges figyelemre készteti a környezetet.
"Kevés hang vált ki ilyen ösztönös reakciót a hallgatóságból. Például hiába hallunk egy repülőn mindenféle hangot, akkor is szinte képtelenség figyelmen kívül hagyni, ha sír ott egy kisbaba" - magyarázta Kringelbach.
A szakemberek leszögezték, hogy kutatásuk nem teljesen tudományos, ám segíthet az olyan állapotok jobb megismerésében, mint amilyen például a szülés utáni depresszió, amely többek között a gyerek sírására való elégtelen reakcióval is jár.
"A depresszió és a szülés utáni depresszió is jár olyan tünettel, hogy az érintettet nem érdekli a csecsemősírás. Most arra vagyunk kíváncsiak, hogyan lehetne kezelni ezt az állapotot" – mondta el végül a kutató.
